Dunakanyar 2016 #3 - Visegrád, Mátyás Király Múzeum, Kaán-forrás
Az előző napi túra után úgy döntöttem, hogy egy laza napot tartok, eszemben sem volt korán kelni (attól még sikerült). Nem igazán terveztem semmit, a Mátyás Király Múzeumot akartam megnézni (Királyi Palota), ezen kívül úgy voltam vele, hogy majd alakul időtől és kedvemtől függően. A keddi túra után kimondottan meleg és napos időt fogtam ki (igazán lehetett volna a túrán is ilyen, de ez az én formám). Mondjuk némi izomláz és némi bőrhiány a sarkamon, lábujjamon elvette a kedvem a nagy mászkálástól.
Google+
Szerencsém volt, a szállásadóim lánya hazajött Svájcból, gyorsan-frissen meg is beszéltük, hogy kocsival elvisz a Kaán-forráshoz feltölteni a megcsappant vízkészletemet, utána bevisz a központba, hogy addig se kelljen gyalogolnom. A Kaán-forrásról tudni kell, hogy embertelen sorok szoktak kígyózni előtte, mivel engedéllyel elég szép mennyiséget lehet egy-egy alkalommal vinni belőle és ivóvízként fogyasztani (viszont árulni tilos). Most sokan nem voltak, csak flakonok és kannák tömkelege várt a feltöltésre, így kicsit odapofátlankodtunk, hogy izé, nem lehetne-e gyorsan feltölteni a két flakonomat. Persze megengedték, így néhány perc után már a központban is voltam.
A Királyi Palotát még akkor szúrtam ki, amikor a bőrönddel küszködtem első nap, szégyen vagy nem, de előtte azt se tudtam, hogy létezik (általában Visegráddal kapcsolatban mindig csak a Fellegvárat hallottam emlegetni). Mindenesetre már akkor tudtam, hogy meg akarom nézni közelebbről is, palota is, rom is, múzeum is, megvettek vele kilóra.
A Palota eredetileg Károly Róbert háza volt, palotává I. Lajos fejlesztette, aztán utódai, Mária és Zsigmond fejezték be. Zsigmond viszont felköltöztette az udvartartását Budára, így háttérbe is szorult. Mátyás király viszont helyreállította és egészen a török hódításig ez volt a magyar királyok vidéki rezidenciája, amit a törökök után rommá vált és le is bontották. 1934-ben kezdték el feltárni, azóta egész szépen helyreállították. (Forrás: http://visegradmuzeum.hu/)
A palotának igazi gótikus-reneszánsz hangulata van, az udvaron álló Herkules-kút lenyűgöző, ami persze másolat, de az eredeti darabjai is ki vannak állítva sok minden mással együtt. És ott van még az Oroszlános falikút is, aztán Beatrix királynő hideg-meleg vizes fürdője (és vízöblítéses wc volt, ami nincs kiállítva, de 1476 után járunk kicsivel!), a palotakert, gyönyörűen gondozva és még sorolhatnám.
Amin jót nevettem, hogy több tinédzserekből álló csoport is volt, akik kimondottan élvezték a vezetést, szerveztek nekik korabeli körtáncot is és nem úgy tűnt, hogy utálnák (az első kérdésük egyébként az volt, amikor megérkeztek, hogy hol tudnak cigizni).
Kezdtem egyre éhesebb lenni, de még meg akartam nézni a Salamon-tornyot is. Úgy döntöttem, hogy nem nézek lovagi tornát és nem is szeretnék semmilyen belépőt és egyebet fizetni, úgyhogy csak körbejártam, aztán belefutottam két idősebb hölgybe (egyikőjüket láttam a múzeumban is), akik a kék+ jelzésnél állva nem tudtak megegyezni, hogy merre is kellene menni. Mivel annyit tudtam, hogy innen a kék+ a Fellegvárhoz visz, gondoltam megkérdezem, hogy segíthetek-e. Mint kiderült, ők pont a központba szerettek volna eljutni, pont az ellenkező irányba. Így elnavigáltam őket a főútig, közben beszélgettünk, kiderült, hogy Borbálának és Marikának hívják őket, ráadásul Szankon élnek (ami kb. 1 órára van Kecskeméttől). Ők is elég éhesek voltak, így elindultunk valami olcsót és ehetőt találni, ők a Rendezvénytérnél lévő étteremnél lestoppoltak (Étkek Háza talán), viszont én ki szerettem volna próbálni a rév melletti Plintenburg Éttermet, amit már egy évvel ezelőtt is kinéztem magamnak (nem részletezném, de durván drága és még a Dunára se láttam rá normálisan, pedig pont arra számítottam, viszont a Visegrádi harcsapaprikás túrós csuszával tényleg finom és nagy adag).
