A Sedleci osszáriumot (csontkápolnát) nagyon régóta szerettem volna megnézni, Anikóval egy több napos vonatos-hátizsákos prágai kirándulás alkalmával sikerült sort keríteni rá. Prágától vonattal kicsit több, mint fél órás út, a vasútállomástól pedig kb. negyed óra séta.
Kutná Hora nagyon hangulatos kisváros, és méretéhez képest rengeteg templom van. Ezek egyike a város északkeleti részén épült Sedleci osszárium, római katolikus kápolna és csontház, amely mintegy 40 000 csontvázat tartalmaz, amelyek művészi elrendezésben díszítik az egész épület belsejét.
1278-ban a sedleci ciszterci monostor apátját II. Ottokár cseh király a Szentföldre küldte. Visszatérve az apát magával hozott némi földet a Golgotáról, amit szétszórt az apátság temetőkertjében. Ennek gyorsan elterjedt a híre, és kedvelt temetkezési hely lett. A 14. században a pestisjárvány, majd a huszita háborúk idején több ezer embert temettek ide, a temető területe így hatalmasra nőtt. 1400 körül gótikus kápolnát állítottak a temető helyére, a feltárt tömegsírokból a csontokat is a kápolnában helyezték el.
A legenda szerint a tizenhatodik század elején egy félvak szerzetes
rendezte először a csontokat piramisokba. Jelenleg ebből négy van, az épület négy sarkában, de
egykoron hat csontpiramis állt a kápolnában. Állítólag, miután befejezte
a koponyák és a combcsontok rendezését, visszanyerte a látását.
A 18. század elején rekonstrukciós munkálatok folytak a kápolnában Jan Santini Aichel tervei szerint. 1870-ben a Schwarzenberg család megbízta František Rint fafaragót azzal, hogy rendezze a csonthalmokat.
(Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sedleci_ossz%C3%A1rium)
Az eredmény igencsak hátborzongatóra sikerült. A hatalmas csillárt is csontok borítják, a család címere (az eredeti itt található) és a művész aláírása, az összes díszítőelem is különböző csontokból, koponyákból van kirakva. Ráadásul a kápolnába nem jut be sok fény, a sejtelmes félhomály is fokozza a túlvilági hangulatot. Néhány koponya külön vitrin mögött van, elég csúnya fejsérülést szenvedtek el a tulajdonosok. Az emberben elég sok érzés kavarog, ahogy a több ezer csont között sétál... felhívják a figyelmet a mulandóságra, ugyanakkor bármennyire morbidnak tűnhet dekorációként végezni, mégis valamiféle öröklétet közvetítenek, egy kapcsolatot a múlttal. Egy biztos, a régmúlt korokban a halál sokkal kevésbé volt tabu, mint a mai világban.
Érdemes a kápolna körüli kis temetőt is bejárni, érdekes és szép sírokat lehet találni.
Bejegyzések
Megjegyzés küldése