A börzsönyi kirándulás 2. napjára kicsit "pihenősebb" programot terveztünk, főleg, hogy úgy keltünk, mintha agyon vertek volna minket. Drégely várát biztosan meg szerettük volna nézni, bár édesapám elmondásából kiindulva (és a térképet böngészve) Drégelypalánkról elég hosszú út vezet fel a hegyre, ráadásul még izzasztó is. Plusz a szállásunk honlapján a látnivalóknál futottam bele a számomra eddig teljesen ismeretlen (és képek alapján látványos) Honti-szakadékba, ami pont útba esett.
A Börzsönyben található Csarna-völgy Magyarország egyik leglátványosabb és közkedvelt túrázós-urbexes helyszíne, ami nemcsak a régi, elmosott kemencei kisvasút régi sínpárja miatt érdekes, hanem a vadregényes tájon, hegyek között, a hol csordogáló, hol zúgó, kristálytiszta Csarna-patak mellett és az óriási magasságokba nőtt fák között vezető ösvény miatt. Ha mindezt szeretnénk körtúrává alakítani, visszafelé a hegyek gerincén futó, bércekkel tarkított, fantasztikus panorámájú piros jelzésű turistautat kell követnünk.
március 14, 2022
No Hozzászólás
Végtelen pusztaság, a télből alig ébredező természet, hol határtalan csend, hol a szél süvítése, régi életekről mesélő magányos, elhagyott tanyák, épületek, régi temetődomb, kiszáradt tómeder... mindez egy négykerék-meghajtású terepjáróval, majdnem sárban elakadással, tanyából kirohanó kutyák elől pánikszerű visszaugrálással, kerekek elé kirohanó kamikaze gyöngytyúkokkal...
március 07, 2021
No Hozzászólás
Mivel már nagyon kilométer-hiányunk volt és szerettünk volna végre havat látni, ezért egy meglehetősen hideg, borongós napon Anikóval és Lilivel elindultunk a hegyekbe. Egy viszonylag rövid és könnyen járható (na jó, fagyban annyira nem) úticélt választottunk: az Ilona-völgyi vízesést Parádon. Reméltük, hogy a tömeg úgyse itt fog tolongani, hanem a Kékesen és Galyatetőn. Ezt annyira jól gondoltuk, hogy a Kékestető parkolója megtelt, rendőrök irányították a forgalmat, lépésben tudtunk csak jó darabon haladni. Ahogy Parádra értünk, az összes ember elfogyott.
január 17, 2021
No Hozzászólás
Anikóval elhatároztuk, hogy a már megszokott Dunakanyar helyett az Északi-középhegységet is felfedezzük, még ha korábban is kell indulni miatta és sötétben érünk haza. Így esett a választásunk a még belátható távolságon belül lévő és régóta bakancslistás Bélapátfalvai Ciszterci Apátság Templomára és a felette tornyosuló, legyalult tetejű Bél-kőre. Közben beugrottunk Szarvaskőre is, megnézni az egykori vár hűlt helyét.
szeptember 18, 2020
No Hozzászólás
A balatoni hosszú hétvége utolsó megállójaként Csobánc felé vettük az irányt. Az eredeti tervben nem szerepelt, de Tapolcán kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a felfelé gyaloglás és egy várrom nem árthat, sőt, és időben is belefér. És milyen jól gondoltuk! A felfelé kanyargó ösvényről és hegytetőről ráadásul gyönyörű kilátás nyílik az egész Balaton-Felvidékre.
július 14, 2020
No Hozzászólás
A balatoni hosszú hétvége utolsó napján Tapolcára autóztunk, hogy megnézzük a Malom-tavat és környékét. A reggel elég felhős, hűvös és szeles volt, reménykedtünk benne, hogy nem szakad ránk az ég. A Tapolcai-tavasbarlang közelében parkoltunk le, oda idő hiányában nem mentünk be, főleg, hogy mindig hosszú sor kígyózik előtte (és ez még milyen szépen rímel is).
július 13, 2020
No Hozzászólás
A hosszú hétvége harmadik napjára egy egész napos kellemes túrát terveztünk: bejárni a Badacsonyt keresztbe-kasul és minden irányba, végigjárva a kilátóhelyeket a kék (Országos Kéktúra) jelzésen keresztül a Bujdosók lépcsőjétől indulva, majd a hegy körül futó Kuruc-körút tanösvény (piros jelzés) keleti részén visszajutni a kocsihoz (izgalmasabbnak tűnt a keleti oldal, mint a nyugati, a Locus romokat is jelölt). Az előző napi viharos szél után kicsit lehűlt a levegő, de végig napsütésben és gyönyörű kilátásokban volt részünk.
