A vonyarcvashegyi Lido Strandon áll az utolsó megmaradt balatoni halászhajó, a Süllő II., igencsak rozsdás állapotban. Mivel mi szeptemberben voltunk, szezonon kívül, a strand már nem üzemelt, ingyen lehetett bemenni és sétálni a strand területén, még néhány étterem is nyitva volt. Egészen a sportpályáig elsétáltunk, ott láttuk meg az egykori hajót kiállítva.
Ha már sikerült venni jó áron egy 2 másodperces (háhh!) sátort, gondoltuk, hogy az őszi balatoni kiruccanás egyik éjszakáján kipróbáljuk, és fent alszunk a Csobáncon. Nagyon kellemes, meleg, napsütéses szeptemberi nap volt, tökéletes túrázóidő, így lelkesen és jól felcuccolva másztunk fel a hegyre még naplemente előtt.
Egy salgótarjáni hosszú hétvégén az első nap végén látogattunk el a Salgótarjánhoz tartozó Zagyvaróna nevezetességéhez, a Salakhegy út végén található salakkúpokhoz. Bár első ránézésre a természet által kevésbé visszavett hegy úgy néz ki, mint egy vulkán, nem a természet alkotta: a Magyar Vasötvözetgyár Rt. hordta ide a felesleges salakot.
A börzsönyi kirándulás 2. napjára kicsit "pihenősebb" programot terveztünk, főleg, hogy úgy keltünk, mintha agyon vertek volna minket. Drégely várát biztosan meg szerettük volna nézni, bár édesapám elmondásából kiindulva (és a térképet böngészve) Drégelypalánkról elég hosszú út vezet fel a hegyre, ráadásul még izzasztó is. Plusz a szállásunk honlapján a látnivalóknál futottam bele a számomra eddig teljesen ismeretlen (és képek alapján látványos) Honti-szakadékba, ami pont útba esett.
A Börzsönyben található Csarna-völgy Magyarország egyik leglátványosabb és közkedvelt túrázós-urbexes helyszíne, ami nemcsak a régi, elmosott kemencei kisvasút régi sínpárja miatt érdekes, hanem a vadregényes tájon, hegyek között, a hol csordogáló, hol zúgó, kristálytiszta Csarna-patak mellett és az óriási magasságokba nőtt fák között vezető ösvény miatt. Ha mindezt szeretnénk körtúrává alakítani, visszafelé a hegyek gerincén futó, bércekkel tarkított, fantasztikus panorámájú piros jelzésű turistautat kell követnünk.
Bejegyzések
Megjegyzések
Szakács-Kovács Réka Éva vagyok, hivatásos fotós, kevésbé hivatásos túrázó, kalandor, urbexes.
2011-ben született meg ez a blog, hogy a fotóimon és leírásaimon keresztül mások is átélhessék a kalandjaimat, túrákat, felfedezéseket, megismerkedhessenek az urbex világával, bejárhassanak elhagyott helyeket, épületeket, roncsokat és romokat, valamint régi temetőket, láthassák, mennyi gyönyörű és érdekes hely van mind kis hazánkban, mind külföldön.
