Csobánc

A balatoni hosszú hétvége utolsó megállójaként Csobánc felé vettük az irányt. Az eredeti tervben nem szerepelt, de Tapolcán kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a felfelé gyaloglás és egy várrom nem árthat, sőt, és időben is belefér. És milyen jól gondoltuk! A felfelé kanyargó ösvényről és hegytetőről ráadásul gyönyörű kilátás nyílik az egész Balaton-Felvidékre.

Google+

1. nap - Naplementés murvabánya autóronccsal és Festetics-kilátó Gyenesdiásnál
2. nap - Szigligeti vár
2. nap - Helikon Kastélymúzeum, avagy Festetics-kastély Keszthelyen
 

3. nap - Badacsonyi kilátások és a kényszermunkatábor romjai

4. nap - Tapolca


A reggeli hűvös időből közben jó fülledt meleg lett, csorgott rólunk a víz, ahogy gyakorlatilag felfutottunk a várromhoz. Innivalón kívül csak a fényképezőgépet vittük, ennyire minimalistán se szoktunk nekiindulni, de úgy voltunk vele, hogy gyorsan megjárjuk.

A Csobánc lábánál lévő parkolóból se rossz a kilátás, ha jól sejtem, ez a Gulács (azon még nem jártunk).

Valószínűleg a Tóti-hegy és a Gulács, de nyugodtan javítsatok ki, ha nincs igazam.

Ez a tábla alapvetően nem tiltás, hanem tájékoztatás. Egy szerelő nagy autóval megpróbálta, nem jött össze neki...

Vadregényes ösvény.

A Rossztemplom, amit mi présháznak néztünk, eredeileg a 13. században épült egyhajós, félköríves szentélyű templom volt, ami Csobáncszög faluhoz tartozott. A terület tulajdonosai később valóban présháznak és raktárnak használták, az eredeti alakjából már semmi nem látszik. Visszafelé az udvarába sikerült belógni, de sokáig nem jutottunk a sűrű növényzet miatt (képek később).

A táj a szeles időnek és felhőknek, a fénynek és árnyékoknak köszönhetően folyamatosan változott.


Az út kényelmesen emelkedik felfelé.



Már látszódnak a vár romjai.




A virágok tele lepkékkel és bogarakkal.


A hegy szélein itt-ott megmaradt kövekből látszik, mekkora lehetett eredetileg a vár.









 
 A várból sajnos ennyi nagyobb összefüggő rész maradt meg.


Tóti-hegy, Gulács, Badacsony, Szigliget és Szent György-hegy.



A kilátás körbe meseszép.

Mások is gyönyörködtek a panorámában.

A vár története (én nem is írok róla többet, a lényeg olvasható).





A Rossztemplom udvara, ahová sikerült belógni. A növényzettől nem sokat lehet látni, sokáig bejutni sem.



Egy elhagyott vagy feltört épület a Rossztemplom közelében.


Remek délutáni programot sikerült az utolsó napra összehozni. Elnézve a panorámát, a többi tanúhegyet is be kellene járni, van még látnivaló bőven. De ahogy magunkat ismerem, úgyis jövünk még errefelé... Csak hazamenni ne kellene.

Megjegyzések