Dunakanyar 2016 #2 - Vadálló-kövek, Prédikálószék, Dobogókő, Thirring-sziklák, Lukács-árok
Reggel szakadó esőre ébredtem, nem csak az előző napi vacsora alatt esett. Reménykedtem benne, hogy eláll indulásig (6-kor keltem, a negyed 8-as busszal terveztem átmenni Dömösre), közben több variáción agyaltam, mit csinálhatnék, ha egész nap nem hagyja abba. Esztergom jöhetett volna szóba még, de semmi kedvem nem volt hozzá, nagyon rákészültem a túrára (ráadásul akkora távot készültem bejárni, amit még eddig sose hegyi terepen, ehhez meg kell egyfajta tudatállapot). Woman vs. Wild, 1. rész (remélem, hogy lesz még több is).https://www.endomondo.com/users/26842741/workouts/808848141
Google+
Már egy éve is megnéztem volna a Prédikálószékről a kilátást, azóta mániámmá vált, hogy eljussak oda (még egy bögrémem is ez a kilátás díszeleg), a többi ponttal úgy voltam, hogy majd megyek, ahogy bírok. Az biztos volt, hogy onnan nem fordulok vissza, a legmerészebb terv szerint onnan még át akartam menni Dobogókőre, aztán vissza Dömösre a Lukács-árkon át, mivel legutóbb ott nem csináltam képeket. Ráadásul még a nyáron megfogadtam magamban, hogy végigjárom az egészet, ha meglesz a jogsim (és meg is lett). Az egyedüli problémát az okozta, hogy lövésem sem volt, mennyire vagyok jó kondiban, egy évvel ezelőtt a Pilis-tetőről lefelé jövet összecsuklott a lábam, bár a keresztszalagom és térdem azóta nem kínlódott, de ez egy jóval hosszabb kör volt, mint amit eddig valaha is bejártam, plusz ugye egyedül mentem, ami megint rizikófaktor. És a fene nagy Alföldön erre még edzeni se tudok, oké, hogy futok és bringázok, de ez egy teljesen más terep és mozgás. De a legkevésbé sem féltem, hogy valami gáz lenne.
Optimistán összekészültem, rohannom nem kellett, közben folyamatosan az ablakban lógtam (hozzáteszem, sokat nem láttam, mivel két hegy között hajnalban még koromsötét van). 7 óra után már lassan oszladoztak a felhők, sőt a nap is kisütött. Még megfordult a fejemben, hogy ha egész este esett, mennyire lesz sár és dagonya, milyen állapotban lehetnek az utak az erdőben, de mivel alapvetően az a rész egy sziklásabb terep, úgy voltam vele, nekivágok, lesz, ami lesz. Nem bántam meg.
Dömösön valószínűleg túlmentem egy megállót (nem baj, a hétfői Visegrádit kiegyenlítettem), berobogtam a főúton levő, lassan már törzs-pisilőhelynek számító Ka-Rám-Ba "késdobálóba" (na jó, ne sértegessem már, egész jó kis vendéglátó egység, még ha kívülről nem is tűnik annak, de tényleg tiszta a mosdó és mindig kedves a pultos).
Utána némi pakolászás után nekiindultam a Duna, majd a Királykúti utcán (elég jól ki van táblázva minden, a Rám-szakadék felé kell menni). Az rögtön feltűnt, hogy az eddig jobb oldalon lévő, betonozott úton haladó vonalat átraktak balra, a hegy lábához (legalább már itt is zöldben lehet menni). Az összes útvonal (Rám-szakadék is) a Szentfa kápolnáig megy együtt, onnan ágazik el.
A Prédikálószék felé a piros háromszögön kell menni, ami balra ágazik le. Mondjuk amikor megláttam, hogy fák gyökerén kell szinte szó szerint mászni az elején, akkor kicsit röhögőgörcsöt kaptam (ha így kezdődik, mi lesz később), de meglepő módon jól lehet haladni és van egyfajta hangulata. Persze később se lett sokkal jobb, sőt... olvastam már, hogy elég szívatós és kemény út visz felfelé, ami meredek is, csúszik is, ez utóbbi miatt még örültem is, hogy esett az eső és nem volt teljesen száraz (sárral sehol se találkoztam).
