Helikon Kastélymúzeum, avagy Festetics-kastély Keszthelyen

A horvátországi származású Festetics-család több generáción át, különböző stílusokban - barokk, klasszicizáló késő barokk (copf), neobarokk és neorokokó - építtette Keszthelyen lévő birtokán a hatalmas kastélyt, melynek óriási parkja természetvédelmi terület. A könyvtárban Európa összes jelentős nyomdájából találunk könyveket, melyet két évszázadon át gyűjtöttek. A kastélyban 18 eredeti állapotában megmaradt vagy korhűen rekonstruált termen át lehet a főúri életformából ízelítőt kapni, ezen kívül pálmaház, madárpark, vadászati- és hintókiállítás, modellvasút kiállítás is megtekinthető.



Google+


1. nap - Naplementés murvabánya autóronccsal és Festetics-kilátó Gyenesdiásnál
2. nap - Szigligeti vár
3. nap - Badacsonyi kilátások és a kényszermunkatábor romjai


A kastélyról, a Festetics-családról és a programokról részletes információ a kastély honlapján található: http://helikonkastely.hu

A kastélynézés kicsit rohanósra sikeredett, mivel elég későn értünk oda (6 óráig volt nyitva, nekünk 5 óra rémlett), és tisztában voltunk vele, hogy nem kicsi területről van szó. Kombinált, mindenre jó jegyet vettünk, ha már ott vagyunk, nézzük végig minden.

A főépületben kezdtünk, itt a táskát le kellett adni a ruhatárban, a többi helyre már lehetett vinni (víz és valami kisebb ennivaló nélkül szerintem elindulni sem érdemes). Kaptunk szépen illusztrált térképet és tájékoztatót is, jó szolgálatot tett.

Egy biztos: a kastély meseszép. A világos, fehér, arany, zöld színekkel dominált szobák és a sötétebb, pirosas-bordós falú szobák, vagy nagyon kontrasztos tapétájú szobák követik egymást. Mindegyik szobának saját stílusa van. Ami különösen tetszett, hogy 1-2 szobától eltekintve a díszítettség nem tűnt túlzónak, nem éreztem, hogy rám szakad az egész, hanem kifejezetten élhetőnek tűnt.

És akkor jöjjenek a képek:










A gyönyörű és értékes könyvtár. Sokáig kellett várnom, hogy éppen ne legyen bent senki, itt mindenki leragadt kicsit. A könyveket kölcsönözni nem lehet, de helyben használni igen jegy ellenében.










Kedvenc lépcsősorom.


A kápolna. A szobornál egy érdekes fényjelenség figyelhető meg nyári időszámítás szerint 10 óra után: a beeső fénynek köszönhetően úgy tűnik, mintha egy alak balról Szent Zsófia vállára tenné a kezét (erről már csak utólag olvastam, de az időpont amúgy sem lett volna jó, szóval ezt buktuk).
Van, akinek ezt sikerült lefotóznia: https://helikonkastely.blogstar.hu/2018/12/07/lakik-e-szellem-a-helikon-kastelymuzeumban-/64567/

Az én ízlésemnek ez a tapéta már túl sok.


Ez a másik szoba, aminek a színétől a világból tudnék kirohanni. Valószínűleg ez abban az időben divat volt, mivel szinte az összes korabeli kastélyban található hasonló színű tapéta és bútor.



A számomra már sokkal élhetőbb, világos, tágas "nappali".

Csodaszép zongora egy csodaszép szobában.






A sokat megélt Tükörterem: a második világháború idején tiszti klub volt, de üzemeltettek benne mezőgazdasági kutatóintézetet is.






A főépületből átrobogtunk a legészakibb épületbe, ahol a Kocsimúzeum (hivatalosan Hintó) üzemel, ahol a legrégebbi ló által húzott hintótól a modern kori Fordig (legalábbis oldtimer kategóriában) minden megtalálható.





Ezeket a csodákat szívesen kipróbálnám.










 

A Kocsimúzeum után szaladtunk tovább, egy még messzebbi épületbe, ami már a Pál utca túloldalán van. Itt tekinthető meg a Vadászati- és Modellvasút kiállítás.

A halott állatoktól a frász tört ki, sajnálom őket. És itt iszonyatos mennyiségű van belőlük. Néhány teremben komplett jeleneteket rendeztek be kitömött állatokból, van, ahol "csak" a fejük, szarvuk van kiállítva. És a slusszpoén, hogy úgy oldották meg az épületet, hogy közben még csak ki se lehessen menni, végig kell járni az egészet. Gyerekként még érdekes volt a hasonló jellegű kiállítás (sok állatot úgyse láttam más módon, esetleg állatkertben), felnőtt fejjel viszont kifejezetten nyomasztó a hangulata.

Szerencsétlen medve fejétől azért mindig elkap a röhögőgörcs.





Ez a terem kicsit kiverte nálam a biztosítékot. Aztán rájöttem, hogy van még.








A Modellvasút annyira nem érdekelt minket, fotót se csináltam róla, a gyerekek amúgy is befoglalták.


Miután újra friss levegőhöz jutottunk, visszafelé indultunk a parkba és a Pálmaházba. Itt már eléggé fáradtunk, mondhatni agyilag zoknik voltunk, de már a pihentető rész következett.




Az oroszlános kút a Festetics-család címerállataival.


A Pálmaház. Nem nagy, de hangulatos és érdekes növények is vannak.






Már ezért is megérte: most láttam először élőben golgotavirágot.


A Pálmaház végében cuki papagájok és pintyek élik hangos mindennapjaikat.




A kert is gyönyörű.











 

Mentálisan nagyon fárasztó volt ennyi mindent látni ilyen rövid idő alatt. Ha valakinek van ideje, érdemes egy egész napot rászánni a nézelődésre. Este pár perc alatt kidőltünk, hiába volt durva szélvihar odakint. Következő nap pedig megmásztuk és bejártuk az egész Badacsonyt.

Megjegyzések