Az a vicces helyzet állt elő, hogy a lánybúcsúm később volt, mint a "hivatalos" esküvőnk, de legalább a nemhivatalos családi-barátos esküvőnél hamarabb. (Igen, két esküvőnk volt Krisztiánnal.) És mi mást kérhettem volna Anikótól és Lilitől, mint hogy menjünk el túrázni. Szóval szerveztek egy tök jó csajos-túrázós napot a Szalajka-völgybe, persze kellékekkel és feladatokkal együtt.
Akkor kifejtem, hogy hogy lett két esküvőnk... Én eredetileg nem akartam nagy felhajtást, csak 1-1 tanút, Krisztián viszont szeretett volna egy normális evős-ivós-táncolós bulit is a közvetlen családdal, barátokkal, úgy 25 fős létszámmal, ami augusztus végére jött volna össze a ráérések miatt. Viszont ha már így alakult, szerettem volna, ha egyik kedves kollégám ad minket össze, mert eszméletlenül jól tud beszélni, és amúgy sem akartunk szöveget. Viszont ezt hivatalosan nem tehette meg, mert már nem volt jogosultsága hozzá. Így lett egy hivatalos esküvő, 1-1 tanúval (én vittem Anikót, Krisztián a tesóját, Eriket), amit július 14-én Tiszaalpáron ejtettünk meg, mert itt helyben esélytelen volt időpontot kapni, gyakorlatilag még az ügyintézőhöz sem sikerült bejutni. Ennek is zseniális hangulata volt, nagyon aranyos volt a hölgy, aki összeadott minket. Utána elmentünk csinálni pár fotót a Tiszaalpári Jótanács Anyja Római katolikus templom mellé, ahonnan a dombról látszik a tó és nagyon szép a környék, hazafelé pedig a Fekete Gólya Étteremben ettünk egy jót. Aztán augusztus végére sikerült megszervezni a "nagy" esküvőt is a Bajor Étterem és Vendégházba, ahol már nem kellett a "hivatalos" szöveghez ragaszkodni. A helyszínt is ismertem, több esküvőt fotóztam itt. (Kiegészítés: ez is fantasztikusan sikerült, kollégám zseniális gyűrűk urás-vikinges stílusban adott össze minket, imádta mindenki, és tényleg nagyon jót ettünk-ittunk buliztunk a kis társasággal. Volt osztálytársam volt a dekoros, aki gyönyörű natúr stílusban díszítette fel a termeket a virágboltossal együtt, a volt osztálytársam férje, aki szintén osztálytársam volt, borász, tőle vettünk borokat. Egyik barátunk lett a dj, komplett pultot és fényeket is szerzett. Egy kedves barátunk is fotós, ő készítette a fotókat rólunk. Szóval azt mondtam a végére, hogy bár mindegyik évben lehetne ezt így ismételni.)
No, de visszakanyarodva a lánybúcsúra, azért a "nagy" esküvő előtt Anikóék mindenféleképpen szerettek volna lánybúcsút (ha már ők lettek a koszorúslányok). Míg mi túráztunk, addig Krisztián a tesójáékkal és a gyerekeikkel elmentek Kecskeméten a Vadasparkba, ők sem unatkoztak. Tartottunk az időjárástól, mert elég esős, hűvös időt jósoltak, végül a pici lehűlés még jól is jött az erdőben, mert nem főttünk meg, de szinte végig sütött a nap és egy csepp eső sem esett. A kocsiban régi zeneszámokat kellett felismerni, az étteremben össze kellet egy Krisztiánról készült puzzle-t raknom, majd egész nap bizonyos kritériumoknak megfelelő embereket, párokat kellett lefotóznom és ezt pecsételnem egy lapon, ami a introvertált énemnek annyira nem tetszett, de végül ez is nagyon jól sikerült, mindenki nagyon aranyos volt, akiket leszólítottam. És persze fotóztam végig, nagyon rég jártam ezen a környéken utoljára. Sajnos a Fátyol-vízesés alig látszott, olyan kevés volt a víz. A Gloriett-tisztásig sétáltunk el, utána visszafordultunk, nem akartunk nagyon későn hazaérni, de így is tartalmas volt a nap és nagyon emlékezetesre sikerült.
És akkor pár "remek" minőségű mobilos fotó a lánybúcsúról is:
Bejegyzések
Megjegyzés küldése