Még az elején összefutottam egy csoport munkással, akik lépcsőket alakítottak ki a meredek részeken, nevetve mondta egyikük, hogy ne rohanjak ennyire, a java még hátra van (és milyen igaza volt). Nem éreztem egyébként, hogy ennyire robogok felfelé, csak az tűnt fel, hogy mindenki pulóverben, dzsekiben volt, én meg egy szál technikai felsőben és vékony túranadrágban kegyetlenül izzadtam.
A Vadálló-kövek közelében egyszer elkezdtem lefelé csúszni, elkaptam egy vékony fatörzset, amit azon nyomban el is engedtem, mert valami ragacsos izébe nyúltam bele. Mint kiderült, egy szerencsétlen meztelen csigát inzultáltam. Ez a rész volt az egészben a leghúzósabb, legalábbis többször úgy éreztem, hogy kicsúszik a lábam alólam, viszont a Vadálló-köveknél a kilátás kárpótolt mindenért.
Mint utólag megállapítottam, ez a kilátás sokkal jobban elvarázsolt, mint a Prédikálószéken. Kimásztam az egyik sziklára, és alattam erdő mindenütt, ameddig el lehet látni... Mintha a Gyűrűk Urába csöppentem volna. Itt tűnt fel először, hogy míg máshol állandóan agyalok, mindig pörgök valamin, itt egyszerűen csend van a fejemben. Mérhetetlen csend belül, kint madárhangok, valahol vágták a fákat fűrésszel, messze távol a Duna kis szalagja, és béke, nyugalom, mintha egy lennék az egész világgal. Hihetetlen érzés volt. Kicsit se bántam, hogy egyedül vagyok. Megrémisztett ez a csend és a magamban levő üresség (ki is tartott egész héten), ugyanakkor valamilyen tökéletes boldogságot is éreztem. Ennyire intenzíven még sose voltam tudatában, hogy élek, hogy igenis erős vagyok, és jókor, jó helyen vagyok. Olyan volt, mint egy mini-megvilágosodás. Talán itt töltöttem el a legtöbb időt. Az egyik arc formájú szikla már csak hab volt a tortán. (Vulkanikus eredetűek a sziklák, bár olvastam 1-2 elméletet, hogy akár egy várrendszer maradványai is lehetnek, de nem győzött meg, bár ott állva tényleg többnek tűntek, mint "csak" köveknek.)
Ezek után történt az egyik leghajmeresztőbb (talán természetfeletti) élményem is, bár ha már úgyis a Pilisben voltam, Dobókő, szívcsakra, ilyenek, akkor nem is meglepő (ne legyek már ilyen szarkasztikus pont én, igenis döbbenetes energia és erő van az egész területen). Először olyan volt, mintha valaki felettem mászkált volna néhány tíz méterrel, de még valami nyögés-lihegés szerűséget is hallottam, mintha meggyűlt volna a baja a mászással (férfi hang volt). Gondoltam, hogy biztos más is van itt, furcsa is volt, hogy nem találkoztam senkivel a munkásokon kívül. Aztán a sziklák mellett mentem az iszonyatosan szűk ösvényen (másik oldalt tátongó mélység), nagyjából ott, ahonnan a hangot hallottam, amikor szó szerint olyan volt, mintha valaki el kezdett volna lefelé tolni. Biztosan volt már másnak is olyan "élménye", mintha valaki kilökte volna a kezéből a poharat, meglökte volna, stb., viszont itt a semmi szélén nem kicsit kezdtem bepánikolni. Hiába próbáltam menni előre és jobban behúzódni a sziklákhoz, folyamatosan mintha valami erőbe ütköztem volna és kezdtem egyre jobban a mélység felé csúszni. Aztán az egyedüli mentő ötlet egy gondolat volt, hogy nem akarok ártani senkinek sem, bárki vagy bármi is az, nem akarom zavarni. Erre mintha elvágták volna az egészet.
