Fellegvár, Visegrád

2015. április 17., péntek

A Visegrádi Fellegvárat (a Salamon-toronnyal együtt) már Dobogókő felé is láttuk, akkor még szép napos időben. Viszont mire másnap eljutottunk a várba, rendesen beborult, a Salamon-tornyot pedig nem néztük meg, egyrészt mert nem találtuk meg az utat hozzá, másrészt mert siettünk. A térdszalagom meg úgy fájt, hogy a lépcsőzés nagyon nem esett jól. A kiállítások leginkább ugyanazok, mint a legtöbb várban, túl sok újdonságot nem láttunk, de a kilátás és a hangulat miatt megérte bejárni (bár nem túl olcsó a belépődíj és a parkolásért is fizetni kell).

Facebook

A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, vélhetően ekkor készült el az asszonyház is.

A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egésze a Duna partjáig tartott, majd ott őrtoronyban végződött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le.

Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaőrző hely volt 1529-ig, majd a 1490-től a koronaőrők kezén volt. A török időkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ez után felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután katonai célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult, újranépesedése hosszú időt vett igénybe. A vár helyreállítására az első törekvések az 1870-es évek elején történtek, s még napjainkban is tartanak (forrás: http://www.visegrad.hu/).

A belépő elég borsos (1700 Ft, panoptikum nélkül 1400 Ft). Ehhez jön még a parkolás, ami gépkocsi esetében 1 órára 300 Ft, szóval 1 óra alatt érdemes végigjárni (hivatalosan még idegenvezetéssel is teljesíthető 1 óra alatt, mi ezt nem vettük igénybe, de reálisnak tűnik.) Önmagában a kiállítások nem hatottak meg (panoptikum, életképek a vár életéből, fegyverek, páncélok, szokásos kitömött állatok vadászat témakörben, stb.), de a hangulata nagyon megfogott. Ismét fizetés ellenében lehetőség van íjászkodni (akár számszeríjjal), fegyvereket ki lehet próbálni és van néhány ló is. Területét tekintve nem nagy, de mivel magaslatra épült (és a Duna partján), a kilátás csodaszép. Sőt, inkább ezzel telt az idő, nem a kiállítások megtekintésével. A tetején lévő falmaradványnak pedig így a borús, sötét időben volt egyfajta kísérteties hangulata.