Miután sikerült ropogósra sülnöm a napon így szeptemberben amíg ettem, úgy gondoltam, hogy visszamegyek megnézni a Kaán-forrást, illetve hogy a Bertényi Miklós Füvészkert meddig van nyitva, mert a Duna-parttól még kell sétálni egy darabig. Közben beugrottam a szállásra út közben.
2 óra előtt pár perccel indultam el a Mátyás király utca és Panoráma út kereszteződésétől az Apátkúti-patak mellett. Eddig kétszer sikerült itt végigautókázni, már akkor megállapítottam, hogy a hegyoldalakkal és erdővel szegélyezett út mennyire szép. Igaz, hogy közben beborult és kicsit hűvösebb is lett, de a táj szépségét (és a kedvemet) se rontotta el, igaz, hogy eléggé fáradtam.
A Füvészkert elvileg még nyitva lett volna, de annyira nem volt senki a közelben (és a zárásig se maradt sok idő), hogy inkább úgy döntöttem, hogy majd az utolsó napon látogatok vissza. Tulajdonképpen annyira kihalt volt a környék, hogy már kezdtem magam furán érezni.
Közben találtam egy totemoszlopot, az Apátkúti vadászháznál és a Pisztrángos tavaknál éppen valamit felújítottak, de semmi különös nem történt közben, egy férfi jött szembe velem egy óriási kutyával, de már tényleg olyan furcsán kihalt volt minden, mint egy rossz horrorfilmben (mivel itt hamarabb is sötétedik a hegyoldalak és erdő miatt, dobott még egy kicsit a hangulaton).
Miután sikerült ropogósra sülnöm a napon így szeptemberben amíg ettem, úgy gondoltam, hogy visszamegyek megnézni a Kaán-forrást, illetve hogy a Bertényi Miklós Füvészkert meddig van nyitva, mert a Duna-parttól még kell sétálni egy darabig. Közben beugrottam a szállásra út közben.
2 óra előtt pár perccel indultam el a Mátyás király utca és Panoráma út kereszteződésétől az Apátkúti-patak mellett. Eddig kétszer sikerült itt végigautókázni, már akkor megállapítottam, hogy a hegyoldalakkal és erdővel szegélyezett út mennyire szép. Igaz, hogy közben beborult és kicsit hűvösebb is lett, de a táj szépségét (és a kedvemet) se rontotta el, igaz, hogy eléggé fáradtam.
A Füvészkert elvileg még nyitva lett volna, de annyira nem volt senki a közelben (és a zárásig se maradt sok idő), hogy inkább úgy döntöttem, hogy majd az utolsó napon látogatok vissza. Tulajdonképpen annyira kihalt volt a környék, hogy már kezdtem magam furán érezni.
Közben találtam egy totemoszlopot, az Apátkúti vadászháznál és a Pisztrángos tavaknál éppen valamit felújítottak, de semmi különös nem történt közben, egy férfi jött szembe velem egy óriási kutyával, de már tényleg olyan furcsán kihalt volt minden, mint egy rossz horrorfilmben (mivel itt hamarabb is sötétedik a hegyoldalak és erdő miatt, dobott még egy kicsit a hangulaton).
Legnagyobb döbbenetemre a Kaán-forrásnál sem volt senki, ami egy csodával felért. Úgy döntöttem, hogy leülök egy kicsit az egyik padra és nézek ki a fejemből, mert ennél többre már nem voltam képes, közben hallgattam a patak és a forrás csobogását. Nem is tudom, mennyi ideig ülhettem ott, talán fél-egy óra között. Olyan izomlázam volt, hogy felállni se nagyon volt kedvem, aztán úgy kezdett lehűlni a levegő, hogy inkább rávettem magam.
