Badacsonyi kilátások és a kényszermunkatábor romjai

A hosszú hétvége harmadik napjára egy egész napos kellemes túrát terveztünk: bejárni a Badacsonyt keresztbe-kasul és minden irányba, végigjárva a kilátóhelyeket a kék (Országos Kéktúra) jelzésen keresztül a Bujdosók lépcsőjétől indulva, majd a hegy körül futó Kuruc-körút tanösvény (piros jelzés) keleti részén visszajutni a kocsihoz (izgalmasabbnak tűnt a keleti oldal, mint a nyugati, a Locus romokat is jelölt). Az előző napi viharos szél után kicsit lehűlt a levegő, de végig napsütésben és gyönyörű kilátásokban volt részünk. 

 



 Google+

1. nap - Naplementés murvabánya autóronccsal és Festetics-kilátó Gyenesdiásnál
2. nap - Szigligeti vár
2. nap - Helikon Kastélymúzeum, avagy Festetics-kastély Keszthelyen
4. nap - Tapolca
4. nap - Csobánc


A Locus a Bujdosók lépcsőjétől még kicsit tovább, délebbre jelölt egy parkolót, így azt lőttük be kiindulási pontnak. A nagyon szűk, köves és alagútszerű úton (Újhegy útnak jelöli a térkép) végig az járt a fejünkben, hogy mi a fenét fogunk csinálni, ha szembe jön egy autó, mert még lehúzódni se tudunk Podival (a kocsi, Suzuki Vitara). Így is mázli volt, hogy pont elfértünk. Végül nem attól állt meg bennünk az ütő, hanem attól, hogy egy előttünk láthatóan bizonytalan sofőr megállt az út közepén, egy darabig nem mozdult sehova. Aztán kidugta a fejét és megérdeklődte, hogy esetleg tudjuk-e, merre kell menni és hol lehetne parkolni. Gyorsan megoldottuk a problémát, mondtam neki, hogy menjen még tovább egy 200-300 métert és jobbra lesz egy parkoló (amiről kiderült, hogy egy füves fennsík, egy valamikor szebb napokat látott, de rég elhagyott ház udvara lehetett).  Még jött utánunk egy halom fiatal is, így a hely gyorsan betelt. 

Anikóval a szokásos módon indítottunk: keressünk egy wc-nek alkalmas helyet... a bokrokat megkerülve a fennsík hátsó részénél aztán elhagyott régi lakókocsiféleséget is találtunk régi lámpással és az egykori ház romjait is.


Zseniális hangulatú petróleumlámpa.

A kellemes "parkoló", háttérben bazaltorgonák.


A Bujdosók lépcsőjéig kicsit vissza kellett sétálni, és már előre tudtuk, hogy nagyon fogjuk élvezni... Igazából egy sima hegyi ösvényen kényelmesebb felsétálni, mint az össze-vissza töredezett, a lépéshosszhoz véletlenül sem igazodó lépcsőfokokon felkaptatni. 

A 464 fokból álló lépcsősor a menekülésre kényszerült kurucok után kapta a nevét, 1936-ban építették Rákóczi halálának 200. évfordulója utáni évben (1935-ben tartották a Rákóczi-emlékévet). Több pihenőhelyet kialakítottak, mind a kuruc kor kiemelkedő személyiségei után kapták a nevüket: Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós, Mikes Kelemen, Csáky Krisztina, Lorántffy Zsuzsanna. A lépcsősor mellett található, jelenleg üzemen kívüli Rodostó turistaház is ekkor épült. Egy 2018-as cikk szerint a hangulatos épületet fel akarják újítani és újra beüzemelni.

Az egykori Nagy-szénási menedékházon volt eredetileg ez a tábla (Szabó Imre turistaház a másik neve), számomra rejtély, hogy került ide.


A lépcsőn felkaptatva értünk a Cinka Panna pihenőhelyhez, innen kis ösvény vitt a Tördemici kilátóponthoz. Itt szusszantunk kicsit. 

A Kéktúrát követve sorban gyönyörű kilátásokba botlottunk, kifejezetten könnyű és sétálós a terep.

Ranolder-kereszt. A 19. században 40 bivallyal vontatták fel a hegyre, 12 méter magas, nevét Ranolder János veszprémi püspökről kapta (elragadtatásában egyszer azt mondta, ez a világ leggyönyörűbb vidéke). Azóta kicsit modernizálták, napelemmel működik az éjszakai kivilágítás.

 
A kereszt alatti kilátóból is gyönyörű a látvány.






Következik az Egry János kilátóhely, az avantgárd festő után kapta a nevét, akinek központi témája volt balatoni táj. Itt egy kis négyszögletű, ablakos kőépítmény is található mellette, ami remek hálózsákos szálláshely lehetne, de iszonyatosan koszos és büdös, a szagokból ítélve inkább wc-nek használják.




