A Tihanyi-félszigetről valószínűleg mindenkinek a Bencés Apátság, a levendula, a gejzírmezők és a kecskeköröm ugrik be.
Alapvetően túrázni szerettünk volna és bejárni az egész félszigetet, amiből nagyjából a déli és keleti részét sikerült, de még így is elég volt egy napra. Főleg nekem, amikor eddig csak sík terepen gyalogoltam.
A turistajelzések hiánya és talán változása miatt sikerült megint eltévedni, így az utolsó szakaszból kellemes rohanás lett, hogy a kompot elérjük. Izgalmas nap volt, de bőven megérte.
A turistajelzések hiánya és talán változása miatt sikerült megint eltévedni, így az utolsó szakaszból kellemes rohanás lett, hogy a kompot elérjük. Izgalmas nap volt, de bőven megérte.
Google+
Panoramio
A fenti térképen a kékkel jelölt útvonalat jártuk be. Nehézségét a kevéssé karbantartott erdős-hegyes részen lévő ösvények adják, néhol csúszós, sziklásabb, meredek résszel, de alapvetően könnyen járható jól tapadó cipőben, kényelmes öltözetben.
Siófokról átvonatoztunk Szántódra, onnan kompoztunk Tihanyba.
Kilátás a kompról Szántódról Tihany felé.
Megérkeztünk.
Némi útbaigazítás után derült ki, hogy a túraútvonal (zöld sáv) a Club
Tihany Hotel területén indul, egy kapun keresztül, jó kis dzsumbujos
emelkedővel.
Az Újlaki templomrom, mely a XII-XIII. században épült az
itt lévő Újlak révészfalu templomaként. Maga a rom nem túl érdekes, de
gyönyörű a kilátás a Balatonra.
Jó hosszan kellett gyalogolni a szűk ösvényen, nem bántam, hogy
előtte vettem túracipőt. Többnyire elég könnyen járható, de később
voltak elég meredek, csúszós részek, kidőlt fák is.
Egy tisztást elleptek a lepkék.
Sok helyen láttunk talán falmaradványokat az erdőben, talán ezek is az
Óvár részei lehettek (a korai vaskorszakban alakították ki), bár elég
messze vannak tőle.
Az Apátság felé, bár nem ez volt az elsődleges úticél.
A "Négy torony." Gyűrűk Ura rajongóként valahogy nem erre számítottam...
A Belső tó kis részlete.
A távolban már látszik az Apátság.
A Cser-hegy hegy, Kerek-hegy és Kopasz-hegy után a túraútvonal jobbra
ment volna, közelebb a parthoz, de mi inkább a Kossuth utcán mentünk
tovább, hogy időt spóroljunk meg. Láttunk néhány meseszép palotát,
nyaralót...
A zöld turistajelzésnél elfordultunk jobbra, a part felé, a
Fürdőtelephez. Tovább is tudtunk volna menni az Apátsághoz egyenesen, de
egy szép nagy kerülővel így meg tudtuk nézni a Ciprián-forrást és a
Barátlakásokat. A Fürdőtelepnél pihentünk egy kicsit, hamburgereztünk és
gyönyörködtünk a Balatonban Itt egy egész más arcát mutatja, mint a
strandra kiépített részeken... Főleg csak horgászokat láttunk a part
menti sétányon.
Egy valószínűleg nagyon olcsó étterem.
Igen, ez festve van.
Ilyet se látok minden nap (bár nem is vízparton élek). Nem csináltam volna utána.
Eredeti Mustang. Igaz, hogy szegény rendesen küszködött az indulással.
Valaki humoros kedvében volt.
A Ciprián-forráshoz és Barátlakásokhoz jó kis kaptató vezetett, egy fa
rádőlt a nagyon keskeny és meredek, csúszós ösvényre, élmény volt
felvonszolni magunkat. Pár tinédzser fürdőruhában (!) és papucsban jött
velünk szemben... nem tudom, hogy jutottak le. De szenvedtek és röhögtek
kegyetlenül.
A Cipirán-forrás szégyenlős volt, nem mutatta magát (pedig állítólag kristálytiszta a vize).
