Nimród Hotel, a szétvert szellemszálloda Dobogókő tetején

Anikóval és Lilivel egy kétnapos túra első napján a Rám-szakadékon keresztül (majdnem szó szerint) rohantunk fel Dobogókőre, ahol feltett szándékom volt megnézni az egykori Nimród Hotelt. Amikor 2015-ben először jártam errefelé, már nem használták, de teljesen lezárták, nem lehetett bejutni, pedig nagyon piszkálta a fantáziámat. Aztán ahogy most először megláttam, először fel se fogtam, hogy ez ugyanaz az épület...
 
 
 
Az időjárás érdekes volt, amikor a dömösi parkolóba értünk, borús, párás idő volt, a Malom-patak völgyében, a Macskások-Nyilasok dűlőben el is kapott minket egy kisebb eső.
A Rám-szakadékról alig csináltam pár képet, nagy forgalom volt kisebb csoportokkal, így mi is gyakorlatilag végigszáguldottunk az egészen. Dobogókő felé már rendesen kisütött a nap, közben elvetemült mountain bike-osokat bámultunk, lihegtünk a melegben, párában, az utolsó szakaszt úgy nagyjából a pokolba kívántuk (mondjuk ezzel mindig így voltam, akárhányszor jártam erre). 

 

 


 
A Rám-szakadéknál Lili ügyesen megoldotta, hogy ne legyen sáros... csak figyelte, hogy mi Anikóval hova lépünk és máris tudta, hogy neki hova nem kell...  
 
Mielőtt felérnénk a hegytetőre, balra van egy kis ösvény, ami egy kiugró sziklás részre visz, innen szép kilátás nyílik az alattunk elterülő vidékre. Ide kiültünk kicsit szusszanni.



A Rezső-kilátónál szembesültünk vele, hogy elég durva fekete fellegek érkeznek felénk, kellemes égzengéssel kísérve...



 


Nem kellett sokat várni, hogy a kép jobb oldalán lévő esőfüggöny elérjen minket... az eső már a fejünkön kopogott, gyorsan felkaptuk az esőkabátot és próbáltunk valami fedettebb helyet keresni. A Báró Eötvös Lóránd Menedékház és környéke tele volt, már messziről láttuk, így javasoltam, hogy keressük meg a Nimród Hotelt, oda már csak be tudunk húzódni, akár meg is tudjuk enni a szendvicseket. Mivel a villámok a közelünkben csapkodtak, nem kellett Anikót és Lilit sokáig győzködni.
 
 
 
Az egykor szebb napokat látott Nimród Hotel igazi kísértetszállodaként magasodott előttünk az esőben, a fekete felhők alatt, miközben dörgött az ég.
 
Egy kicsit a történetéről:
1971-ben építették a Vadászati Világkiállításra, a visegrádi Hotel Silvanus tervei alapján, külsőre is nagy a hasonlóság. A hotelben volt úszómedence, szauna, panorámás szobák, 2009-ben mégis bezárták. Azóta többször betörtek, 2017 nyarán a tetőszerkezet és a felső szint nagy része leégett. A tulajdonos képviselője szerint semmi éghető nem volt bent, a vészlépcsőházból indult ki a tűz, valószínűleg gyújtogatás történt. Luxus idősek otthonát hoztak volna létre belőle, amit 2018 tavaszán adtak volna át.
 
Még egy pár helyen a mai napig fent van működő hotelként, korabeli képekkel együtt:
http://www.ohb.hu/nimrod/index.hu.html

Így, a vandálok által teljesen szétverve fene tudja, mi lesz belőle, az biztos, hogy kár érte. 


Nimród Hotel, Dobogókő
 
Korabeli fotó.



Összehasonlításként két fotó a Hotel Silvanusról:

images

https://lh4.googleusercontent.com/-yyDLW6f6RD8/U-ShxleRWrI/AAAAAAAAPQM/0I3dAkRky2Y/s640/Silvanus.jpg

 
A széttört bejáraton, üvegcserepeken lépkedve nagyon lehangoló látvány tárult a szemünk elé:

 
Az egykori recepciót teljesen szétverték, papírok, régi foglalások hevertek mindenfelé a padlón.






A lépcsőház se nézett ki jobban, sőt...


 
Az egykori bár most...

Nimród Hotel, Dobogókő

... és régen.






Nimród Hotel, Dobogókő
 
Még egy korabeli fotó.


 
Az étterem most...
 
Nimród Hotel, Dobogókő
 
... és régen.


Ahogy mászkáltunk az épületben, beesett az eső, sokszor a fejünkre is, az ablaktáblákba ragadt üvegdarabokat a szél mozgatta, folyamatosan nyikorogtak és recsegtek.




Még az álmennyezetet is leszaggatták.


A konyha is szétverve, üresen... a padlón egy méretes lyuk.




A szokásos "a természet utat tör" kép.


Itt se ennék most.











Elindultunk felfelé a lépcsőn a szobákhoz, a lépcső is vastagon borítva törmelékkel, korlát egy szál se.

 
Ha nem lenne a hely elég kísérteties...


Az egyik szőnyeggel borított folyosó irodákkal és szobákkal, korommal.





Az egyik legextrémebb dolog, ami valaha láttam elhagyatott helyen: kád és wc csésze a liftaknában.


Nimród Hotel, Dobogókő

És a kád eredeti helye egy régi fotón.



Paparazzi kép Anikóról és rólam, ahogy megörökítem ezt a csodát.



A szintén bizalomgerjesztő lépcsőház, itt már durván látszanak az égésnyomok.


Néhány szoba, teljesen szétverve. Belegondoltunk, hogy mennyire fantasztikusan nézhetne ki az épület érintetlenül és micsoda időkapszula lenne, ha a vandálok nem estek volna neki. Nagyon lelombozó volt az egész hangulata.


Nimród Hotel, Dobogókő

Szinte rá sem lehet ismerni a szobákra a régi kép alapján.









Úgy döntöttünk, hogy ennél fentebb már nem megyünk, fene tudja, mennyire stabil és biztonságos a leégett rész.




A konferenciaterem most...

Nem érhető el leírás a fényképhez.

... és régen.


Úgy néz ki, mintha egy csomó mindent ide hordtak volna az épületből, de hogy a tűz miatt-e, vagy egyéb okból, rejtély.





Ha nem lenne egyértelmű, ez egykor iroda volt.







Még egy szürreális dolog... egy értelmezhetetlen cipő.



Ritkán látni kettétört billentyűzetet.


Itt már nincsenek kulcsok...







Egy kötelező szelfi bent.










A medence most...

Nimród Hotel, Dobogókő

... és régen.



Elszenesedett gerendák vörös rózsával (lehet, hogy ezt is felveszem a szürreális dolgok listájára).





Miután bejártuk az épület nagy részét, visszamentünk a Menedékház felé és az eső elől behúzódtunk az egyik napernyő alá, megettük a szendvicseket (a Nimródban inkább letettünk róla). Mivel a talaj jól átázott az esőben, nem akartuk a bokánkat törni vagy fenéken csúszni lefelé, az utolsó busz 5 perccel előttünk elhúzott, sötétedett is, így stoppal próbáltunk visszajutni a kocsihoz. Végül egy kedves pár vitt le minket egészen a dömösi parkolóba.
A túrát nagyon élveztük (legalábbis a Rám-szakadékot), a Nimród Hotel kifejezetten nyomasztó volt ilyen állapotban, pedig zseniális lett volna, ha nem verik szét. Bár lassan az összes elhagyatott épület hasonló sorsra jut, főleg, ha nem hasznosítják újra...

Megjegyzések