Jeges álomvilág: a befagyott Ilona-völgyi vízesés
Mivel már nagyon kilométer-hiányunk volt és szerettünk volna végre havat látni, ezért egy meglehetősen hideg, borongós napon Anikóval és Lilivel elindultunk a hegyekbe. Egy viszonylag rövid és könnyen járható (na jó, fagyban annyira nem) úticélt választottunk: az Ilona-völgyi vízesést Parádon. Reméltük, hogy a tömeg úgyse itt fog tolongani, hanem a Kékesen és Galyatetőn. Ezt annyira jól gondoltuk, hogy a Kékestető parkolója megtelt, rendőrök irányították a forgalmat, lépésben tudtunk csak jó darabon haladni. Ahogy Parádra értünk, az összes ember elfogyott.
Eleinte gondoltunk rá, hogy valamelyik hegytetőnél meg kellene állni, de így gyorsan elvetettük a kósza ötletet. Parádon a büfésor előtti parkolóban raktuk le a kocsit, egy gyors öltözés-pakolás-evés után elindultunk. Az út nem bonyolult, csak a zöld jelzést kell szinte egyenesen követni az Ilona-patak mellett, ami eleinte egy borzalmas minőségű széles aszfaltos út, a második felében átvált földúttá (itt van még egy parkoló, ha valaki még ennyit sem akar gyalogolni), illetve a végénél már a patakon keresztül is visz, na meg elindul felfelé a vízeséshez (itt szinte lépcsős a szikláknak és gyökereknek köszönhetően). Már egyszer évekkel ezelőtt kollégákkal jártam erre ősszel, de valahogy ez az utolsó szakasz kimaradt, az meg főleg nem jutott eszembe, hogy mínuszban és hóban valószínűleg teljesen fagyos és csúszik is.
0 Hozzászólás