Google+

Facebook

Persze nem is Erdélyben lennénk, ha egy legenda nem kapcsolódna hozzá: élt egyszer egy csodaszép lány, Fazekas Eszter, aki találkozott egy legénnyel, persze szerelem volt első látásra. A legényt még az esküvő előtt elvitték katonának, Eszter hűségesen várta vissza, közben szemet vetett rá egy zsiványvezér, aki elrabolta és kényszeríteni akarta, hogy legyen a mátkája. Eszter a hegyekhez imádkozott, akik meg is hallgatták és hajnalban óriási sziklák zuhantak rá is, a zsiványvezérre és még egy juhászra is, így keletkezett a tó. Ennyit a happy endről.
A kedvünket és étvágyunkat azért nem rontotta el, Anikóval először beültünk ebédelni az egyik étterembe, mi mást ehettünk volna, mint micset (gyakorlatilag szülinapi ebédemet tartottuk meg). A kis kolbászkák nagyon finomak, mustárral, kenyérrel ettük, hogy illik.
Utána elindultunk a tó mellett kialakított túraútvonalon, de mivel megint kevés időt kaptunk, csak egy darabig mentünk, utána fordultunk is vissza. Jó lett volna körbesétálni. Heteket  el lehetne tölteni a környéken és felfedezni mindent...

Megérkeztünk.

Szülinapi ebédem: mics.

Szent István szobra.

Itt egy picit mocsaras a terület.

A legenda több nyelven.

A tó egy részén lehet csónakázni is.

A jellegzetes kiálló fenyőcsonkok.

Itt az elején még rengeteg turista volt, egy picit messzebb már elfogytak. Anikó fotózza az egyik külföldi társaságot.

A tónak van egy érdekes atmoszférája, de nem ijesztő. Sőt.

A túlparton van egy kis szikla, idáig jó lett volna elmenni, de nem fért bele az időbe.

Szép kis ösvény a tó mellett.

Jó magasra nőttek.

Kár, hogy nem felejtettek itt, heteket tudnék itt tölteni, hogy bejárjam az egészet.

 Visszafelé a buszhoz.