2016. december 30., péntek

Pilismaróti hajótemető télen

Az egész szilveszteri kirándulás úgy kezdődött, hogy eredetileg a Mátrába mentünk volna barátnőmmel, de mivel tömegközlekedéssel az életünket eluntuk volna, így maradt a Dunakanyar, ha már lassan úgy járok oda, mintha hazamennék. Persze az utolsó pillanatban (2 héttel az indulás előtt) szállást találni csöppet se volt egyszerű, ami a Visegrád-Dömös térségben van és gyalog is megközelíthető. Valószínűleg az utolsó szállást sikerült Pilismaróton megcsípni az üdülőövezetben, úgy kb. 1 kilométernyire a hajótemetőtől. Nincsenek véletlenek, ugyebár.



Facebook
Google+

Érkezés után nagyjából lepakoltunk, aztán neki is indultunk jól beöltözve, 11 után valahogy. Úgy terveztük, hogy megnézzük a hajótemetőt, aztán átsétálunk Dömösre, talán a Rám-szakadékig elmegyünk (következő poszt). 
Utoljára 2015. április 17-én jártam a (többé-kevésbé) roncsoknál (itt olvasható), azóta a helyzet változatlan. Legalábbis nem vettem észre túl sok mindent, leszámítva, hogy most kissé zord volt az idő a napsütés ellenére, ami kimondottan jót tett a hajótemető hangulatának. Az őröket éppen egy bácsi látogatta meg, aki a csónakkal próbált kievickélni, a többiek persze cukkolták, hogy milyen fürge lett, ahogy meglátott két nőt is a parton, mi meg persze jót vigyorogtunk. Egyébként lényegesen barátságosabbak voltak, mint múltkor, az se zavarta őket, hogy fényképezünk. 
Közben a déli harangszó is itt ért minket.

Jó tudni, hogy itt húzódik a Limes...

A fák közül kibukkanva a szokásos látvány fogad, csak kicsit kevesebb a zöld és fagyos a hangulat.





Jobbra az őrök és a vendégük. Nagyon jó fejek voltak.



Vasak mindenhol.

Ez már régóta piszkálta a fantáziámat, ha már ilyen közel van a parthoz.

Szép kis vasmacska.

A tél kimondottan jól áll a roncsoknak.



Szabad szemmel nem is láttuk, hogy mi van az öböl túlsó végében, de hajóknak tűnnek (hogy működnek-e vagy csak rozsdásodó vasak, nem tudom).



Hideg volt. Nem kicsit.



A tél szépségei.





Az öböl.



Valamilyen maradványok, lehet, hogy egy szétdarabolt hajóból.


Anikó bőszen fotóz. Én meg őt.





Egyéb vasak.


Zúzmarás homok.










Pózolj ronccsal.







Közelebbről is szemügyre vettük a parthoz közeli vasat.



Kukucs.



Fellopakodtam a roncs hátsó részére, bár a dőlésszög miatt csak óvatosan, nem akartam a jeges vízben végezni.

Roncs belülről.





Anikó is követte példámat (ha én túléltem, baj nem lehet).








Szép kilátás.









Anikó pózol.



A hajótemető mellett, csak hogy stílusos legyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése