Miután Dömösön nagyjából kipihentem magam előző nap, Visegrádon terveztem még megnézni mindent, ami kimaradt, többet között a Bertényi Miklós Füvészkertet, illetve a Fellegvárba is fel akartam menni. A vendéglátóm férje ajánlotta még a Kálváriát is, ezt csak bónuszként vettem számításba, ha marad időm.

A mai napra csak nagyon kevés dolgot terveztem: szétnézni Dömösön, a Duna-parton valamint megnézni a Prépostsági altemplomot.

A buszról leszállva a dömösi hajóállomásnál kezdtem (a rév egyébként nem működik jelenleg), itt éreztem leginkább az őszi hangulatot a lehullott levelek miatt, bár meglepően meleg volt.
Utána átsétáltam a kemping felé, talán onnan lehet legjobban látni a túlparton a remete barlangot.
Ezután indultam el a Prépostsági romok felé, aminek a megtalálása egyszerűnek tűnt, de a dömösi girbegurba utcák megnehezítették a dolgomat. 

Miután nagyjából kipihentem az előző napokat, úgy döntöttem, hogy nekivágok Esztergomnak, elsődlegesen a Bazilikának (teljes nevén Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház), illetve azt terveztem, hogy átsétálok Párkányba, Szlovákiába a Mária Valéria hídon keresztül. Párkányban nem akartam sok időt tölteni, csak a közeli Billában szerettem volna bevásárolni szlovák sörből, Kofolából (szlovák kóla) és hasonlókból, ha a sört már megígértem a kollégáknak.

Az előző napi túra után úgy döntöttem, hogy egy laza napot tartok, eszemben sem volt korán kelni (attól még sikerült). Nem igazán terveztem semmit, a Mátyás Király Múzeumot akartam megnézni (Királyi Palota), ezen kívül úgy voltam vele, hogy majd alakul időtől és kedvemtől függően. A keddi túra után kimondottan meleg és napos időt fogtam ki (igazán lehetett volna a túrán is ilyen, de ez az én formám). Mondjuk némi izomláz és némi bőrhiány a sarkamon, lábujjamon elvette a kedvem a nagy mászkálástól.

Reggel szakadó esőre ébredtem, nem csak az előző napi vacsora alatt esett. Reménykedtem benne, hogy eláll indulásig (6-kor keltem, a negyed 8-as busszal terveztem átmenni Dömösre), közben több variáción agyaltam, mit csinálhatnék, ha egész nap nem hagyja abba. Esztergom jöhetett volna szóba még, de semmi kedvem nem volt hozzá, nagyon rákészültem a túrára (ráadásul akkora távot készültem bejárni, amit még eddig sose hegyi terepen, ehhez meg kell egyfajta tudatállapot). Woman vs. Wild, 1. rész (remélem, hogy lesz még több is).

A Dunakanyar 2016 sorozat lesz az eddig legszemélyesebb rész, lévén, hogy fogtam magam és 1 hétre elvonultam egyedül Visegrádra és körbenéztem az egész Dunakanyarban túrázással egybekötve. És valószínűleg lesz is még pár ilyen...