A pécsi hosszú hétvége második napján a Zsolnay Kulturális Negyedet látogattuk meg. Tudtuk, hogy nem kis területről van szó és több kiállítás is van, így egész napos programként terveztük. A negyed Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt legnagyobb, több, mint 11 milliárd forintos beruházása volt, a Zsolnay porcelángyár területének nagy részén épült ki két év alatt.
Gyors történelem a Wikipédiáról:
"Zsolnay Miklós 1852-ben alapította meg a tönkrement lukafai keménycserép manufaktúra berendezéseiből a gyár elődjét, a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amit 1854-ben idősebb fia, Ignác nevére íratott. Zsolnay Ignác 10 évig vezette a kezdetlegesen felszerelt, kézi erőre berendezett üzemet. A csupán helyi piacra termelő, nyolc–tíz, a kereskedelmi tömegáruk versenyétől elszegényedett fazekast foglalkoztató üzem kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott. A tőkehiánnyal küszködő, fejlesztést és gépesítést nélkülöző műhely nem bírta a piaci versenyt. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg az üzemet, amikor 1865-ben átvette a vezetést Ignác bátyjától. Ő fejlesztette az üzemet világhírű gyárrá."
A városközpont felől nézve a Zsolnay Vilmos út jobb oldalán van egy parkoló, aminek a bejáratát először elnéztük, így mentünk egy kört, másodszorra már sikerült bejutni. A parkolóból egy nagyon menő hídon lehet átkelni a negyedbe. Itt hirtelen megcsapott minket a bőség zavara: nagy terek, sok épület, aztán megláttuk a látogatóközpontot, innen indultunk. Különböző típusú kombinált jegyeket lehet venni, ami nem csak a Zsolnay-negyedre érvényes, de mi most csak ide vettünk egy teljes bejárásút (+fotójegyet).
Miután mentünk egy kört, hogy mi merre van, a Sikorski-házban lévő Gyugyi-gyűjteményt néztük meg először. Dr. Gyugyi László egy USA-ban élt elektromérnök, műgyűjtő, Pécs város díszpolgára, aki 2009-ben állapodott meg a várossal, hogy a tulajdonában lévő 2,5 millió euróra becsült gyűjteményét féláron eladja, a feltétel annyi volt, hogy önálló kiállítás legyen belőle, méltó környezetben. A kiállítást 2010-ben nyitották meg. Itt az 1870-1930 között készült egyedi vagy kis sorozatban készült termékeket lehet megtekinteni, több alkotás világ- és nemzetközi kiállításokon is szerepelt. Nagy kedvenceim az alsó szinten látható szecessziós vázák, szobrok, és bármi, ami eozinmázas.
(Kiegészítés: Gyugyi László 2024. július 27-én hunyt el, kb. egy héttel azután, hogy mi a negyedben jártunk.)
Ezután sétáltunk át a nagy épületbe, ahol először a család- és gyártörténeti kiállítást néztük meg.
Ezután következett a Rózsaszín Zsolnay gyűjtemény, ami nagyon egyedi, de ez a rózsaszín árnyalat azért nem lett a szívem csücske.
Miután nagyjából mindent porcelánt megnéztünk a negyedben, amit lehetett, még elmentünk az 1861 Kesztyűmanufaktúrába, ahol a kesztyűkészítésről lehet érdekes információkat megtudni, Krisztián vett is magának egy szép vastag világosbarna bőrkesztyűt (itt tilos fotózni).
Utolsó programként a Zsolnay Mauzóleum felé vettük az irányt, ami már nem a negyedben van, hanem kicsit kintebb, a Mathiász János utcában. A lépcsősort végig oroszlánok díszítik. A mauzóleum a Zsolnay-család sírhelye, 1901-től készült, Zsolnay Vilmos halála után fia, Miklós emeltette. Zsolnay Vilmos koporsóját 1913-ban hozták át a Szent Mihály-kápolnából, majd a többi családtagot is ide temették. Jelenleg még felesége, Bell Terézia, valamint fiuk nyugszik itt, a többi családtag földi maradványait, urnáit 1986-ban a pécsi dísztemetőbe helyezték át, miután vandálok megrongálták a sírokat. A felújítás a negyeddel együtt történt meg. A gondnokból lett mindenes, Lovas László szerint szabadkőműves hatások fedezhetőek fel a mauzóleumban.
Bejegyzések
Megjegyzés küldése