Ha már júliusban megnéztük a Zsolnay-negyedet, gondoltuk, hogy a balatoni hét első napján elgurulunk Herend felé, és megnézzük a Herendi Porcelánmanufaktúrát is. A programot a Porcelanium Látogatóközpontban a manufaktúra vezetett bemutatásával kezdtük, még pont be tudtunk csatlakozni egy csoporthoz. Ezután néztük meg a Herendi Porcelánművészeti Múzeumot.
A pécsi hosszú hétvége harmadik, utolsó napján látogattunk el a város közelében lévő Szent István-aknához (vagy rövidebb nevén István-aknához), az egykori bányatelepre. Mondjuk úgy, hogy a környéke nem túl bizalomgerjesztő. Az aszfaltos úton a bányatelep északi részén van egy emléktábla, onnan lehet a legkönnyebben megközelíteni. A Mecseki Szénbányász Emlékút is erre vezet, a túraút jelölését is lehet látni az egyik régi kerítésoszlopon.
A pécsi hosszú hétvége második napján a Zsolnay Kulturális Negyedet látogattuk meg. Tudtuk, hogy nem kis területről van szó és több kiállítás is van, így egész napos programként terveztük. A negyed Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt legnagyobb, több, mint 11 milliárd forintos beruházása volt, a Zsolnay porcelángyár területének nagy részén épült ki két év alatt.
Egy szép júliusi nap úgy gondoltuk, hogy lemegyünk egy nap a Balatonra és megspékeljük némi urbexeléssel: Balatonaligán megnézzük a volt kommunizmus emlékeit, a Kádár-villát és Castro-villát. Tamás is jött Budapestről, őt az aligai vasútállomáson felszedtük, majd az Aliga Porttal szemben levő nagy pakolóba leparkoltunk.
Krisztián tesójáékkal és két gyerekükkel mentünk el a Richter Safari Parkba, amiről már egy csomó jó hallottunk, de még nem vettük rá magunkat, így viszont adott volt a lehetőség. Nem bántuk meg.
2023.
szeptember 2-3-án, második alkalommal rendezték meg Keszthelyen, a
Festetics-kastély parkjában a Festetics Concours d'Elegance elnevezésű veterán
autós és motoros találkozót és szépségversenyt (1960 előtt gyártott
járművek számára), melynek az első napjára látogattunk el, ha már úgyis a közelben voltunk. Ráadásul teljesen ingyen lehetett megnézni a szebbnél-szebb autó- és motorcsodákat. Nem is fűznék hozzá többet, beszéljenek a képek.
A csobánci sátrazás után nem sok energiánk maradt aktív programra, így meglátogattuk Gyenesdiáson a Festetics Állatparkot, ami mellett már sokszor elmentünk és többször láttunk megtermett szürkemarhákat és borjakat a kerítés mellett.
Az előző évhez hasonlóan - ha már a Balatonnál töltöttünk egy hetet -, ismét sátraztunk egyet a Csobáncon. Most viszont jobban felszerelkeztünk: vittünk egy kényelmes felfújható matracot és vastagabb hálózsákokat.
Az a vicces helyzet állt elő, hogy a lánybúcsúm később volt, mint a "hivatalos" esküvőnk, de legalább a nemhivatalos családi-barátos esküvőnél hamarabb. (Igen, két esküvőnk volt Krisztiánnal.) És mi mást kérhettem volna Anikótól és Lilitől, mint hogy menjünk el túrázni. Szóval szerveztek egy tök jó csajos-túrázós napot a Szalajka-völgybe, persze kellékekkel és feladatokkal együtt.
Egy szép szombati napsütéses napon elindultunk a Krisztián által ismert elhagyott tanyákat felfedezni a nagy pusztaságban. Bemenni már egyikbe se érte meg, vagy teljesen üresek, vagy életveszélyesek. Az utolsó kis háznál, amiről nem tudjuk, mi célt szolgál, mert olyan picike, őzek is szoktak lenni, hiába próbáltuk csendben megközelíteni, meghallották és olyan gyorsan eliszkoltak a fák közé, hogy nem tudtam őket lefotózni.
A szombati Budakeszi Vadaspark után vasárnap a Budapesti Állatkertbe (teljes nevén Fővárosi Állat- és Növénykert) mentünk anyósomékkal, jópár átszállással. Több, mint 8000 állat él itt, hatalmas területen, ami több, kisebb-nagyobb részre van bontva az állatok élőhelye szerint.
Krisztiánnal állatkertes hétvégét tartottunk: szombaton a Budakeszi Vadasparkot terveztük a közelében lévő Kaán Károly-kilátóval, vasárnapra pedig a Budapesti Állatkertet anyósomékkal. Mivel Krisztián tesójáék épp mentek fel kocsival Budapestre, a vadaspark pedig nincs messze, így elvittek minket, onnan pedig tovább túráztunk a 2 napi cuccal a kilátóhoz, majd tömegközlekedtünk anyósomékhoz, Budapest túlsó felére.