Páholykő.


Hertelendy-emlékmű. Hertelendy Ferenc Zala megye főispánja volt, rengeteget tett az északi part fejlesztéséért, turizmusért, többek között a vasút kiépítéséért.

Innen indult egy kaptatósabb rész, még mindig a kék jelzést követve.

Menedékház és padok, itt tartottunk egy gyors ebédszünetet.

Innen már nem volt messze a legimpozánsabb kilátóhely, a 438 méteres csúcson 2011-ben épített, 18 méteres Kisfaludy-kilátó, ami a Badacsony legmagasabb pontja.


A tájat messzire be lehet látni innen, csak a szél akart lefújni minket. Ami számomra nagyon zavaró volt, hogy a felső részén is rácsos a szerkezet, fényképezőgépet legalább stabilan lehet tartani a fán, de nincs egy egységes szép nagy kilátás, mindenhol közel kell menni a széléhez. Valószínűleg biztonsági okokból oldották meg így, de nekem nagyon lerontotta az élményt.




 
 
A kék jelzésen elindultunk lefelé (észak felé), ahol belecsatlakozik a sárga jelzésbe. Innen egy kis ösvény visz a számomra legzseniálisabb és leggyönyörűbb (és leg-leg) kilátáshoz, ami mellett sokan elmentek (szerencsére, legalább nem volt tolongás). Innen tényleg be lehet látni az egész medencét a tanúhegyekkel mindenféle zavaró tényező nélkül. Meseszép.
 

Bazaltorgonás képződmények itt is látszanak.





Ezután következett a Kőkapunak nevezett rész, amiből nem tudom, mit kellett volna látni, ugyanis úgy nézett ki, mintha a fél hegyoldal ráborult az útra és a változó méretű köveken rémálom volt haladni, azt néztük, hogy ne törjük ki a bokánkat. Láthatóan nem csak mi szenvedtünk meg ezzel a szakasszal.

Van egy olyan érzésem, hogy ennek nem itt volt a helye eredetileg...

Itt nyomokban látszik, hogy volt eredetileg a kép bal oldalán egy ösvény, mellette (itt a képen középtájt) egy kőlapokkal lerakott szegély, amit most teljesen hatalmas kövek borítanak. Elég hosszú szakaszon csak a kövek voltak mindenhol, még az ösvény nyoma sem látszott, ráadásul mozgott az egész a lábunk alatt.

Innen már figyelni kellett a jelzésekre, először a sárgát követtük, majd ahol becsatlakozott a pirosba, onnantól a pirosat (kelet felé). A sárga jelzés is valószínűleg izgalmas lehet, II. János Pál pápa emlékhely, Szent István király kápolna, stb., de az már nagy kanyar lett volna, ráadásul a Locuson a sok rom jelölés mellett feltűnt az út mellett a "Munkatábor romja" kiírás, ami nagyságrendekkel jobban felkeltette az érdeklődésemet. Még úgy is, hogy nem voltam biztos benne, hogy megtaláljuk az egykori épületeket.

Ezek még "hétköznapi" romok.

Az egykori bánya helye, ami aktív összeköttetésben állt a munkatáborral is.

 
Ahogy haladtunk az ösvényen, már nagyon nézelődtünk balra, így láttam meg egy kőépület alapját a fák között, de először a szememet is kinéztem, hogy jól látok-e, vagy csak a hegyről legurult kövek adnak ki valami épületformát. Végül találtunk egy kevésbé meredek részt, ahol le tudtunk menni, hogy szétnézzünk... gyorsan kiderült, hogy valóban az egykori munkatábort találtuk meg, amiből nem sok maradt.
 
A táborban nem csak a 2. világháborúban, hanem 1949 és 1954 között is dolgoztak munkaszolgálatosok. A Badacsony egyik legszebb kilátópontján, a régi bazaltbánya alatt létesítették a szigorúan őrzött, szögesdróttal körbevett tábort. Egy elhagyott bányászlakás volt a központ, ebben volt az iroda, raktár és őrség, mellette egy L alakú épületbe zsúfolták a foglyokat. Az 51-ben internáltak után kuláknak minősített alföldi gazdák és munkaszolgálatos kiskatonák kerültek ide. 60 forintot kaptak havonta, ennek felét levonták. Az internálást véglegesen Kádár 1960-as amnesztiarendelete szüntette meg.
A tábor az 1967-es Nyár a hegyen című filmben is feltűnik.
 
És csöppet sem jó érzés az egykori, már szinte növényekkel teljesen benőtt épületek között mászkálni...
 
(Ezeknél a képeket máshogy szerkesztettem, mert a fák között átszűrődő fény-árnyék miatt semmi nem látszana belőlük.)




Mint valami dzsungelbéli maja romok...