Csonka-torony Szoltszentimrén és Árpád-kori templomrom Ladánybenén

Anikóval folytattuk a környék felfedezését, ha már a Covid miatt messzebbre nem tudtunk menni. Igaz, hogy az Alföldön (sőt az Alföldet átszelő) rekord hosszúságú túraútvonalak is vannak, de a céltalan gyalogláshoz és hőgutához nem volt kedvünk továbbra sem. Hogy legalább valamit lássunk is a délibábon kívül, kinéztük a soltszentimrei Csonka-tornyot és a ladánybenei Árpád-kori templomromot (a történelem és a romok mindig jók, ugyebár).


 

Google

Tanulva a Kolon-tavi túrából, a kocsit most viszonylag közel, egy földút mellé raktuk le, a közeli tanyából ki is jött egy néni érdeklődni, hogy mit csinálunk errefelé. És megnyugtatott, hogy a kutyája nem fog minket széttépni (volt egy déja vu-nk az előző túrából). A táj kifejezetten kellemes volt puszta létére, az út mellett vadvirágok és szépen művelt szőlők váltogatták egymást.


Szinte rögtön az út elején elmentünk a Gudmon Farm mellett, ahol merinói juhokat tartanak. Ez számunkra is meglepetés volt. Sajnos a birkákat nem láttunk, valahol hátul hűsöltek.

A Csonka-torony felé vezető irányt el sem lehet téveszteni (túl sok lehetőség nincs is).


Rövidke séta után már felbukkant a torony a távolban (balra a két fa mellett látszódik).




Kissé fonnyadozó pipacsok, de még így is gyönyörűek (tudom, tudom, gyomnövény és kártékony).



És megérkeztünk a kis dombon tornyosuló jellegzetes romhoz. 

A környék már a honfoglalás idején is lakott lehetett, a templom István király birtokán állt. A pontos építési időt nem lehet tudni, de az alapja kb. a 11-12. századra tehető. Egy hajdani római őrtornyot, avagy castrumot is felhasználhattak az építésénél. Római téglák, réti mészkő (darázskő), vulkanikus eredetű kövek is megtalálhatóak benne. A mohácsi vész után török uralom alá került a terület, elnéptelenedett, csak a törökök kiűzése után lett lakott ismét a környék. Az 1920-as évekre a templom rossz állapotba került, 1961-ben, majd 2000-ben újították fel, ekkor a torony kapott egy gúla formájú fém tetőt. Ez nem tartott ki sokáig, 2008-ban egy nagy vihar leszakította. (A története nagyjából megegyezik az összes hasonló korabeli rommal, a Balatonnál is rengeteg hasonló templom található.)
(forrás: Wikipédia, Turista Magazin)

Szent Imre herceg, Polyák Ferenc népművész fafaragó alkotása.





A toronyban rengeteg galamb lakik. Jöttünkre a többség elmenekült, de érdemes felkészülni a felülről jövő áldásra (a talajt vastagon borítja a guanó).





A hagyomány szerint Szent Imre herceg (I. István király és Gizella kiráyné fia) a régi vadaskertben (Soltvadkert), vadászat közben veszítette el az életét, egy eléggé misztikus elgondolás szerint viszont ez a templom helyén történt, és halálának évfordulójakor a lenyugvó nap fénye a kettős ablakon keresztül ennek helyszínét világítja meg a szentélyben. A "hivatalos" verzió szerint viszont Imre herceg a jelenleg erdélyi Bihar megyében lévő Igfon erdőben lelte halálát egy vadkan által (elképzelhető, hogy ez sem igazi vadkan volt, hanem egy személy). Ezek alapján döntse el mindenki, mi lehet az igazság...

Jól látszik a sokféle tégla.















Érdekesség még, hogy jelentős ürgepopuláció van a környéken, túránk előtt valamikor térképezték fel az állományt. Sajnos mi egyetlen jószágot sem láttunk. Miután kinézelődtünk magunkat, visszaindultunk a kocsihoz.





Szőlőtőkék katonás sorokban.



Egy valószínűleg elhagyott tanya, de nem mentünk közelebb megnézni (a szomszéd valószínűleg nem örült volna).

Ezután átkocsikáztunk Ladánybenére, a másik Árpád-kori templomromhoz, ami nem éppen látványos. Némi bucka mutatja, hol állt a templom, egy tábláról lehet informálódni, kopjafát állítottak emlékként és van egy pad a közelben. Ellenben régészetileg jelentős helyszín, a temető 541 sírját tárták fel, ahonnan értékes leletanyag került elő (ékszerek, ruhadíszek). Az első hiteles honfoglalás kori sírlelet, a lovával eltemetett Bene vitéz is a közelben került elő.
(forrás: ladanybene.hu)





 Kicsit még mászkáltunk a pusztában a tanyák között, aztán a melegtől kitikkadva indultunk hazafelé.

Megjegyzések