Pilismaróti hajótemető


Mániákusan imádom a roncsokat (különösen a hajókat), így már régóta szerettem volna ide eljutni.
Jó ideje figyelemmel követtem a hajótemető állapotát és már egy ideje olvastam, illetve Google Mapsen is láttam, hogy a hajók (pontosabban többnyire munkagépek, uszályok, kavicskotrók stb.) száma eléggé megfogyatkozott az utóbbi időben...



Facebook
Google+
Panoramio

Eléggé euforikus érzés, amikor egy helyre évek óta szeretnél eljutni és végre sikerül, aztán a fák között végre megpillantod a roncsokat... Aztán jön a hideg zuhany, hogy bizony, ez csak a töredéke annak, amire számítottál...
Persze, az ember tisztában van a ténnyel, hogy ezeket a hajókat bontják, szépen lassan eltűnnek, de akkor is olyan érzés volt, mintha szíven szúrtak volna. Mintha elpusztítanák a múltat... A Zsiguli fedőnevű szállító, a parton fekvő hajó már nincs sehol. Emlékeztem még néhány nagyobb méretű vasra, de azok sincsenek már.
A hangulat azért így is magával ragadó... Nagyon szívesen feljutottam volna rájuk.
Ketten őrködnek, ők el is küldtek a búsba, amikor lazán szemből fényképeztem (bár amíg ők a hajókon vannak, én meg kint a parton, nincs gáz). Illetve még valaki mászkált a roncsokon.
És az már csak hab a tortán, hogy a közelében egy lepukkant üdülőtelep van, csak hogy legyen még egy ráadás.
Mindenesetre elég nehezen vettem rá magam az indulásra...


































Megjegyzések