Az Újmassai őskohót a Szentléleki pálos kolostorrom után látogattuk meg, még mielőtt sötétedni kezdett volna. Az egykori vaskohászatból megmaradt ipari műemlék igazán impozáns, elég sok időt töltöttünk itt.
Ráadásul működőképes, évente egyszer, a szeptemberi Fazola-napok keretén belül jelképes csapolást hajtanak végre.
Fazola
Henrik már 1765-től telepített kohászati üzemeket a Garadna és Szinva
patakok völgyében, 1772-ben Ómassán épített vasolvasztót. Ez a kohó
1820-ban befejezte a tevékenységét. Az újmassai őskohót fia, Fazola
Frigyes, kiváló képességű kohómérnök 1813-ban építette, a kohóüzemek
munkájához, a hámorok működtetéséhez víztározót épített, ez a mai
Hámori-tó. A termelés 1867-ig folyt Újmassán, a vaskohászat ezután
áttelepült a Diósgyőr és Miskolc között fekvő területre, amely később
Miskolc Diósgyőr-Vasgyár nevű városrésze lett. A kohó állapota
folyamatosan romlott, majd 1951-ben elkezdődött a helyreállítása, amivel
első ütemben 1954-ben készültek el.
(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Ajmassai_%C5%91skoh%C3%B3)
Bejegyzések
Megjegyzés küldése