Utána semmi ilyet nem tapasztaltam, de a "hang" gazdája sem került elő, pedig többször is hallottam, mintha valaki lenne a közelemben.
Prédikálószékre némileg lihegve estem be, ráadásul épp egy kilátót építettek, tele volt gépekkel és munkással az egész. És csalódás volt. Mármint a kilátás gyönyörű tényleg, csak azt hittem, hogy nagyobb élmény lesz. Lehet, hogy ha nem lett volna tele az egész tér, akkor más lett volna, de így csináltam néhány képet, ettem csokit és indultam is tovább a Vadász ösvénynek nevezett úton.
És itt sikerült először valószínűleg rossz irányba mennem, ugyanis nagyon sokáig nem is láttam jelet (vagy nem vettem észre), egy bringaútra értem ki, ahol ismét semmilyen jelzés nem volt, csak hogy bringaút, elindultam jobbra, ott se volt jel, gondoltam inkább visszamegyek és követem tovább az út folytatását. Annyi előnye volt a kóválygásnak, hogy láttam két őzet is közben.
Aztán egyszer a semmiből előkerült a piros háromszög ismét (térkép szerint ez visz Dobogókőre), ami bevitt az erdőbe, sőt valószínűleg a Szőke-forrás-völgyön ment keresztül, ami a rövidebb út lett volna visszafelé (térkép szerint sima piros jelzés, de ilyet még véletlenül se láttam sehol). Elhatároztam, hogy végigcsinálom a hosszú utat, úgyhogy mentem tovább a piros háromszögön, ami végre tényleg egy normális útjelző táblához vitt a Király-kútnál. Szépen ki volt írva Dobogókő is, csak éppen nem volt egyértelmű, így elindultam jobba. De furcsa módon pont a másik jelzést láttam mindenhol, gyanús volt, hogy megint rossz irányba megyek. Visszavágtáztam a táblához és akkor láttam meg, hogy a tábla teljesen jó irányba mutat, be kell menni egyenesen az erdőbe, csak éppen a jelzést szemből nem lehetett látni, akkor láttam meg, amikor visszafelé mentem. Remek.
No ezután már semmi gond nem volt az úttal és irányokkal, de már embertelenül szenvedtem. A terep nem lett volna vészes, de éhes voltam, Dobogókőig nem akartam enni, hogy haladjak is, pedig már remegtem a fáradtságtól. Itt azért több emberrel is összefutottam, akik szembe jöttek lefelé, csak pislogtam, hogy ők télikabátban, sapkában, sálban gyalogoltak, én meg még mindig egy szál felsőben... Igyekeztem minden jelzést megállás nélkül elérni, itt már elég sűrűn voltak, aztán csak felértem Dobogókőre... ott még megkerestem a kilátót és végre leültem enni. Kicsit tartottam tőle, hogy fogok újra felállni és még egy csomót gyalogolni, bár innen úgyis csak lefelé lehet.
A kilátónál többen is megfordultak, egy idősebb párral fényképeztük egymást, jöttek-mentek bringások (esküszöm, irigylem őket), aztán lassan kezdtem összevakarni magam. Szerencsémre a térdem még bírta a strapát, a bokám és lábfejem fájt már rendesen (a bakancs is kezdte kidörzsölni, de csoda, hogy eddig jól bírta).
Kitaláltam, hogy a zöld jelzésen (Thirring körút) elmegyek a Lukács-árokig, mert erre még nem jártam.
