Krisztián tesójáékkal és két gyerekükkel mentünk el a Richter Safari Parkba, amiről már egy csomó jó hallottunk, de még nem vettük rá magunkat, így viszont adott volt a lehetőség. Nem bántuk meg.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Alföld. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Alföld. Összes bejegyzés megjelenítése
Egy szép szombati napsütéses napon elindultunk a Krisztián által ismert elhagyott tanyákat felfedezni a nagy pusztaságban. Bemenni már egyikbe se érte meg, vagy teljesen üresek, vagy életveszélyesek. Az utolsó kis háznál, amiről nem tudjuk, mi célt szolgál, mert olyan picike, őzek is szoktak lenni, hiába próbáltuk csendben megközelíteni, meghallották és olyan gyorsan eliszkoltak a fák közé, hogy nem tudtam őket lefotózni.
Elhagyott tanyák az Alföldön #5
2023. június 3., szombat
Az elhagyott tanya után Krisztiánnal még elkanyarodtunk egy régi, használaton kívüli TSZ benzinkúthoz is. Bár a főút mellett van, a növényzet miatt szinte nem is látni. Igazi, fantasztikus hangulatú időkapszula, amihez senki nem nyúlt a bezárása óta, szerencsére nem is rongálták meg.
Egykori TSZ benzinkút
2021. október 3., vasárnap
Krisztiánnal folytattuk az elhagyott alföldi tanyák felderítését, egy általa már ismert tanyához vergődtünk be az elburjánzott növényzet között. Reménykedtünk benne, hogy talán őzeket is látunk, mert szoktak lenni a közelben, de nem volt szerencsénk. Helyette az egyik melléképületben egy nagy bundát találtam, mint kiderült, a gazdája, egy megtermett birka is benne volt, szerencsétlen állat ott pusztult el.
Végtelen pusztaság, a télből alig ébredező természet, hol határtalan csend, hol a szél süvítése, régi életekről mesélő magányos, elhagyott tanyák, épületek, régi temetődomb, kiszáradt tómeder... mindez egy négykerék-meghajtású terepjáróval, majdnem sárban elakadással, tanyából kirohanó kutyák elől pánikszerű visszaugrálással, kerekek elé kirohanó kamikaze gyöngytyúkokkal...
Puszta offroad, avagy elhagyott tanyák és egyebek minden mennyiségben
2021. március 7., vasárnap
Az alsóadacsi öreg temetőt egy kirándulásról hazafelé látogattuk meg, már lassan ment le a nap és nagyon hideg volt. A temető valószínűleg a Geréby család temetkezési helye volt, akik több, mint 100 évig laktak Adacson és 3 kúriát is építettek, ebből egyik, a Kiskunsági Betyár Kúria néhány fotón látszik a háttérben. A temetőt későbbiekben a Kunadacs közigazgatási területén elhunyt személyek temetkezési helyének is használták. A Geréby család díszes kriptája ma is megtalálható a temetőben, ahol a feliratok szerint az első eltemetett Geréby Pál volt, aki 1799-ben született. A temetőbe már nem temetnek, de a régi sírokat meg lehet nézni, sok síron volt még új művirág, koszorú.
Alsóadacsi öreg temető
2021. február 27., szombat
Anikó barátnőmmel egy borongós őszi napon úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni Tőserdőre, a Holt-Tiszához. Rajtunk kívül alig volt valaki, már a horgászok sem ültek kint, a legtöbb csónakot beborították a lehullott levelek. A maradék levél, ami fent maradt a fákon, aranysárga színben tündökölt, igazán jó fotótémát szolgáltatva. A fotók érdekessége, hogy egy régi Helios 44M-4 manuális objektívvel készültek.
Ősz Tőserdőn, Lakitelek
2020. november 15., vasárnap
Anikóval folytattuk a környék felfedezését, ha már a Covid miatt messzebbre nem tudtunk menni. Igaz, hogy az Alföldön (sőt az Alföldet átszelő) rekord hosszúságú túraútvonalak is vannak, de a céltalan gyalogláshoz és hőgutához nem volt kedvünk továbbra sem. Hogy legalább valamit lássunk is a délibábon kívül, kinéztük a soltszentimrei Csonka-tornyot és a ladánybenei Árpád-kori templomromot (a történelem és a romok mindig jók, ugyebár).
Csonka-torony Szoltszentimrén és Árpád-kori templomrom Ladánybenén
2020. május 18., hétfő
Alföldi mászkálásaink során futottunk bele újabb elhagyott tanyákba, az egyiket az útról vettük észre. Ennek csak néhány fala maradt meg, a közelében néhány épületnek csak az alapja, viszont innen megláttunk még egy tanyát, amit takart a sűrű növényzet. Elég jó állapotúnak tűnt, nem voltunk benne biztosak, hogy lakatlan, ráadásul volt benne valami kísérteties. Nehezen vettük rá magunkat, hogy megnézzük, végül csak győzött a kíváncsiság.
Alföldi túránk során több elhagyott, omladozó tanya mellett gyalogoltunk el, az egyik egész jó állapotban lévőbe be is mentünk szétnézni. Mint utólag a szomszédtól kiderült, az itt lakó már évekkel ezelőtt meghalt, a családjáé az épület és terület, eddig nem kezdtek vele semmit, eladni sem akarják. Időnként valószínűleg van ideiglenes lakója, vagy akár lakói, akik nem kérnek engedélyt...
A másik tanyából már nem sok maradt, csak a ház falainak egy része és a kutak. És még hány ilyen tanya van szanaszét a pusztában...
