Anikó barátnőmmel kitaláltuk, hogy egy 3 napos hosszú hétvégére elugrunk a Balatonhoz, télen még úgyse voltunk. Szállást a tihanyi Barackvirág Panzióba foglaltunk (mint kiderült, felújítás miatt végül az Apartmanházba szállásolnak el minket), a második napra terveztünk egy hosszú túrát a félszigeten, így úgy döntöttünk, hogy a szállás elfoglalásáig út közben megállunk Balatonfüreden és szétnézünk (2014-ben kutyafuttában jártam a Lóczy-barlangnál, de akkor nem volt idő másra).

Google

2. nap - Zúzmarás, ködben elveszős túra keresztül-kasul Tihanyban
3. nap - Tihany környéke: szív alakú sírkövek Balatonudvarin, Örvényesi középkori templomrom és temető, Kövesdi templomrom Aszófőn, Apáti templom(rom)

Reménykedtünk benne, hogy hátha be lesz fagyva legalább egy kicsit a magyar tenger, de sajnos ez nem jött össze. Ellenben volt olyan hideg, hogy majdnem megfagytunk, amihez még jó jeges szél is társult.  

Pózoló sirály a hajóállomásnál. Belőlük volt bőven.

Kisfaludy Gőzhajó téli szálláshelyén. Nyáron már többször is láttuk cirkálni, csak nem ilyen közelről.

Egy kitartó horgász.

Miután mentünk egy kört a kikötőben és jól átfagytunk, elindult a Tagore sétányon.

A Pajtás gőzhajó áldozatainak emlékműve, 1999. május 30-án állították (Balatonakalin van a párja). 1954. május 30-án a korábbi átépítésnek köszönhetően labilissá vált hajó felborult, a tragédiának 22 (egyes források szerint 27) halálos áldozata és több mint 50 sérültje volt, főleg gyerekek.

Wikipédia a tragédiáról:

"1954. május 30-án, gyermeknapon a hajó Siófokról indult Tihanyba Balatonfüred érintésével menetrend szerint jó látási viszonyok közt. A fedélzeten hat fős személyzet kb. 170-175 utast szállított. Amikor Füredet készült elhagyni a hajó, az épp akkor rendezett vitorlásverseny tárult az utasok szeme elé, akik a hajó bal oldalára mentek át, hogy lássák a viadalt. A túl magasra átépített hajó hirtelen balra billent, majd imbolyogni kezdett. A megrettent emberek a jobb oldalra szaladtak, mire a hajó jobbra dőlt. A pánikba esett utasok ekkor ismét átszaladtak a bal oldalra. Erre a hajó ismét, ezúttal végleg balra dőlt, és fel is borult, Heisz János kapitány minden ellenkormányzási kísérlete ellenére. Ebben a pillanatban Vámosi Gyula fűtő kiengedte a gőzt, megmentve ezzel a túlélők nagy részét, de őt magát a tó hullámsírba temette. A hajó felborulásának igazi oka korábbi átépítése lehetett, amivel a hajó erősen labilissá vált. A versenyen részt vevő vitorlások, sok más hajó és csónak azonnal megkezdte a mentést.

A kapitányt a baleset után azonnal letartóztatták, nyolc és fél hónapig volt vizsgálati fogságban, első fokon öt társával együtt összesen 30 év börtönre ítélték. A legfelsőbb bíróság társait felmentette, és Heisz János büntetését nyolc és fél hónap börtönre változtatta, melyet a vizsgálati fogsággal letöltöttnek minősítettek.

A tragédiáról nem volt szabad a valóságnak megfelelően beszámolni. Az ÁVH éppen ott tartózkodó emberei a segítségnyújtás helyett a szemtanúk fényképezőgépeinek összeszedésével törődtek. A korabeli újságok, a Szabad Nép és a Tolnai Napló is a balesetet bagatellizáló beszámolókat jelentettek meg a tragédiáról, mindössze 12 áldozatról és néhány sérültről írtak a lapok."

A Pajtás a Balatonon, majd a Pilismaróti hajótemetőben

                    Pilismaróti hajótemető (2015)                                 Pilismaróti hajótemető télen (2016)

Ráadásul ezután belefutottam még egy hasonló szituációba, de arról majd később.

A Tagore sétány a kopasz fákkal most elég szomorú látványt nyújtott.

A balatoni fürdőház emlékműve, a 2. világháború alatt robbant fel (ennek körülményei máig tisztázatlanok). A impozáns építmény így nézett ki:

Fotó: Fortepan/ Baráth Endre 

Az építészetileg is gyönyörű Állami Szívkórház (egykori Esterházy-kastély), Magyarország legnagyobb kardiológiai rehabilitációs intézete, ahol többek között Rabindranáth Tagore, hindu költő is gyógyult (és akiről a Tagore sétányt is elnevezték).