A Páris-patak szurdokvölgye, vagy más nevén Palóc Grand Canyon Nógrádszakál mellet található, az Ipoly folyó és a szlovák határ közelében. A Páris-patakot felesleges keresni, az év nagy részében az egykori folyó által kivájt 15-20 (más források szerint 20-30) méter mély meder teljesen száraz, csak tavasszal, esőzések idején és hóolvadáskor képződnek kis vízesések.
A vonyarcvashegyi Lido Strandon áll az utolsó megmaradt balatoni halászhajó, a Süllő II., igencsak rozsdás állapotban. Mivel mi szeptemberben voltunk, szezonon kívül, a strand már nem üzemelt, ingyen lehetett bemenni és sétálni a strand területén, még néhány étterem is nyitva volt. Egészen a sportpályáig elsétáltunk, ott láttuk meg az egykori hajót kiállítva.
Ha már sikerült venni jó áron egy 2 másodperces (háhh!) sátort, gondoltuk, hogy az őszi balatoni kiruccanás egyik éjszakáján kipróbáljuk, és fent alszunk a Csobáncon. Nagyon kellemes, meleg, napsütéses szeptemberi nap volt, tökéletes túrázóidő, így lelkesen és jól felcuccolva másztunk fel a hegyre még naplemente előtt.
Egy salgótarjáni hosszú hétvégén az első nap végén látogattunk el a Salgótarjánhoz tartozó Zagyvaróna nevezetességéhez, a Salakhegy út végén található salakkúpokhoz. Bár első ránézésre a természet által kevésbé visszavett hegy úgy néz ki, mint egy vulkán, nem a természet alkotta: a Magyar Vasötvözetgyár Rt. hordta ide a felesleges salakot.
A börzsönyi kirándulás 2. napjára kicsit "pihenősebb" programot terveztünk, főleg, hogy úgy keltünk, mintha agyon vertek volna minket. Drégely várát biztosan meg szerettük volna nézni, bár édesapám elmondásából kiindulva (és a térképet böngészve) Drégelypalánkról elég hosszú út vezet fel a hegyre, ráadásul még izzasztó is. Plusz a szállásunk honlapján a látnivalóknál futottam bele a számomra eddig teljesen ismeretlen (és képek alapján látványos) Honti-szakadékba, ami pont útba esett.
A Börzsönyben található Csarna-völgy Magyarország egyik leglátványosabb és közkedvelt túrázós-urbexes helyszíne, ami nemcsak a régi, elmosott kemencei kisvasút régi sínpárja miatt érdekes, hanem a vadregényes tájon, hegyek között, a hol csordogáló, hol zúgó, kristálytiszta Csarna-patak mellett és az óriási magasságokba nőtt fák között vezető ösvény miatt. Ha mindezt szeretnénk körtúrává alakítani, visszafelé a hegyek gerincén futó, bércekkel tarkított, fantasztikus panorámájú piros jelzésű turistautat kell követnünk.
Krisztián kitalálta, hogy november 1-jén (ha már úgyis munkaszüneti nap, és a tömeg miatt nem akarok a temetőbe menni) menjünk el a Vitányvárat megnézni egy 1 napos túra keretében. Mivel nem a közelben van és korán sötétedik, ezért próbáltunk időben elindulni, nem sok sikerrel. De legalább reggel még csodaszép idő volt, és a fák is fantasztikus arany színben tündököltek.
Az elhagyott tanya után Krisztiánnal még elkanyarodtunk egy régi, használaton kívüli TSZ benzinkúthoz is. Bár a főút mellett van, a növényzet miatt szinte nem is látni. Igazi, fantasztikus hangulatú időkapszula, amihez senki nem nyúlt a bezárása óta, szerencsére nem is rongálták meg.
Krisztiánnal folytattuk az elhagyott alföldi tanyák felderítését, egy általa már ismert tanyához vergődtünk be az elburjánzott növényzet között. Reménykedtünk benne, hogy talán őzeket is látunk, mert szoktak lenni a közelben, de nem volt szerencsénk. Helyette az egyik melléképületben egy nagy bundát találtam, mint kiderült, a gazdája, egy megtermett birka is benne volt, szerencsétlen állat ott pusztult el.
Az Újmassai őskohót a Szentléleki pálos kolostorrom után látogattuk meg, még mielőtt sötétedni kezdett volna. Az egykori vaskohászatból megmaradt ipari műemlék igazán impozáns, elég sok időt töltöttünk itt.
Ráadásul működőképes, évente egyszer, a szeptemberi Fazola-napok keretén belül jelképes csapolást hajtanak végre.
Bejegyzések
Megjegyzések
Szakács-Kovács Réka Éva vagyok, hivatásos fotós, kevésbé hivatásos túrázó, kalandor, urbexes.
2011-ben született meg ez a blog, hogy a fotóimon és leírásaimon keresztül mások is átélhessék a kalandjaimat, túrákat, felfedezéseket, megismerkedhessenek az urbex világával, bejárhassanak elhagyott helyeket, épületeket, roncsokat és romokat, valamint régi temetőket, láthassák, mennyi gyönyörű és érdekes hely van mind kis hazánkban, mind külföldön.