július 12, 2020
No Hozzászólás
A horvátországi származású Festetics-család több generáción át, különböző stílusokban - barokk, klasszicizáló késő barokk (copf), neobarokk és neorokokó - építtette Keszthelyen lévő birtokán a hatalmas kastélyt, melynek óriási parkja természetvédelmi terület. A könyvtárban Európa összes jelentős nyomdájából találunk könyveket, melyet két évszázadon át gyűjtöttek. A kastélyban 18 eredeti állapotában megmaradt vagy korhűen rekonstruált termen át lehet a főúri életformából ízelítőt kapni, ezen kívül pálmaház, madárpark, vadászati- és hintókiállítás, modellvasút kiállítás is megtekinthető.
július 11, 2020
No Hozzászólás
A balatoni hosszú hétvége második napjának délelőttjére Szigligeti vár bejárását terveztük. A vár egy 230 m méter magas vulkanikus hegy tetején áll, eredetileg a Pannonhalmi Apátság építtette, aztán a Lengyel család, majd Török Bálint is volt a tulajdonosa, közben folyamatosan bővült. A falut a törökök elpusztították, de a várat nem tudták bevenni. A végvárrendszer fontos bástyája volt, mégis szomorú véget ért: villámcsapástól leégett, majd a császár elrendelte a felrobbantását. Ahogy ez lenni szokott, köveket elhordták, a vár alatti nemesi kúriák ebből épültek fel. 1991-től kezdődött el feltárása, helyreállítása.
július 11, 2020
No Hozzászólás
Megszoktam már, hogy a térképet böngészve (és néha csak a világnak nekiindulva) zseniális helyeket lehet találni, némelyik kifejezetten eldugott és ismeretlen, némelyik talán ismertebb, de még így is okozhat meglepetést. Az már csak hab a tortán, ha a számomra ismeretlen hely valóban felülmúlja várakozásaimat, és még meglepetést is tartogat. Nos, a Gyenesdiás melletti felhagyott murvabánya pont ilyen volt. A hosszú hétvégére Anikóval Keszthelyen foglaltunk szállást és a környéken vadásztam látnivalókra, amikor megpillantottam, hogy hopp, régi kőbánya, ezt meg kell nézni.
július 10, 2020
No Hozzászólás
Anikóval és Lilivel egy kétnapos túra első napján a Rám-szakadékon keresztül (majdnem szó szerint) rohantunk fel Dobogókőre, ahol feltett szándékom volt megnézni az egykori Nimród Hotelt. Amikor 2015-ben először jártam errefelé, már nem használták, de teljesen lezárták, nem lehetett bejutni, pedig nagyon piszkálta a fantáziámat. Aztán ahogy most először megláttam, először fel se fogtam, hogy ez ugyanaz az épület...
június 13, 2020
No Hozzászólás
Anikóval folytattuk a környék felfedezését, ha már a Covid miatt messzebbre nem tudtunk menni. Igaz, hogy az Alföldön (sőt az Alföldet átszelő) rekord hosszúságú túraútvonalak is vannak, de a céltalan gyalogláshoz és hőgutához nem volt kedvünk továbbra sem. Hogy legalább valamit lássunk is a délibábon kívül, kinéztük a soltszentimrei Csonka-tornyot és a ladánybenei Árpád-kori templomromot (a történelem és a romok mindig jók, ugyebár).
május 18, 2020
No Hozzászólás
Alföldi mászkálásaink során futottunk bele újabb elhagyott tanyákba, az egyiket az útról vettük észre. Ennek csak néhány fala maradt meg, a közelében néhány épületnek csak az alapja, viszont innen megláttunk még egy tanyát, amit takart a sűrű növényzet. Elég jó állapotúnak tűnt, nem voltunk benne biztosak, hogy lakatlan, ráadásul volt benne valami kísérteties. Nehezen vettük rá magunkat, hogy megnézzük, végül csak győzött a kíváncsiság.
május 18, 2020
No Hozzászólás
Alföldi túránk során több elhagyott, omladozó tanya mellett gyalogoltunk el, az egyik egész jó állapotban lévőbe be is mentünk szétnézni. Mint utólag a szomszédtól kiderült, az itt lakó már évekkel ezelőtt meghalt, a családjáé az épület és terület, eddig nem kezdtek vele semmit, eladni sem akarják. Időnként valószínűleg van ideiglenes lakója, vagy akár lakói, akik nem kérnek engedélyt...