Az elején nem is volt semmi gond, szépen fel voltak a jelzések festve (a térkép tervezettként írta az útvonalat), a mohával borított Thirring-sziklákban van valami félelmetesen gyönyörű és ősi (ha már Föld szívcsakrája és hasonlók, akkor én a sziklákra mondanám, hogy a központ). És örültem, hogy lefelé haladok, szembe jött egy csoport velem, na őket nem irigyeltem. Aztán ma már sokadszorra, elfogyott a jel. Csak lefestett jel volt a következő, hiába mentem kicsit vissza, nem láttam sehol máshol jelzést. Gondoltam, hogy ha anno a Balatonnál (Tihany) bevált, akkor itt is követem a lefestett jelzést, úgyis visz valamerre. Egyszer szembe jött velem egy bringás, de azt se láttam, hogy honnan került oda, mert borzalmasan vacak volt az út, aztán jött a Nagyboldogasszony (Déri) forrás. Gondoltam, hogy ez a térképen is rajta van, nagyon nem mehetek rossz irányba, követtem tovább az alig látható ösvényt. Nem is volt vele gond egészen addig, amíg beértem egy irtásra, ahol az összes faág, vessző, minden ott volt a földön, az út eltűnt, a lefestett jelzések úgyszintén. És sehol semmi iránynak használható dolog. Elindultam valamerre, aztán rájöttem, hogy lövésem sincs, hol vagyok, de akkor már azt se tudtam, hogy visszafelé hogy tudok menni, mert minden egyforma volt körben. Aztán megláttam valami vékonyka ösvényfélét, amit elindultam és hirtelen előtűnt egy normális beton út, arra vezetett pont.
Sikerült kiverekednem magam, de megint nem tudtam, merre menjek. Balra volt egy zöld plusz jel, örültem is neki, hogy háhá, végre megtaláltam. A gond csak az volt, hogy nagyon nem jó irányba vitt a gps és térkép szerint. Valahonnan a hegyről hallottam hangokat, pont arrafelé tartottam, végül belefutottam egy erdészbe, aki telefonált éppen. Megérdeklődtem, hogy esetleg hogy tudnék visszajutni a Lukács-árokhoz, vagy Dömösre, vagy akárhova, csak le innen. Szegény pislogott, hogy hát izé, pont a másik irányba kell menni (remek), menjek jobbra, aztán balra, egyenesen utána. A Lukács-árok meg nagyon messze van, hagyjam a fenébe...
Követtem az instrukciót, de a jobbra-balra egy ösvényre vitt, ami később elágazott, akkor már kicsit bepánikoltam, hogy az életbe nem kerülök ki valami normális helyre. Elindultam az egyik irányba, nem volt jó. Elágazásig vissza, másik irány, az se jó. A hegyről toronyiránt se tudtam lemenni, mert meredek az oldala. Úgy voltam vele, hogy visszamegyek a normális útig, amiről még az elején letértem a vadász előtt, követem azt, valahova majd kilyukadok, úgyis bringaút...
Aztán olyan jól sikerült, hogy pont a Rám-szakadék és Lukács-árok elágazásához jutottam (közben elmentem a Rám-hegy mellett, meg mindenféle jelzések mellett, de a mai napig nem tudom, hogy pontosan merre vagy hogy van a jó útvonal, lehet, hogy egyszer visszafelé megpróbálkozok vele).
A Lukács-árok már nagyon kis könnyű séta volt a végére, bár kezdett elég szépen sötétedni, ahogy ment le a nap. Azért a végén még építettem egy kis tornyot kövekből a patak partján.
Innen már simán visszaértem Dömösre, naplementében, csak a buszmegállót kellett megtalálni. Visegrádon már annyira nem volt kellemes még egy csomót gyalogolni a szállásig.
A fáradtság miatt nem éreztem az eufóriát, de megcsináltam. Azt hiszem, magamnak most bizonyítottam a legnagyobbat egész eddigi életemben... hihetetlen élmény volt az eltévedésekkel együtt is. (Még, még, még, még sok ilyet akarok...)
Az álomházam...
Itt vezették át balra a turistautat, de nem is baj, legalább addig is zöldben lehet menni.
