Ha már sikerült venni jó áron egy 2 másodperces (háhh!) sátort, gondoltuk, hogy az őszi balatoni kiruccanás egyik éjszakáján kipróbáljuk, és fent alszunk a Csobáncon. Nagyon kellemes, meleg, napsütéses szeptemberi nap volt, tökéletes túrázóidő, így lelkesen és jól felcuccolva másztunk fel a hegyre még naplemente előtt.
Bár a Csobáncra nem mondanám, hogy nehéz terep, de azért a plusz súlynak köszönhetően felfelé többször megálltunk, pihentünk, gyönyörködtünk a tájban. Már félúton is láttuk, hogy fent siklóernyősök köröznek, nagyon jól néztek ki. Kifejezetten jó érzés volt felérni és lepakolni. A sátrat a vár előtti füves placcon, a tűzrakóhely mellett állítottuk fel, és összerakni valóban gyorsan sikerült. Sokan voltak fent rajtunk kívül, mások is fotóztak, voltak, akik csak a naplementéért jöttek fel, volt, aki kutyát sétáltatott (vagy épp a kutya sétáltatta a gazdáját). Közben egy hőlégballon is elszállt mellettünk. Egy egészen fiatal pár is állított fel sátrat, csak ők a lejtős hegyoldalon. Sikerült egy gyönyörű naplementét kifogni. A Csobáncról mindig fantasztikus a kilátás, nem lehet megunni.
Ahogy ment le a nap, úgy lett egyre hidegebb és úgy fogytak el az emberek is. Vittünk vastagabb ruhát, kabátot, de ahogy teljesen besötétedett, annyira hideg lett, hogy még abban is majd' megfagytunk, pedig egy darabig még gyönyörködtünk a kivilágított településekben, tanyákban (mivel nem volt kedvem még állványt is cipelni, a kezem meg remegett a hidegtől, így normális éjszakai fotó nem készült). Fantasztikus volt az az igazi mély csend és sötétség, ami körbevett minket. Denevérek, baglyok szálltak el felettünk, néha messziről hallottunk 1-1 kutyát ugatni lent, valamelyik háznál.
Úgy voltunk vele, hogy nem kell nekünk annyira vastag hálózsák, nekem a 10-15 fokos elég, Krisztián meg egy nyárit hozott, plusz sima polifoamot vittünk, jól megszívtuk. Még beöltözve is vacogtunk a sátorban, alig bírtunk elaludni. A polifoam nagyon vacak volt, hiába puhább és simább részre táboroztunk le, fájt mindenünk. Ráadásul a szél is rákezdett, örültünk, hogy nem fújta el a sátrat a fejünk felől. Talán még eső is esett. A reggel (hajnal) sem indult jobban, csurom víz volt minden, nem tudtuk eldönteni, hogy eső vagy harmat. Krisztián főzött kávét kemping gázfőzőn, de nem sokat segített, talán egy kicsit felmelegített 1-2 percre, de éberebbek nem lettünk. Aztán jött a következő próbatétel: a 2 másodperces sátrat visszacsomagolni a tokjába. Ebben sikerült majdnem megizzadni. Felejtsd el a használati útmutatót, meg az otthoni gyakorlást, élesben úgyis fél óra lesz minimum, mire sikerül a megfelelő irányban-szögben-módon a merevítésénél jó irányban hajlítgatni, hogy ismét kör alakú legyen. Nagy nehezen azért összeraktuk, gyönyörködtünk még egy darabig a napfelkeltében és a ködbe borult tájban, majd komótosan leszenvedtük magunkat a hegyről. Ezután eldöntöttük, hogy muszáj lesz vastagabb hálózsákokat beszerezni, plusz egy felfújható matracot, de ismételni fogunk.
Bejegyzések
Megjegyzés küldése