TÚRA

URBEX

TEMETŐ

TEMPLOM

KASTÉLY / VÁR

ARBORÉTUM / FÜVÉSZKERT

Március 15-i pilisborosjenői kör: Teve-szikla, egri vár másolata, Nagy-Kevély

by - március 15, 2020

Anikóval és Lilivel még a covidos kijárási korlátozás előtt el akartunk menni egy rövid túrára, március 15. remek időpont volt. Pilisborosjenő környékére esett a választásunk, ami közel van, látnivaló is akad bőven, könnyű a terep és a kedvünkhöz tudjuk a túra hosszát is igazítani. Mázlink volt: gyönyörű, napsütéses, meleg napot fogtunk ki, ami a tél után kifejezetten jól esett. Végül úgy nekiindultunk, hogy a Teve-szikla, Egri vár másolata után megmásztuk a Nagy-Kevélyt is.

Google

Pilisborosjenő nyugati részénél, a Levendula parkolóban hagytuk a kocsit. Reménykedtünk benne, hogy nem lesznek sokan, de már reggel tömeg volt. Nem a településhez közelebbi, bringás túraúton, hanem a kék jelzésen indultunk el. Mivel wc nem volt a közelben, a bozótban próbáltunk elbújni, ami elég vicces volt, mert jött traktor, családok, kutya, de azért megoldottuk... Itt még fáztunk kicsit, de a tűző napon gyorsan kimelegedtünk. 

Az első pár száz méter nem volt túl izgalmas, egy földúton haladtunk, majd jobbról, kicsit felettünk már meg is pillantottuk a Teve-szikla jellegzetes képződményeit.

A sziklák közé felérve olyan, mintha egy másik bolygóra kerülnénk. A mindenféle formációk között szinte el lehet veszni.




A felső útról lehet igazán látni a teve alakzatot, a sziklák közelében talán ebből a szögből a leglátványosabb.

Anikó kukucskál.


Sok növény még nem hajtott ki, de a kövér daravirág már aranylott foltokban. Nem érdemes leszakítani, védett, értéke 10 ezer forint.

A leánykökörcsin is sok helyen virágzott. Ő is védett, szintén 10 ezer forint az értéke. Jó lett volna fekete kökörcsint is látni, de ekkora szerencsénk nem volt.

A Teve-szikla után a szintén lent haladó, szúrós-bokros tanösvényen gyorsan eljutottunk az egri vár másolatáig.

A másolatnak kinézetre nem sok köze van az eredeti várhoz, az 1960-as években építették az Egri csillagok című film forgatásához, elsősorban a több ezer statisztát felvonultató csatajelenetekhez használták. Várkonyi Zoltán volt a rendező. A díszlet nagy része fából készült, ami egyszer meg is gyulladt, a rémült színészekkel végül a valóban lángoló díszlet között forgattak, csak akkor fejezték be, amikor már életveszélyes volt a helyzet. A kazamatajeleneteket a Teve-sziklánál vették fel. A török sereg nagy részét a Magyar Honvédség katonái alkották, de az építés is javarészt az ő munkájuk.

A forgatás részleteiről a Vaskarika.hu-n található egy remek cikk.

A mű várat később több filmben is felhasználták (Gyula vitéz télen-nyáron, Sztrogoff Mihály, Rab ember fiai, Angyalbőrben, Magyar vándor), sőt, a Vaják (Witcher) sorozatban a Soddeni csatajelenet helyszíneként is szolgált (nagyrészt a lengyel Ogrodzieniec várrom szolgáltatta az alapot, de az egri vár másolata is kivehető néhány jelenetben). Sajnos az ebből származó plusz díszletet már elbontották, pedig reménykedtem benne, hátha meghagyták.







Az egyik torony szomszédságában elfogyasztottunk pár muffint, szendvicset, teát, ülve kicsit hideg is lett. Aztán úgy döntöttünk, hogy időnk és energiánk is van bőven, felmegyünk a Nagy-Kevélyre.

Nos, nem igazán a hivatalos útvonalon indultunk el, de gyorsan rácsatlakoztunk a kék jelzésre, amit végig a gerincig és a sok elágazásig követtünk.

Fölfelé egy könnyen járható, kicsit kaptatós út vitt fel, a Gyopáros-barlang egy részéig is felmásztunk, de mivel egy család is próbált le- és feljutni, inkább félútról visszamásztunk (majdnem fenéken csúszva).


A Kevély-nyeregnél a piros jelzés+tanösvényen haladtunk tovább, ez tűnt kilátás és teljesítés szempontjából a legjobb választásnak.

Lili már majdnem a csúcson.

Őkutyaságába valahogy mindig belebotlottunk, jópofa jószág volt.


Lent középtájt látszik az egri vár másolata.

A Megyeri híd és Békásmegyer paneljai. Itt lehet érezni, mennyire közel vagyunk a fővároshoz.




Sokan jöttek fel kutyákkal.




Lassan elindultunk lefelé, mivel a kocsit Pilisborosjenőn hagytuk, így csak a piros négyzettel jelölt úton juthattunk vissza (már ha nem akartuk a fél környéket megkerülni). Először majdnem benéztem az elágazást, pár méter után fordultunk vissza, végül a hajtűkanyar egyértelművé tette, hogy jó irányba megyünk.

A lefelé vezető ösvény kifejezetten hangulatos volt a több helyen fehér talajjal, az út felett fekvő fákkal. A fáknak egyébként volt egy fura hangja a széltől, szerencsére egy sem dőlt ránk.



Végül leértünk a Viola közbe, ahonnan elsétáltunk a parkolóba. Az onnan való kijutás már érdekesebb volt, mivel iszonyatos tumultus alakult ki, egy darabig méterről méterre tudtunk csak haladni. Pilisborosjenőt elhagyva már zavartalan utunk volt hazafelé. Agyaltunk rajta, hogy megálljunk-e még Budapesten sétálni, időnk lett volna, de elvetettük az ötletet, eléggé elfáradtunk. Remek napunk volt így is, csodálatos időjárással.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

0 Hozzászólás