A Szent Anna-tóhoz hasonlóan a Mohos tőzegláp is krátermaradványban keletkezett, az egykori tóból tőzegmohával benőtt láp lett. Az útvonalak pallókkal vannak kirakva, de ráléphettünk a tőzegmohára is, olyan volt, mintha vizes szivacson járkálnánk. A láp jellegzetes növénye a törpefenyő, mámorka, tőzegáfonya és a húsevő növény, a harmatfű.A lápon tószemek vannak, amelyeknek hihetetlen sötét színe van, a napsütésben az ég mélykék színben tükröződött vissza. Mivel a törpefenyők és a környék növényzete is nagyjából a jégkorból maradt vissza, ráadásul sok növény máshol nem is található, olyan érzés, mintha a múltban sétálnánk. A környéken medvecsaládok is élnek, állítólag a tőzegláp felé vezető hídon azóta nem mennek át, amióta mindkét oldalára korlátot raktak (lehet, hogy csak nem fér át a maci feneke, vagy fél, hogy beszorul).
Medveveszély.
A láp felé.
Megint kürtöskalácsot ettünk ebéd gyanánt.
Vezetőnk jókat sztorizgatott.
Az ominózus híd, amin már nem mennek át a medvék, amióta mindkét oldalán van korlát.
Libasorban.
A víz összegyűlik a lábnyomban.
Tószem.
Törpefenyves. Néhány száz évesek lehetnek.
Állítólag obszidián, az utat borító kövek közül bányásztuk ki.
0 Hozzászólás