Egykori vízimalom
Valószínűleg régen is itt mehetett a túraút, ez lehetett a régi tábla.
Mini barlang (oké, csak egy lyuk, de jól hangzik).
Birkák szabadon.
Szentfa kápolna.
Kaintz György-forrás
Innen indul a túraút Prédikálószék felé.
És ez még csak a kezdet.
Épp egy hasonlót csináltak a munkások, most újítják fel az útvonalakat. (Ahogy tapasztaltam, még csak félig-meddig vannak készen...)
Ezt a szerencsétlen csigát inzultáltam, amikor csúsztam és a fába kapaszkodtam.
Kissé meredek és még csúszik is.
Csaba-kő
Ha valaki nem tudná...
Nem csúnya a környék.
Azt hiszem, itt látszik, mennyire meredek az út.
Mélységek-magasságok.
Lombok között a Duna.
Ez egy ösvény.
Már majdnem a Vadálló-köveknél... itt se rossz a panoráma...
Az első Vadálló-kő.
Ezért már megérte élni...
Önarckép... itt még frissen és üdén (viszonylag).
Itt kisütött a nap.
Ez a kő a fákkal sok embert megihletett már, ahogy néztem mások képeit.
Az őrző... persze csak egy szikla...
Valahol ezen a részen éreztem úgy, mintha valaki tolna lefelé. Innen nem lett volna vidám lecsúszni.
"Az első túra a tanár úr emlékére 2016.05.07." Nem sok látszik belőle.
Prédikálószék. Szemben a Börzsöny, jobbra Nagymaros és Visegrád. Itt pont kisütött a nap.
Nagymaros és Visegrád. Nem sok látszik a pára miatt.
A messzeségben Zebegény.
Vadász ösvény.
Legalább valami állatot is láttam, kettő volt, de csak őt sikerült lekapni. Itt gyanús volt, hogy nem jó irányban megyek, de az erdő gyönyörű volt.
Szőke-forrás-völgy, illetve Király-völgy találkozása, nem bántam, hogy már megcsinálták a lépcsőket. Elvileg errefelé vezetne vissza a rövidebb út Dömösre.
Itt bezzeg volt jelzés bőven.
Itt legalább ki volt normálisan táblázva minden. A 2,6 km többnek tűnt...
Jelzés átvariálások, vagy mik ezek a lefestett jelek? (Az előbb Dobogókő még 2,6 km volt, most már 3,3? Micsoda anomáliák...)
Tuti annak van igaza, aki a 2 km-t írta.
Csendes, nyugis, széles út, egyenese Dobogókő felé. Bringás is közlekedett rajta.
Ez nem tudom, mennyire aktuális, kicsit benőtte a növényzet. Felértem Dobogókőre.
A Dobogókői sípálya teteje.
Jurtaszállás.
Zsindelyes Vendégház. Nagyon csábított, hogy bemenjek és egyek valami normális ételt, de maradtam a szendvicseknél.
Elhagyatott szálloda. Nem emlékszek rá, hogy 1 évvel ezelőtt működött-e...
Mária kegyhely (Siketek kegyhelye) és a Thirring-körút felé. Erre indultam később...
A bőség zavara.
Dobogókői kilátó.
Itt már nem túl őszinte a mosolyom...
Középtájt Dömös. Tavalyhoz képest borzalmasan párás volt a levegő.
Ezt is szerettem volna megnézni, ezért is mentem volna a Thirring-körúton. Jó eséllyel mellette mentem el, de akkor már nem igazán érdekelt (az jobban, hogy visszaérjek végre Dömösre).
Siketek Mária-kegyhelye.
Ez nekem már nagyon sok volt...
És elindultam a Thirring-körúton.
Szegény már nem élt.
Azért itt is voltak meredek ösvények. Örültem, hogy már lefelé megyek.
Thirring-sziklák egyike.
Ezután fogyott el a jelzés, csak a lefestett maradt, azt próbáltam követni.
Nagyboldogasszony (Déri)-forrás.