Elhagyott tanyák az Alföldön #1
2020. április 30., csütörtök
A kijárási korlátozás alatt sok lehetőségünk nem volt túrázni, de azért csak kilógtunk Anikóval a pusztába. És mivel a közelben nincs olyan sok látnivaló, hegy meg végképp nincs, kézenfekvő volt, hogy érdekesebb helyet keresünk. Így esett a választás a Kolon-tóra, ami a Kiskunság legnagyobb édesvízi mocsara és rengeteg állat- és növényfajnak ad otthont, több orchideafajnak is (és persze szigorúan védett terület).
Petőfi-túrán
eddig még nem jártam/jártunk, bár előző években is nézegettem, sose
jött össze. Anikóval viszont most rácsaptunk, egyikőnknek se volt más
programja, Kiskőrös amúgy is közel van, kellett már valamilyen laza
évnyitó túra. Ráadásul mivel jubileumi alkalom, nevezési díj sem volt,
pólót is ingyen kaptunk.
Közben Angliából éppen hazaköltözött haverom, István is csatlakozott hozzánk.
XV. Petőfi-túra, Kiskőrös
2018. április 28., szombat
A negyedik "expedíció" alkalmával a Homokbánya hátsó, eddig fel nem derített részét jártuk be. Jó későn értünk ki, a csodálatos februári időjárás amúgy sem kedvezett túlzottan, sötét szürke felhők, hófoltok, hideg, mi mást kívánhattunk volna... Így visszafelé szépen ránk sötétedett. Ennek örömére egy autentikus teremben alkottunk némi fényfestést. (A körbejárt épületekről fogalmunk sincs, mik lehettek, de az egyik helyen talált 8. osztályos irodalomkönyvet nem tudtuk hova tenni.)
Kecskemét-Homokbánya, volt orosz laktanya - amikor ránk sötétedett
2018. február 17., szombat
Az előző posztban már írtam a temető történetéről, így azt most kihagyom. Mivel múltkor nem fotóztam le minden részt, így visszamentem és bepótoltam, ha már szép fények voltak. Következzenek a képek a Ferenczi-mauzóleumról, a Kálváriáról és a temető többi részéről
Szentháromság-temető, Kecskemét újra
2017. október 1., vasárnap
A Szentháromság-temetőt az 1739-40-es pestisjárvány idején nyitották meg, amelyben 6000 ember halt meg, az akkori lakosság harmada. Az akkori Kecskemét határától még viszonylag távol helyezkedett el. A járványt követően 30 évre lezárták egészségügyi okok miatt. Többször nyitották meg újra, majd zárták le, kétszer bővítették is.
Szentháromság-temető, Kecskemét
2017. szeptember 18., hétfő
Anikóval szombat reggel 10-kor indultunk
neki a pusztának, amit én már régóta terveztem, csak még nem tudtam,
hogy ő tud-e jönni, de mindenféleképpen végig akartam járni. Jött ő is.
Sokáig azt hittem, hogy a Mária út és a Kápolnák útja megegyezik, véletlenül
láttam egy túraút-tervezőben, hogy a fenéket, két útvonalról van szó.
Arra nem jöttem rá, hogy miért van ez így, mert gyakorlatilag a
látnivalók ugyanazok (eleve azoknál összefut a két út), de azon kívül,
hogy a Mária út lakottabb területre is visz, nincs különbség.
Mária út (Kecskemét és Hetény közötti szakasz)
2017. július 8., szombat
Amolyan edzésként mentünk végig barátnőmmel Kecskeméttől Hetényig, ő még nem járt erre. Én már eléggé untam, de most legalább a másik elhagyatott tanyát is megnéztük. Reggel még ezer ágra sütött a nap, de ahogy elindultunk, be is borult és utána már csak néha bújt elő, kicsit se volt melegünk. Viszont most először láttunk őzeket is.
Kápolnák útja Hetényig újra - egy másik elhagyatott tanya
2017. március 12., vasárnap
Miután volt egy szabad vasárnapon és egész tűrhető időt jósoltak, úgy döntöttem, hogy elindulok megint Hetény felé a Kápolnák útján és megnézem végre közelebbről is az egyik elhagyatott tanyát, amivel már régóta szemeztem.
Valószínűleg ez lett az eddigi legszürreálisabb és leghorrorisztikusabb fotósorozatom koponyákkal kísérve, bár lehet, hogy inkább csak az utóbbi időszak nyomta rá a bélyegét.
Valószínűleg ez lett az eddigi legszürreálisabb és leghorrorisztikusabb fotósorozatom koponyákkal kísérve, bár lehet, hogy inkább csak az utóbbi időszak nyomta rá a bélyegét.
Kápolnák útja Hetényig, avagy koponya- és sártúra egy elhagyott tanyához
2017. február 12., vasárnap
A Kecskeméti Arborétum a kedvenc helyem a városban, ahova gyalog szoktam kimenni (kb. fél órás séta a központból), esetleg bringával, sőt általában még futni is itt szoktam. A nyitvatartása egész évben havonta változik, télen időszakosan zárva is tart. Ezeket a képeket két alkalommal, október 9-én és 23-án követtem el, hol lemenő napfényben, hol borús időben, de a színek mindkét esetben gyönyörűek. Még egy nyulat is sétáltattak, ami nem gyakori látvány.
Őszi színek a Kecskeméti Arborétumban
2016. október 23., vasárnap
Gondolkoztam rajta, hogy a Szentháromság-temetőbe menjek-e fotózni őszi színeket, vagy inkább a Szabadidő Parkba, maradtam az utóbbinál. Nem bántam meg. (100 forint a sétálójegy.)
Benkó Sándor Szabadidő Központ (Kecskemét) ősszel
2016. október 22., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
Bejegyzések
