Séta Szentendrén a Bükkös-patak mentén az Izbégi temetőbe, találkozás egy nagyon szomorú szemű cicával

Szentendre kifejezetten azok közé a városok tartozik, ahova szívesen elugrok csak egy lángosra is, imádom az óváros hangulatos kis utcáit, és túrázni is remekül lehet a közelében. Ha valaki mégsem szeretne kimenni a civilizációból, a Bükkös-patak mentén remek, bringával is használható turistaút található. Ráadásul ez felér egy történelmi sétával is, hiszen az óváros után az egykor külön közigazgatással rendelkező Izbég falu egykori utcáin lépkedhetünk, amiből mára a Szent András templom és a katolikus temető maradt meg.

Google

Izbégnek jellegzetes parasztházai is eltűntek és mára teljesen beolvadt Szentendrébe. 

Ha valakire nagyon rájön a kilométerhiány, a túrautat követve gyakorlatilag az összes környékbeli településre el tud jutni, bringával Pilisszentlászlóra, Dobogókőre is. 1 napos túrába még Dömörkapu fér bele a hangulatos kis vízeséssel, az egykori lőtér és elhagyott Annavölgyi üdülő és hasonlóan elhagyatott épületek, kőbányák mellett elhaladva.
Gyalog kétszer jártam erre, egyszer Dömörkapuig és vissza, egyszer Pomázról (a zöld, majd sárga jelzésen át, ami a remek Petőfi-kilátót és Czibulka János Kőhegyi Menedékházat érinti), nos, ez a környék lábon közlekedve finoman szólva sem izgalmas.

Tamással egy gyors programváltozás miatt döntöttünk úgy, hogy elindulunk a Bükkös-patak mentén, aztán megyünk, ameddig kedvünk lesz. Érdekességként az imádott Helios 44M-4-es objektívemet vittem magammal.

Barátságos kutyus az egyik kis utcában.

Emlékmű a Duna-parton.

Egyik macskaköves kis utca az óvárosban.



 
Imádom a régi kapukat.







Életkép.




Az egyik legkeskenyebb utca.

 
A bácsi itt majdnem leborult a lépcsőn :)
 

És aztán vigyorgott egyet, hogy mégis sikerült épségben leérni.


Fantasztikus színek.

Bükkös-patak. Az útvonal nem bonyolult, csak követni kell a sárga négyzet és zöld bringás jelzést.

Februári hóvirág.


Az út szép családi házak mellett vezet.

Még egy barátságos kutyus.

És egy nagyon szomorú szemű cica, amelyik folyamatosan nyávogott ránk, hagyta magát megsimogatni, de azért elég bizalmatlan volt.



Egy kis ösvényen, a hivatalos túrautat jobb oldalon elhagyva érkeztünk meg az Izbégi katolikus temetőhöz, ami az Izbégi Általános Iskola mellett található. A sírok többsége nem túl gondozott, a növényzet is elvadult. Némelyik síremléken már a nevet sem lehet elolvasni, némelyik már összedőlt.




















Rövid túránkat itt be is fejeztük, kezdett sötétedni, így ugyanezen az útvonalon visszaindultunk a HÉV-hez. Valószínűleg még visszajövünk erre és túraútvonalon a régi Izbég további részeit is bejárjuk a kőbányákkal és Dömörkapuval együtt.

Megjegyzések