A kórház előtti parkban található a Kossuth Lajos forrás, az egyik legismertebb szénsavas, összetételét tekintve savanyúvíz-forrás. Vize gyomorhurut, epe- és bélbántalmak, sőt cukorbaj ellen is hatásos.

Az Anna Grand Hotel Wine & Vital egyik épülete, ránézésre valószínűleg konferenciaterem.

Kezdtünk megéhezni, de gondoltuk, hogy nézelődünk még kicsit, hátha az utcákon sétálva találunk egy szimpatikus helyet, ahol egy tartalmasabb levest vagy könnyebb (és nem csillagászati áru) ebédet el tudunk fogyasztani. Egyedül a Karolina Kávéházhoz ragaszkodtam, hogy oda menjünk be legalább egy kávéra ebéd után.

Blaha Lujza Étterem - a felirat a homlokzaton: "Ez volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke".

A másik egybeesés következik... A klasszicista stílusban épült Kerektemplom valószínűleg az esztergomi Szent Anna plébániatemplom mintájára készült, amiről 2015-ben már írtam: Esztergom - Szent Anna templom, Bazilika (itt anno gondnok egy jó hosszú bemutatót tartott, tele van ereklyével, mégis kevésbé ismert). A Kerektemplomba sajnos nem tudtunk bemenni.

A múzeumként működő Jókai Mór Emlékház.

A Vaszary Galéria hatalmas udvara és épülete (csak belestünk a kapuból).

Csak egy "kis" helyi villa, van néhány hasonló méretű.

Villa Katica, Papolczy Gyula nyaralója (a szatmárnémetiben lakó táblabíró építette), amiben később egy másik család nyaralt, 1935-40 között a bencés rend vásárolta meg, a 2. világháború után államosították, most megint magántulajdonban van. Anikóval egyetértettünk benne, hogy az amúgy is elég rozzant állapotban lévő, kicsi alapterületű, de több szintes, így inkább toronynak kinézetű épületnek van valami nagyon ijesztő és nem kellemes kisugárzása, már utólag esett le, hogy le se fotóztam az egész házat. 

A kis utcákról a part felé visszatekeregve és igencsak megéhezve, átfázva végül megtaláltuk a Karolina Kávéházat, és mivel nem találtunk nekünk való éttermet, úgy voltunk vele, ha enni nem is fogunk (ebéd előtt sütemény?), egy jó kávé sosem árt... Ebből végül az lett, hogy ebéd ide vagy oda, inkább rendeltünk 1-1 szelet sütit a kávé mellé, amik akkorák voltak, hogy jól is laktunk. Az igazi, házi jellegű sütik közül alig bírtunk választani. És persze a kávé is isteni volt.

 Igaz, hogy csak vacak mobilos képek, de azért látszik a sütik mérete:

Hogy legyalogoljuk a kalóriabombákat és kicsit bemelegítsünk a tihanyi túra előtt, felszaladtunk a Jókai-kilátóhoz. Igazából autóval nehezebb volt lavírozni a parkolóig, mint utána gyalog felsétálni... Az időjárás továbbra sem kedvezett nekünk, megmaradt az igazi szürke, ködös idő egész nap. Az út eleje elég kaptatós, csúszós, leginkább kőmorzsalékos, de gyorsan meg lehet járni.

Az egyedüli szépség a tájban a zúzmara volt.

A 600 méter hosszú ösvény mellett végig padok vannak, melyek az Arany ember hőseinek nevét viselik. 

A kilátó a Tamás-hegyen áll, 317 méter magas és szép időben állítólag messzire lehet látni... mi örültünk, hogy legalább a fák tetejét látjuk. A kilátóra való feljutás nem annyira kényelmes, meredek és kicsik a lépcsőfokok is (hátizsákkal majdnem beszorultam).

Zúzmarával borított pókhálók.

Tamási-hegyi kereszt az ösvény elején, de csak visszafelé fotóztam le.

A frissítő gyaloglás után elindultunk Tihanyba, hogy elfoglaljuk a szállást. Ahogy már írtam fentebb, hihetetlen mázlistánk voltunk, hogy egy komplett, gyönyörűen berendezett és hangulatos apartmant kaptunk, levendulás díszítéssel,  kis terasszal, és annyira jó helyen, hogy a másnapi túra kiindulópontjához alig kellett gyalogolni, szinte a szomszédban volt. 

Balatonfüred nekem hihetetlenül tetszett a villákkal, régi épületekkel, kis köves utcákkal, rendezett parttal, parkokkal, szívesen visszamennék majd egyszer nyáron, amikor jóval nagyobb élet van, és persze a Karolinába akkor is ellátogatnék... 

Az egybeesések is érdekesek voltak, főleg, hogy több év elteltével szembesültem vele, feldobták a hangulatomat. Valószínűleg annak köszönhető, hogy egyre több helyen járok, óhatatlanul egyre többször fog hasonló előfordulni.

És bónuszként a központban lévő mosdó feliratai (valaki nagyon humoros kedvében lehetett):