A másik tanyából már nem sok maradt, csak a ház falainak egy része és a kutak. És még hány ilyen tanya van szanaszét a pusztában...
április 30, 2020
No Hozzászólás
A kijárási korlátozás alatt sok lehetőségünk nem volt túrázni, de azért csak kilógtunk Anikóval a pusztába. És mivel a közelben nincs olyan sok látnivaló, hegy meg végképp nincs, kézenfekvő volt, hogy érdekesebb helyet keresünk. Így esett a választás a Kolon-tóra, ami a Kiskunság legnagyobb édesvízi mocsara és rengeteg állat- és növényfajnak ad otthont, több orchideafajnak is (és persze szigorúan védett terület).
április 30, 2020
No Hozzászólás
Anikóval és Lilivel még a covidos kijárási korlátozás előtt el akartunk menni egy rövid túrára, március 15. remek időpont volt. Pilisborosjenő környékére esett a választásunk, ami közel van, látnivaló is akad bőven, könnyű a terep és a kedvünkhöz tudjuk a túra hosszát is igazítani. Mázlink volt: gyönyörű, napsütéses, meleg napot fogtunk ki, ami a tél után kifejezetten jól esett. Végül úgy nekiindultunk, hogy a Teve-szikla, Egri vár másolata után megmásztuk a Nagy-Kevélyt is.
március 15, 2020
No Hozzászólás
Szentendre kifejezetten azok közé a városok tartozik, ahova szívesen elugrok csak egy lángosra is, imádom az óváros hangulatos kis utcáit, és túrázni is remekül lehet a közelében. Ha valaki mégsem szeretne kimenni a civilizációból, a Bükkös-patak mentén remek, bringával is használható turistaút található. Ráadásul ez felér egy történelmi sétával is, hiszen az óváros után az egykor külön közigazgatással rendelkező Izbég falu egykori utcáin lépkedhetünk, amiből mára a Szent András templom és a katolikus temető maradt meg.
február 29, 2020
No Hozzászólás
A hazautazás napján persze, hogy ezer ágra sütött a nap, de a hideg és a durván viharos szél nem sokat változott. Nem is bántuk, hogy egy autózós, megállunk-kiszállunk-szétnézünk-megyünk tovább stílusú turistáskodást terveztünk. Az Apáti templomot leszámítva mindegyik helyen jártam már 2014-ben is. Vigyázat, hosszú poszt következik.
január 05, 2020
No Hozzászólás
A balatonfüredi első nap után szomorúan konstatáltuk, hogy az időjárás semmivel sem lett jobb. Maradt a borús, ködös idő, nulla napsütés és hideg... Hó persze továbbra sem esett, viszont volt helyette zúzmara, ami vastagon beborította a tájat. És szél. Az az igazi, csontig hatoló, mindenhova bejutó, dermesztő fajta. De ez nem állíthatott meg minket terveinkben (amik azért nem voltak túlzottan kiforrottak).
január 04, 2020
No Hozzászólás
Anikó barátnőmmel kitaláltuk, hogy egy 3 napos hosszú hétvégére elugrunk
a Balatonhoz, télen még úgyse voltunk. Szállást a tihanyi Barackvirág
Panzióba foglaltunk (mint kiderült, felújítás miatt végül az
Apartmanházba szállásolnak el minket), a második napra terveztünk egy
hosszú túrát a félszigeten, így úgy döntöttünk, hogy a szállás
elfoglalásáig út közben megállunk Balatonfüreden és szétnézünk (2014-ben
kutyafuttában jártam a Lóczy-barlangnál, de akkor nem volt idő másra).
január 03, 2020
No Hozzászólás
A régi, leégett Budafoki papírgyár már azóta bakancslistás volt, hogy láttam Altomán
Édenkertjét. Jó néhány évig valahogy kikerült a látókörömből, aztán
hirtelen felindulásból kezdtem el nyomozni, hogy lehetne bejutni (már
eléggé elhagyatott hely elvonási tüneteim voltak).
