Az egész szilveszteri kirándulás úgy kezdődött, hogy eredetileg a Mátrába mentünk volna barátnőmmel, de mivel tömegközlekedéssel az életünket eluntuk volna, így maradt a Dunakanyar, ha már lassan úgy járok oda, mintha hazamennék. Persze az utolsó pillanatban (2 héttel az indulás előtt) szállást találni csöppet se volt egyszerű, ami a Visegrád-Dömös térségben van és gyalog is megközelíthető. Valószínűleg az utolsó szállást sikerült Pilismaróton megcsípni az üdülőövezetben, úgy kb. 1 kilométernyire a hajótemetőtől. Nincsenek véletlenek, ugyebár.
Érkezés után nagyjából lepakoltunk, aztán neki is indultunk jól beöltözve, 11 után valahogy. Úgy terveztük, hogy megnézzük a hajótemetőt, aztán átsétálunk Dömösre, talán a Rám-szakadékig elmegyünk (következő poszt).
Utoljára 2015. április 17-én jártam a (többé-kevésbé) roncsoknál (itt olvasható), azóta a helyzet változatlan. Legalábbis nem vettem észre túl sok mindent, leszámítva, hogy most kissé zord volt az idő a napsütés ellenére, ami kimondottan jót tett a hajótemető hangulatának. Az őröket éppen egy bácsi látogatta meg, aki a csónakkal próbált kievickélni, a többiek persze cukkolták, hogy milyen fürge lett, ahogy meglátott két nőt is a parton, mi meg persze jót vigyorogtunk. Egyébként lényegesen barátságosabbak voltak, mint múltkor, az se zavarta őket, hogy fényképezünk.
Közben a déli harangszó is itt ért minket.
És akkor pár szót magáról a hajótemetőről:
A mesterségesen, kavicskotrással keletkezett öbölben uszályok, a tolóhajók, a kotróhajók várják végüket. Az itt veszteglő hajókat elvileg bármikor üzembe lehetne helyezni, nagy részüket mégis a rozsda eszi meg, vagy lángvágó által fémhulladékként végzik. Az egykor 3 szintes Zsiguliból (amely valóban zsigulikat szállított) már csak egy vasdarab maradt, a roncs alig látszik ki a vízből, de a magyar Titanicként emlegetett Pajtás gőzhajó is itt vár a sorára, melyet a Balatonon használtak sétahajónak, majd 1954. május 30-án felborult és 23-an haltak meg a tragédiában. A valamikori gőzhajó még egy darabig Dömsöd néven járta a Dunát, de már rá sem lehet ismerni. Egyedül a Jégtörő X.-et használják néha. A hajókat állandóan őrzik.
Bejegyzések
Megjegyzés küldése