A tihanyi barátlakások a X-XI. század környékén keletkeztek, bizánci
rítusú szerzetesek lakták azokat a XIV. századig. Feltehetően I. András
királyunk (1046-1060) telepítette ide őket a Kijevi Nagyfejedelemség
területéről, ahol ő maga is élt. Bél Mátyás, 1737 körül még 10
remetelakásról beszélt, Dornyai Béla az
1942-es ásatás során 9 cellát és 8 kisebb fülkét említett. 1983-ban
Eszterhás István az úgynevezett Leánylakásokkal együtt 7 üreget
azonosított, ezek szintén a remetelakhoz tartoztak.
Ma 3 barátlakás maradt meg csupán épségbe, és még kettőnek a nyomai kivehetők. Homoktufitba vájták az üregeket, némelyikük több helyiséget is magában foglalt. De a telepen akadt kápolnaként és ebédlőként használt üreg is. Az 1984-es feltárások során emberi csontvázak is kerültek elő a cellákból.
(Forrás: http://balatoniromok.blogspot.hu/2013/07/tihanyi-baratlakasok-tihanyi-felsziget.html)
Ma 3 barátlakás maradt meg csupán épségbe, és még kettőnek a nyomai kivehetők. Homoktufitba vájták az üregeket, némelyikük több helyiséget is magában foglalt. De a telepen akadt kápolnaként és ebédlőként használt üreg is. Az 1984-es feltárások során emberi csontvázak is kerültek elő a cellákból.
(Forrás: http://balatoniromok.blogspot.hu/2013/07/tihanyi-baratlakasok-tihanyi-felsziget.html)
A szerzetesek tudtak élni... nem rossz a kilátás.
Talán az egyik beomlott remetelak.
Közeledtünk Óvár felé. Ez talán Gödrös település.
Megint lepkék. Volt egy pár.
Ez már Óvár. Innen se rossz a kilátás.
A Külső-tó.
Hangulatos kis ösvény.
Kilátás az Óvárról.
Irány az Apátság.
Hangulatos házak, szőlők, birtokok, ez Felsővári.
Az Apátság tornyai és a hangulatos kis utcák.
I. András és Anasztázia szobra.
Az Apátság belülről. Mindenféle jegyet vettünk, hogy végig tudjuk járni, régészeti leletek is ki vannak állítva.
Kedves.
I. András síremléke.
Az Apátság környékén minden kis utcában árulnak valamit. De legalább hangulatosan csinálják.
Kilátás a Pisky sétányról.
A kötelező kisvonat.
A sárga kereszt jelzést nehezen találtuk meg, a Belső-tó mellett indultunk el a gejzírkúpok felé. Innen is gyönyörű a kilátás.
Aranyház gejzírkúp.
A Gejzír-mezőt nem néztük meg, valahogy vissza kellett Siófokra jutni és nagyon kevés időnk maradt, hogy visszakompozzunk és elérjük a vonatot. Egyetlen jelzés se mutatta, hogy a komphoz merre lehet eljutni. Térkép alapján a sárga jelzést kerestük, de úgy nézett ki, hogy ellenkező irányba visz, mint ahogy mi tudtuk. Aztán megláttuk, hogy néhány fán le van festve a régi jelzés, megpróbáltuk ezt követni. Végül egy tisztásra értünk, ami úgy tűnt, hogy a semmi közepén van és se közel, se távol semmilyen jelzést és semmit nem találtunk, de még ösvényt se (egy darabig valamit láttunk, de már rendesen visszanőtt a növényzet). Végül a fák sora között rábukkantunk a régi jelzésre és a régi csapásra, itt már eléggé szedtük a lábunkat. Az ösvény pedig szépen visszavitt a Cser-hegy felé, ahonnan jöttünk, de először ott se találtunk vissza, egy kedves hölgy segített (bár utána még egyszer elmentünk a jelzés mellett). Hulla fáradtan estünk vissza a komphoz.
Kötelező sirályos kép.
Visszaértünk Szántódra. A vonathoz is egy csomót kellett volna gyalogolni, de mázlinkra
pont jött egy busz, amivel vissza tudtunk vergődni Siófokra. Kemény egy nap volt.
0 Hozzászólás