Nimród Hotel, a szétvert szellemszálloda Dobogókő tetején
Anikóval és Lilivel egy kétnapos túra első napján a Rám-szakadékon keresztül (majdnem szó szerint) rohantunk fel Dobogókőre, ahol feltett szándékom volt megnézni az egykori Nimród Hotelt. Amikor 2015-ben először jártam errefelé, már nem használták, de teljesen lezárták, nem lehetett bejutni, pedig nagyon piszkálta a fantáziámat. Aztán ahogy most először megláttam, először fel se fogtam, hogy ez ugyanaz az épület...
Az időjárás érdekes volt, amikor a dömösi parkolóba értünk, borús, párás idő volt, a Malom-patak völgyében, a Macskások-Nyilasok dűlőben el is kapott minket egy kisebb eső.
A Rám-szakadékról alig csináltam pár képet, nagy forgalom volt kisebb csoportokkal, így mi is gyakorlatilag végigszáguldottunk az egészen. Dobogókő felé már rendesen kisütött a nap, közben elvetemült mountain bike-osokat bámultunk, lihegtünk a melegben, párában, az utolsó szakaszt úgy nagyjából a pokolba kívántuk (mondjuk ezzel mindig így voltam, akárhányszor jártam erre).
A Rám-szakadéknál Lili ügyesen megoldotta, hogy ne legyen sáros... csak figyelte, hogy mi Anikóval hova lépünk és máris tudta, hogy neki hova nem kell...
Mielőtt felérnénk a hegytetőre, balra van egy kis ösvény, ami egy kiugró sziklás részre visz, innen szép kilátás nyílik az alattunk elterülő vidékre. Ide kiültünk kicsit szusszanni.
A Rezső-kilátónál szembesültünk vele, hogy elég durva fekete fellegek érkeznek felénk, kellemes égzengéssel kísérve...
Nem kellett sokat várni, hogy a kép jobb oldalán lévő esőfüggöny elérjen minket... az eső már a fejünkön kopogott, gyorsan felkaptuk az esőkabátot és próbáltunk valami fedettebb helyet keresni. A Báró Eötvös Lóránd Menedékház és környéke tele volt, már messziről láttuk, így javasoltam, hogy keressük meg a Nimród Hotelt, oda már csak be tudunk húzódni, akár meg is tudjuk enni a szendvicseket. Mivel a villámok a közelünkben csapkodtak, nem kellett Anikót és Lilit sokáig győzködni.
Az
egykor szebb napokat látott Nimród Hotel igazi kísértetszállodaként
magasodott előttünk az esőben, a fekete felhők alatt, miközben dörgött
az ég.
Egy kicsit a történetéről:
1971-ben
építették a Vadászati Világkiállításra, a visegrádi Hotel Silvanus
tervei alapján, külsőre is nagy a hasonlóság. A hotelben volt
úszómedence, szauna, panorámás szobák,
2009-ben mégis bezárták. Azóta többször betörtek, 2017 nyarán a
tetőszerkezet és a felső szint nagy része leégett. A tulajdonos
képviselője szerint semmi éghető nem volt bent, a vészlépcsőházból
indult ki a tűz, valószínűleg gyújtogatás történt. Luxus idősek otthonát
hoztak volna létre belőle, amit 2018 tavaszán adtak volna át.
Még egy pár helyen a mai napig fent van működő hotelként, korabeli képekkel együtt:
http://www.ohb.hu/nimrod/index.hu.htmlÍgy, a vandálok által teljesen szétverve fene tudja, mi lesz belőle, az biztos, hogy kár érte.
A széttört bejáraton, üvegcserepeken lépkedve nagyon lehangoló látvány tárult a szemünk elé:
Az egykori recepciót teljesen szétverték, papírok, régi foglalások hevertek mindenfelé a padlón.
A lépcsőház se nézett ki jobban, sőt...
Az egykori bár most...
... és régen.
Még egy korabeli fotó.
... és régen.
Ahogy mászkáltunk az épületben, beesett az eső, sokszor a fejünkre is, az ablaktáblákba ragadt üvegdarabokat a szél mozgatta, folyamatosan nyikorogtak és recsegtek.
Még az álmennyezetet is leszaggatták.
A konyha is szétverve, üresen... a padlón egy méretes lyuk.
A szokásos "a természet utat tör" kép.
Itt se ennék most.
Elindultunk felfelé a lépcsőn a szobákhoz, a lépcső is vastagon borítva törmelékkel, korlát egy szál se.
Ha nem lenne a hely elég kísérteties...
Az egyik szőnyeggel borított folyosó irodákkal és szobákkal, korommal.
Az egyik legextrémebb dolog, ami valaha láttam elhagyatott helyen: kád és wc csésze a liftaknában.
És a kád eredeti helye egy régi fotón.
Paparazzi kép Anikóról és rólam, ahogy megörökítem ezt a csodát.
Néhány szoba, teljesen szétverve. Belegondoltunk, hogy mennyire fantasztikusan nézhetne ki az épület érintetlenül és micsoda időkapszula lenne, ha a vandálok nem estek volna neki. Nagyon lelombozó volt az egész hangulata.
Szinte rá sem lehet ismerni a szobákra a régi kép alapján.
Úgy döntöttünk, hogy ennél fentebb már nem megyünk, fene tudja, mennyire stabil és biztonságos a leégett rész.
A konferenciaterem most...

... és régen.
Úgy néz ki, mintha egy csomó mindent ide hordtak volna az épületből, de hogy a tűz miatt-e, vagy egyéb okból, rejtély.
Ha nem lenne egyértelmű, ez egykor iroda volt.
Még egy szürreális dolog... egy értelmezhetetlen cipő.
Ritkán látni kettétört billentyűzetet.
Itt már nincsenek kulcsok...
A medence most...
Elszenesedett gerendák vörös rózsával (lehet, hogy ezt is felveszem a szürreális dolgok listájára).
Miután bejártuk az épület nagy részét, visszamentünk a Menedékház felé és az eső elől behúzódtunk az egyik napernyő alá, megettük a szendvicseket (a Nimródban inkább letettünk róla). Mivel a talaj jól átázott az esőben, nem akartuk a bokánkat törni vagy fenéken csúszni lefelé, az utolsó busz 5 perccel előttünk elhúzott, sötétedett is, így stoppal próbáltunk visszajutni a kocsihoz. Végül egy kedves pár vitt le minket egészen a dömösi parkolóba.
A túrát nagyon élveztük (legalábbis a Rám-szakadékot), a Nimród Hotel kifejezetten nyomasztó volt ilyen állapotban, pedig zseniális lett volna, ha nem verik szét. Bár lassan az összes elhagyatott épület hasonló sorsra jut, főleg, ha nem hasznosítják újra...
A túrát nagyon élveztük (legalábbis a Rám-szakadékot), a Nimród Hotel kifejezetten nyomasztó volt ilyen állapotban, pedig zseniális lett volna, ha nem verik szét. Bár lassan az összes elhagyatott épület hasonló sorsra jut, főleg, ha nem hasznosítják újra...
0 Hozzászólás