Egy júliusi hétvégén Krisztiánnal "elugrottunk" Pécsre 3 napra, hogy megnézzük a várost, a Zsolnay-negyedet és urbexeljünk egyet a Szent István-aknánál. Az első napra városnézésen kívül nem terveztünk mást, főleg, hogy Pécs nem a szomszédban van, ráadásul brutálisan leszakadt az ég Szekszárd után.
Interaktív nézet
Mire Pécsre értünk, egész normális idő lett. A Szinbád Hotelben volt a szállásunk, a központban, így szinte csak pár lépésnyire volt a Széchenyi tér. A városnézés előtt még szendvicseztünk-kávéztünk egyet az Aranycipóban. Beültünk a "kirakatba", így pont a Zsolnay-kútra láttunk rá. Némileg több energiával vágtunk neki a sétának. A nap néha kisütött, többnyire inkább borult volt, de az esőfelhők jól néztek ki. A Széchenyi teret jól bejártuk, megnéztük közelebbről a Zsolnay-kutat, majd elindultunk a Gyertyaszentelő Boldogasszony templomhoz, vagyis Gázi Kászim pasa dzsámijához (becenevén a "Dzsámihoz").
Valószínűleg a 13. században kezdték el építeni az ugyanitt álló Szent Bartalan-templomot, amit lebontottak és köveiből Gázi Kászim budai pasa az 1560-as években építette fel a Dzsámit. Tartozott hozzá egy minaret is, de ez a felszabadító harcokat nem vészelte át jól, le kellett bontani. Az épület a jezsuita rendé lett, az 1700-as évek elején építették át keresztény templommá. 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, 1780-tól a város tulajdonába került, ezután lett római katolikus templom. Az átalakítások, felújítások gyakorlatilag az 1700-as évektől folyamatosak voltak. A kriptarendszer 1967-ben épült ki. Sajnos eddig akárhányszor Pécsett jártam, nem sikerült belülről is megnézni, de most - belépődíj ellenében - bejárhattuk az egészet. Egészen szürreális a török-keresztény infúzió az épületben (jó értelemben), gyönyörűek a festmények, az ablakok, még az altemplom is.
Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk a Tettye és a Havihegy felé. Közben elhaladtunk a Zsinagóga és a volt Pécsi Napló nyomdája előtt. Mivel nem akartunk sokat kerülni, a Havas Boldogasszony-templomhoz egy szűk és irdatlan meredek utcán másztunk fel.
Annyira sikerült rövidítenünk, hogy az utca közvetlenül a templom mellé vitt, de a jó kis párás-fojtós időnek köszönhetően egy darabig alig kaptunk levegőt, majdnem az összes nálunk lévő folyadékot el is fogyasztottuk. A Havas Boldogasszony-templomot (vagy Havihegyi kápolnát) az 1690-91-es pestisjárvány után emelték, az építőanyagot kézben hordák fel a hegyoldalon. Az egyszerű kis fatornyú, barokkos templomot 1697-ben avatták fel Havas Boldogasszony tiszteletére. Oltárképe a római Santa Maria Maggiore-bazilika oltárképének hiteles másolata. A templom előtt áll egy csavarodott törzsű, több, mint 100 éves mandulafa, amely 2018-ban a hazai, 2019-ben az európai Év Fája verseny győztese lett. Sajnos azóta a fa elég rossz állapotban van. Miután bent is szemrevételeztük a templomot, a kissé kellemesebb, sétálósabb úton mentünk le a Tettyéhez. Az itt lévő rom Szatmári György pécsi püspök 16. század elején épített reneszánsz nyaralókastélyának maradványa. A parkot már nem néztük meg, jól elfáradtunk, pedig van mésztufa-barlang és forrás is.
A hegyről leérve még szép séta várt ránk a szállásig. Látnivaló (és romos épület) még itt is volt bőven egy utcán belül: a Mária utcában az Angster orgona- és harmóniumgyár egykori épülete; a Pécsi Jótékony Nőegylet egykori székháza, ahova nagyon szívesen bementem volna szétnézni, de annyira romos állapotban van, hogy körbe is kerítették; az Első Dunagőzhajózási Társaság székháza, ami később a Mecseki Szénbányák székháza, majd Mecseki Bányászai Múzeum lett (mivel az István-aknához is készültünk, ez külön jó érzés volt). Innen már gyorsan visszajutottunk a szállásra, de a napnak még nem volt vége.
Levezetésként Krisztián kitalált még egy programot, de nem mondta meg, hogy hova megyünk, csak hogy szálljak be a kocsiba. Én kis naiv nem vittem túracipőt magammal. Azt hittem, hogy csak a városban sétálunk egyet. Végül a Tettyénél álltunk meg, és a Balázs-pihenő volt a cél, amit már messzebbről láttunk a hegyoldalban. Megkaptam Krisz túracipőjét, ő elvolt a másik sportcipőjében, így elég könnyedén fel tudtunk menni a sziklás feljárón. A felhők miatt nem sikerült szép naplementét látni, de gyönyörű volt felülről a város, ahogy sorban kigyulladtak a fények és egyre sötétebb lett. Végül felsétáltunk még egyszer a Havihegyi kápolnához is, út közben megcsodáltuk a kivilágított romokat és a mindenféle színekben pompázó Tv-tornyot is.
Bejegyzések
Megjegyzés küldése