Ebből nem sok víz jött.
Ezen próbáltam haladni, jobbra az egyik fán látszik a lefestett jel is.
Ezután tévedtem el teljesen,egy jó darabig nem is volt kedvem képeket csinálni.
Valószínűleg itt már a jó úton haladtam, de nem volt lelkierőm még ide is egy kitérőt tenni. Ez a rész teljes homály egyelőre... (talán majd legközelebb)
És csodák csodája, valahogy csak megtaláltam a Lukács-árkot.
A lemenő nap fényei.
Ott lent folydogál a patak, bár ezen annyira nem látszik.
Itt talán jobban látszik az árok mélysége.
Sajnos a képek nem adják vissza a mélységeket.
Én csináltam. Itt már nagyon ráértem.
Szeretek a patakon keresztül köveken közlekedni...
És visszaértem az útra Dömös felé.
Megtermett földigiliszta.
Pózoló kos.
Ez már Dömös.
Remetebarlang, következő célpont.
A lemenő nap fényei már Visegrádon. Az elkóválygások ellenére egész korán visszaértem a szállásra.
Giccses naplemente, mert az kell.
Jó lett volna...
14 Hozzászólás
Jó kalandos utad volt! Te is megtapasztaltad az eső utáni meredek ösvényeket.
VálaszTörlésA leírásod alapján a sziklán elérted a meditatív állapotot. Nehéz terep után ellazulás, csend a fejedben, béke, nyugalom, eggyé váltál az egész világgal, boldogságérzés, megvilágosodás. Ezt az állapotot tudatosan is el lehet érni. Röviden: ellazulunk, kiürítjük a gondolatainkat, Szívcsakrát megnyitjuk a béke és nyugalom számára, és a végén eggyé válunk valamivel például az óceánnal, a világgal vagy az univerzummal. Ennek eredménye a boldogságérzés és a megvilágosodás.
"A Pilist egész évben kirándulók, túrázók, síelők százai keresik fel, és valamilyen rejtélyes módon az ideérkezők közül azokat is hamarosan megszállja egyfajta különös nyugalom, akik semmit se hallottak a hely szelleméről, Dobogókő gyógyító erejéről."
"Egyesek szerint a Rám-hegyen, a Ferenczy-sziklánál található az a hely, ahol a Föld szivének dobbanása hallatszik, azonban az ősi fáma szerint a központ Dobogókő és annak környezete (beleértve a Rám-hegyet is). A két állítás tehát nincs egymással ellentmondásban. Mivel az energiaközpont egy sokhektáros terület, a Föld szívdobbanását sokan hallhatják a Rám-hegyen is."
Forrás: www.dobogoko.org/Szivcsakra
Közben tesztelem a túratérképet, amit utólag ajánlottam. "épp egy kilátót építettek"= POI: "Prédikálószék kilátó (építés alatt)" Még ez is benne van.
Az eltévedés: "nagyon sokáig nem is láttam jelet": Nem a jelzett úton mentél.
"elindultam jobbra, ott se volt jel": Pedig a térképen a Király kúti nyereg után keresztezi a piros jelzés, de ekkor még nem mentél el eddig.
"elindultam jobba. De furcsa módon pont a másik jelzést láttam mindenhol": Itt a másik oldalról érkeztél meg ugyanoda, ahol azelőtt visszafordultál.
"A Lukács-árok meg nagyon messze van": Te is találkoztál azzal a jelenséggel, hogy a helyiek nagyobbnak mondják a távolságot, mit amit tapasztalsz.
"merre vagy hogy van a jó útvonal": Térkép szerint az elágazásnál jobbra van a zöld háromszög (Rám-hegy), balra folytatódik a zöld (négyzet vagy kereszt?), egyenesen pedig a Google térképen is rajta lévő, de turistajelzéssel nem jelölt út.
"építettem egy kis tornyot kövekből a patak partján": Már kérdezni akartam, hogy a köveket már így találtad, vagy te építetted. Most kiderült.
