 |
A Pilisnek (vagy másnéven Pilis-tetőnek) délután fél 4-kor vágtunk neki Pilisszentkeresztről, miután délelőtt megjártuk a Holdvilág-árkot, úgyhogy igazán frissek voltunk és üdék... És még sötétedés előtt le szerettünk volna érni a hegyről.
A Holdvilág-árkot a Pomázhoz tartozó Kiskovácsi felől közelítettük meg. Elég morbid, hogy egy pszichiátrián kellett keresztülmenni, mindenféle szeméthalmok között, bár miután elolvastam ezt a cikket, már nem is volt olyan vicces. Főleg, hogy egy pizsamás, köntösös, elég leharcolt állapotban lévő férfi pénzt is kért tőlünk. Aztán ahogy a lakott területről egy 100 méter után beértünk az erdőbe, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Hihetetlen csend, minden zöld, szinte harapni lehet a levegőt... Valahogy várja az ember, hogy megjelenjen egy tündér vagy manó... bár ez az egész Pilisre jellemző. Egyesek szerint Árpád vezért is itt temették el, kultikus hely.
Esős időben viszont öngyilkosság nekiindulni.
Holdvilág-árok
2015. április 18., szombat
A Duna fölé magasodó építmény 1927-ben kezdte a működését a Dorogi Szénbányák szállító és elosztó egységeként. Egészen 1970-ig működött, utána pedig művészeti projektekben kapott modell szerepet. Nehéz elképzelni, hogy a dorogi szénbányákkal 5,7 km-es kötélpályával volt összekötve.Szénrakodó, Esztergom
2015. április 17., péntek
Mániákusan imádom a roncsokat (különösen a hajókat), így már régóta szerettem volna ide eljutni.
Jó ideje figyelemmel követtem a hajótemető állapotát és már egy ideje olvastam, illetve Google Mapsen is láttam, hogy a hajók (pontosabban többnyire munkagépek, uszályok, kavicskotrók stb.) száma eléggé megfogyatkozott az utóbbi időben...
Az Egri vár másolatát az 1960-as években építették az Egri csillagok című filmhez. Pilisborosjenő szélétől egy kényelmes útvonalon lehet eljutni hozzá, közben pedig a Teve-sziklát is meg lehet nézni, ami - meglepő módon - az alakjáról kapta a nevét. Elég későn értünk Pilisborosjenőre, az eső is szemerkélt, végül csak nem áztunk meg. De a sötét, komor felhők és a késői időpont eléggé kísértetiessé tette a tájat, már sötétedett, amikor elindultunk visszafelé.
A Visegrádi Fellegvárat (a Salamon-toronnyal együtt) már Dobogókő felé is láttuk, akkor még szép napos időben. Viszont mire másnap eljutottunk a várba, rendesen beborult, a Salamon-tornyot pedig nem néztük meg, egyrészt mert nem találtuk meg az utat hozzá, másrészt mert siettünk. A térdszalagom meg úgy fájt, hogy a lépcsőzés nagyon nem esett jól. A kiállítások leginkább ugyanazok, mint a legtöbb várban, túl sok újdonságot nem láttunk, de a kilátás és a hangulat miatt megérte bejárni (bár nem túl olcsó a belépődíj és a parkolásért is fizetni kell).
Esztergomban nem akartunk sok időt tölteni, csak gyorsan szétnézni, megnézni a Bazilikát és körülbelül ennyi. Viszont sikerült a szent Anna Plébániatemplom mellet leparkolni, és ha már ott voltunk mellette, akkor be is lestünk. Egyrészt jó ötlet volt, mert a helyi (talán) gondnok komplett idegenvezetést tartott, másrészt rengeteg időnk elment vele. De élmény volt, az biztos.
A legendák, mítoszok földje, és teljesen mindegy, hisz-e valaki abban, hogy Dobogókőn van a Föld szívcsakrája, vagy sem, nem egy hétköznapi vidék, amit szerintem mindenkinek érdemes bejárni legalább egyszer az életében. Csak nehogy más is úgy járjon, mint én... hogy a Pilis függőséget okoz és még a végén oda is szeretne költözni.
Rám-szakadék, Dobogókő
2015. április 16., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