szeptember 09, 2019
No Hozzászólás
A romániai út hazaindulás előtti napján elköszöntünk Zsanitól és
Ricsitől, nekik vissza kellett menni Szegedre. (Ricsi kocsikulcsa is
meglett.) Anitával és Miklóssal úgy döntöttünk, hogy a szemerkélő eső
ellenére elindulunk a Jorgován-kő felé, utoljára másszunk még hegyet. Anita hallott a Scocului-szurdokról is, amit úgyszintén meg akartunk nézni.
június 01, 2019
No Hozzászólás
Miután a Lepusnyik völgyéből megmenekültünk és a kisbuszos srác egyben
visszajuttatott minket a Scorota-völgy bejáratához a kocsikhoz, úgy
döntöttünk, hogy megnézzük pihenésként a Zsil völgyét, ami tele van
régi, használaton kívüli hidakkal és egy zseniális vasúttal, ami fent, a
hegyek között tekerek hol alagutakban, hol viaduktokon.
május 31, 2019
No Hozzászólás
Ez egy kifejezetten hosszú, 3 napot felölelő beszámoló lesz havas hegyekkel, tomboló viharral, meneküléssel, elmosott híddal és úttal, patakban való gázolással, hegyen való majdnem fennragadással, ráadásul az is kiderül, hogy lett törpefenyő-fóbiám. Ja, medve az nem volt, de így is eléggé kalandosra sikerült (és persze nagyon nem úgy, ahogy terveztük).
Woman vs. Wild, 3. történet.
május 30, 2019
No Hozzászólás
A Néra-völgyi kempingtől a Kis-Retyezátig a Vaskapu román oldalán
autóztunk Szörényvárig, onnan kanyarodtunk fel a Kárpátok lábáig. A
hegyekkel, szorosokkal, kisvárosokkal tarkított út a Duna mellett a
borongós, esős idő ellenére is gyönyörű látvány.
Azért néhányszor megálltunk a nevezetességeknél, sőt a Kazán-szorosnál
még kicsit hegyet is másztunk (na jó, igazából csak egy kis meredekebb
kaptató volt), de a látványért bőven megérte.
május 27, 2019
No Hozzászólás
A Néra völgye a 9 napos romániai nomád (sátrazós) túránk első megállója
volt, mondhatni egy csendes kis hétvégi bevezető a nagy retyezáti túra
előtt. Azért akadt itt is minden, láncon lógás a víz felett, rómaiak által
vájt alagutak, vízesések és hihetetlen kék tengerszem. A vízzel való nem
épp felhőtlen viszonyunk már itt is elkezdődött, de kezdjük az elején.
május 26, 2019
No Hozzászólás
Ismét egy gyönyörű és hosszú túrát sikerült összehozni, amely szerintem Budapest környékének legérdekesebb sziklás hegycsúcsán, régi kőbányán és erdő mélyi eldugott tisztásokon vitt keresztül, változatos tájakkal és gyönyörű kilátásokkal fűszerezve.
május 01, 2019
No Hozzászólás
2017-ben jártuk be először húsvétkor a Hármashatár-hegyet, szerettünk is
volna ebből hagyományt csinálni. Tavaly nem jött össze, így 1 év
kihagyás után Nagypénteken vágtunk neki (most vallásos olvasók ugorjanak
át egy sort) sonkával, tojással, kaláccsal, tormával és hagymával
felszerelkezve és bőszen reménykedve, hogy a hőséget az ellátmány is
túléli, nem csak mi. Hogy legyen már némi izgalom is, a 2. világháborús
lőszerfülkéket is fel akartuk deríteni.
április 19, 2019
1 Hozzászólás
Békéscsabától nem messze, Pósteleken, egy hatalmas őspark közepén található a még romként is impozáns kastély, melynek eredeti pompáját már csak elképzelni tudjuk Falai óriási csontvázként terpeszkednek az öreg fák között. Szinte hihetetlen, hogy egykor 72 helységet alakítottak ki a historizáló neobarokk stílusú épületben, melyekből semmi sem maradt. A szobák elhelyezkedését is csak régi leírásokból tudhatjuk, a felső szint és tető gyakorlatilag megszűnt létezni Több helyen figyelmeztető táblákat helyeztek ki az omlásveszély miatt, de minket nem tántorított el attól, hogy bejárjuk...
március 10, 2019
No Hozzászólás