Én akkor éreztem magam a legfáradtabbnak, amikor 12 órás éjszakai műszak után nehéz bútorokat cipeltünk a második emeletről le, a harmadik emeletre fel. Ezután még felmentünk a Dombra, majd be a városközpontba gyalog. Eddig még bírtam, de hazafelé jövet már csak ülőhelyeket kerestem: köveket, padokat. Arra koncentráltam, hogy ne aludjak el ülve a padon.
Gratulálok a cél teljesítéséhez! Az eltévedések is megerősítenek, ez is hozzájárult a sikerélményhez.
Igen, elértem a meditatív állapotot. Szoktam meditálni, de lényegesen egyszerűbb a természetben.
TörlésMegnéztem közben több helyen is, valóban volt, ahol rossz felé mentem (illetve túlmentem), de sehol nem láttam a jelzést, hogy merre kellene fordulni. Illetve a kerékpáros utakat is átvariálták (legalábbis más színnel jelölték), ami megint megkavart. De nem baj, így érdekesebb volt :)
A Lukács-árok becsapós, azóta vettem én is észre, hogy kettő van belőle. Fogalmam sincs, hogy az erdész melyikre gondolhatott, mert ő azt az útvonalat mondta, ami pont arrafelé vitt vissza. Ez már nem is fog kiderülni.
Egy tornyot építettem, de rengeteg van a Pilisben mindenfelé.
Köszi a gratulációt! :)
Ezt pont ma találtam:
VálaszTörléshttp://www.origo.hu/utazas/hirek/20161023-fantasztikus-panoramaval-nyilt-kilato-budapesttol-nem-messze-predikaloszeken.html
(Lehet frissíteni a térképet!)
Igen, azóta megépült, voltak szervezett túrák is. Majd valamikor vissza akarok menni és megnézni (és bejárni a normális útvonalat, hogy ne tévedjek el megint), de van még jó néhány turistaút a közelben, ami érdekel.
Törlés- "Az egyik arc formájú szikla már csak hab volt a tortán."
VálaszTörlés- Itt egy másik: Ferenczy szikla! Kép: http://pilisszentlelek.eu/latnivalok/a-fold-szivcsakraja
- És ez hol van?
- Itt: "közben elmentem a Rám-hegy mellett, meg mindenféle jelzések mellett" ... "nem volt lelkierőm még ide is egy kitérőt tenni"...
- "mik ezek a lefestett jelek?"
VálaszTörlés- "A megszűnt vagy áthelyezett szakaszokat a kiinduló- és csomópontokban szürke áthúzással (törlő kereszt) jelölik, másutt a jelzés szürke lefestésével. A szabályos megszüntetést a rongálástól többnyire jól meg lehet különböztetni. Lehet, hogy a jelzést az út járhatatlansága miatt, vagy a természet védelme érdekében szüntették meg, így ezeken a szakaszokon általában nem tanácsos ill. nem szabad elindulni." Forrás: http://turistajelzes.hu/utak-es-jelzesek
Ez egy nagyon hasznos honlap, én is sokat tanultam belőle.
Gondolom, ennyire azért nem volt veszélyes az útvonal:
http://www.erdekesseg.hu/veszelyes-utvonal
Azt tudtam, hogy miért szokták lefesteni a jelzéseket, de sehol nem volt semmilyen figyelmeztetés, a honlapon sem (tavaly tavasszal például a fagykárok miatt sok útvonal le is volt zárva, azokról fent volt a honlapon minden információ).
TörlésIlletve a napokban találtam egy cikket, hogy a Thirring körúton dolgoznak, ezek szerint már akkor elkezdték, csak miért nem adtak ki erről hamarabb tájékoztatást?