Visszafelé belefutottam egy bringás-fotós társaságba, beöltözött versenybringásokat fotózott egy férfi, kimondottan jó hangulatban, jót vigyorogtam rajtuk.Aztán visszavonszoltam magam a szállásra és nagyjából ennyi elég is volt erre a napra...
Fellegvár messziről.
Nagyon szép kis házak vannak egész Visegrádon.
És rengeteg eladó is, illetve sok vendéglátó hely is...
Mátyás Király Múzeum, pontosabban a Királyi Palota. Bár a képen nem látszik, elég monumentálisnak tűnik közelről.
Egy kis régészeti kiállítás az egyik teremben.
Herkules-kút, körfolyosókkal.
Konyhakert... még én is elfogadnám.
A palotakert felé.
Még egy kút.
Ez az arckifejezés... Majdnem hangosan felnevettem, amikor megláttam (amúgy egy egykori papról mintázták).
Megnézném azt, aki ezzel a karddal vívott.
Ezek a kályhacsempék hihetetlenül gyönyörű munkák.
Mintha lenne egy kis kelta beütése...
Az egykori palota makettje.
És itt van az eredeti Herkules-kút, illetve ami megmaradt belőle.
Egykori faldarabok és egyebek nagyjából összerakva.
Az egyik csoport.
Korabeli körtáncot tanítanak a csoportnak. Ahogy elnéztem, eléggé élvezték.
Cserépkályha, egyik a sok közül.
Az egyik kedvenc termem volt.
Ez kicsit homályosra sikerült...
Másik kályha.
Ebből a motívumból akadt bőven.
Szegény (azért megettem volna)...
A korom valódinak tűnt.
Ha jól sejtem, ez volt az egykori kápolna.
3D hatás modern technológia nélkül.
Valaki meg tudná mondani, hogy ez micsoda?
Oroszlános falikút.
Beatrix királynő fürdője. Meleg vízzel, ahogy kell... innen inkább átjárónak tűnik a pokolba.
Mint valami mediterrán városkában...
Herkules-kút újra.
A Palota közelében (elvileg már nem hozzá tartozik, de megnéztem volna közelebbről).
A Salamon-torony felé.
Itt még a lépcsőknek is nevük van.
Nem tudom, hogy ez mi, úgy nézett ki, mintha felújítanák (vagy építenék).
Salamon-torony.
Innen se rossz a kilátás.
Elég érdekes a régi és új elemekkel.
Még egy remek kilátás.
Visszafelé a központba. Itt futottam bele Borbála és Marika nénibe és igazítottam útba őket.
Plintenburg Étterem, itt ettem a nagyon finom (és nagyon drága) harcsapaprikást.
Keresztelő Szent János-templom, a szállás, majd a Kaán-forrás felé. Ez még a központ.
Hangulatos húsbolt, bár gyanús, hogy nem üzemel.
A temető. Minden alkalommal elmentem mellette, de sose mentem be. Majd legközelebb.
A szálláshoz közeli ház falán vannak ezek a táblák. Julika nénitől (a szállásadótól) kiderítettem, hogy ez volt az egykori erdei vasút egyik állomása, ami még 1932-ben megszűnt. Valószínűleg akkor még teljesen máshogy nézhetett ki a táj, most elég nehezen férne el azon a környéken egy vasút.
A Kaán-forrás felé.
Apátkúti-patak melletti túraút, ami hol az aszfaltozott úton visz, hol a fák között (egyébként Pilisszentkeresztre lehet eljutni rajta).
Ördögmalom-vízesés.
Magda-forrás, de víz nem jött ki.
Vadregényes táj.
Bertényi Miklós Füvészkert, nem mentem be, nem sok időm maradt volna szétnézni.
Telgárthy-rét, ez az út az egyik kerékpárút is.
Milleniumi Emlékmű.
Pisztrángos-tavak. Nem volt szép a víz. Kicsit sem.
Jó program.
Apátkúti Vadászház.
Stefánia-híd. A patak felett egy kis tisztásra visz.
Itt jobbra kell lefordulni.
A Kaán-forrás, padokkal. Furcsa volt, hogy senki sincs rajtam kívül.
Vissza a szálláshoz... Apátkúti Erdei Általános Iskola, a Patak Park Hotel mellett. Ilyen helyre én is szívesebben jártam volna...
0 Hozzászólás