A könyvtárban megnéztem a turistatérképeken a régi turistautakat. Véletlenül megláttam a "Lukács-árok" feliratot, de nem ott volt, ahol írtad. Telefonon beütöttem a POI kereséséhez (mivel szerintem ez érdekes hely), és ugyanarra a helyre adta ki. Papírtérképen megnézem azt a helyet is, ahol lennie kell: ott is ott van a Lukács-árok. Hoppá! Kettő van! "A Lukács-árok meg nagyon messze van". Igen, a másik több, mint 10 km-re. Beírtam a cím kereséséhez is (utcanévként), így már kiadta azt a helyet, ahol te jártál.
VálaszTörlésMegnéztem az eltévedés helyszínét is. A Rám-hegy nem szerepel a papírtérképen jelzett turistaútként. Dátum: 2005, na akkor keresünk újabbat. A legújabb 2014 január - ebben sincs jelezve. Az interneten, a 2014-es kiadású térképen tervezettként tüntették fel.
Elkezdtem olvasni, igen hangulatos volt, de amint elértér a szakrális dolgokhoz egyből meguntan és nem is olvastam tovább. Miért kell ilyennel elrontani egy jó kis túrabejegyzést?
VálaszTörlésKedves Ismeretlen!
TörlésSokáig gondolkoztam rajta, hogy mennyire maradjak a száraz leírásnál, amiből kismilliót lehet találni, vagy mennyire írjam le a személyes gondolataimat, tapasztalataimat, és úgy döntöttem, hogy mivel ez az én "szellemi termékem", inkább őszintén magamat adom, ami persze nem tetszik (és nem is tetszhet) mindenkinek.
Számomra ez az 1 hét (első rész: http://koszakronikak.blogspot.hu/2016/09/dunakanyar-2016-1-visegrad.html, a többi még nem készült el) olyasmi volt, mint másnak az El Camino. Arról is nehezen lehetne csak annyit írni, hogy "itt sziklák vannak, amott elfordultam jobbra", mert nem ez az elsődleges célja (és egyáltalán nem szakrális vagy vallási alapon írom, általában minden magányos vándorlásnak van egy fajta személyes próbatétel és önismeret funkciója is, ami túlmutat a csak látható valóságon).
A többi leírásban egyébként nagyon ritkán található bármiféle szakrális utalás, mert nem ért ilyen jellegű élmény.
Egyetértek! A személyes élmények teszik érdekessé a túrát és a bejegyzést is.
TörlésA "talán természetfeletti" élmény rész nekem is meglepő volt, pedig már olvastam 2014-ben, hogy a Föld szívcsakrája, amikor gyógyító helyeket gyűjtöttem össze: Ferenczy-szikla, Vadálló-kövek, Csodafa kápolna (akkor így találtam a Szentfa kápolnát).
Ez a leírás még inkább ösztönöz, hogy elmenjünk, és megtudjuk, hogy más is érez-e hasonlót. Erről eszembe jutott ennyi év után is, hogy mit "terveztünk" a suliban (nem az üzleti tervre gondolok).
A Vadálló-köveknéél a lökdösődő hang elég para lehetett! Egyébként én is mindig eltévedek, merta jelzések totál félreérthetőek. Van egy letölthető mobil app a Pilisről, azt használom :)
VálaszTörlésEléggé ijesztő volt, tapasztaltam már fura dolgokat, de ez túltett mindenen :)
TörlésÉn hagyományos papír alapú térképet használtam (1 éves ráadásul), mellé google maps-et, de szerintem sok helyen vagy tényleg nem volt normálisan felfestve jelzés (kereszteződéseknél), vagy tényleg nem vettem észre. Az azért megnyugtatott, hogy beszéltem egy hivatásos túravezetővel és ő is mesélte, hogy tévedtek már el... :D
Az appot honnan lehet letölteni? Tervezek még arra több túrát is, hasznos lenne, megköszönném, ha belinkelnéd :)
"Mobil app a Pilisről" - Ilyet csak az App Store-ban találtam Apple készülékekre.
TörlésNekem androidos készülékem van, és ezen az OsmAnd app-ot találtam a legjobbnak (openmaps.eu oldalról letöltött térképpel).