2017. április 29., szombat

Erdély #1 - Nagyvárad

Erdélybe már csak ebben az évben kétszer szerettünk volna eljutni, de mivel minden magán próbálkozás meghiúsult, így Anikóval befizettünk egy csoportos útra (amire a 2 évvel ezelőtt egy adventi vásáros út után azt mondtam, hogy soha többet). No, ez kellemes meglepetés volt, és bár túra nem volt benne, annál több templomnézés, látnivaló, kultúra és iszonyatosan sok vicc az idegenvezetőnk részéről.
5 napba minden belezsúfoltak, amit lehet, a legtöbb helyen még maradtunk volna, de legalább már tudjuk, merrefelé érdemes visszamenni.
Ráadásul a fagyos téltől kezdve egészen a forró nyárig minden időjárást sikerült megtapasztalni.


Google+
Facebook

Szombat hajnalban felbumliztunk Budapestre, a gyülekező pontra, onnan Debrecen felé indultunk, ott felvettünk még egy párt, Pétert és Juditot (egyedül ők voltak fiatalabbak tőlünk pár évvel, mindenki más idősebb korosztályba tartozott), aztán irány Erdély. No, én az út nagy részét szépen végig is aludtam, mondjuk sejtettem, hogy ez lesz, előtte már hetek óta nem pihentem ki magam.
Eléggé vacak, borús és hideg időt sikerült kifogni, ami nap közben se változott.
Ami egyébként nyomasztó Erdélyben, az iszonyatos távolságok. Aztán az a rengeteg elhagyott épület - gyár, lakóház, hotel vegyesen - ami az út szélén félig összedőlve rohad (mondjuk nekem remek fotótémák lettek volna, de sajnos a buszból nem tudtam kiugrani). Na meg a nagyobb városok lakótelepei... valamiért a Dredd bíró újabb feldolgozása jutott eszembe róluk (amikor az iszonyatos toronyházakban van egy halom ember összezsúfolva, mintha egy kisebb város lenne a városban).
Nagyvárad volt az első célpont, ahol megnéztük a római katolikus püspöki székesegyházat és püspöki palotát (ez utóbbit csak kívülről). A bazilikában éppen mise volt, mint utólag kiderítettem, Mons. Fodor József általános helynök pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából mutatott be hálaadó szentmisét és Pálos István kanonok, Nagyvárad-szőllősi plébános mondott szentbeszédet. Ennek örömére idegenvezetőnk nem díjazta az ötletet, hogy egy halomnyi turista beessen, ahhoz képest mi szépen óvatosan belopakodtunk. 
A székesegyház gyönyörű és monumentális, barokk stílusban épült, Szent László alapította és a legenda szerint itt van eltemetve, koponyájának egy darabját pedig egy 60 cm aranyozott ezüst mellszoborban (hermában) őrzik. A szobrot meg is örökítettem, sajnos az ereklyét nem volt szerencsénk látni. Egy úr egyébként megkérdezte, hogy Magyarországról jöttünk-e, aztán mondta, menjünk vissza két hét múlva, akkor körbe fogják vinni... hát ez nem jött össze részünkről.
Ezután Élesd, majd Bánffyhunyad felé vettük az irányt.

A székesegyház és palota kapuja.

Szent László szobra a székesegyház előtt.

A székesegyház.


Püspöki palota.

Szaniszló Ferenc, egykori püspök szobra.



Anikó és a csoport egy része.

A székesegyház belülről.








Szent László mellszobra, ami egyben ereklyetartó is.

Ipolyi Arnold, egykori püspök síremléke.



Szent Antal.













Szent László mellszobra ismét.

Idegenvezetőnk, Levente magyaráz.

Szaniszló Ferenc szobra ismét.

Nagyvárad térképe.


"Bihar Megyei Régészeti és Történelmi Egylet Múzeuma, napjainkban gyermekek és tanulók palotája."




Egyike a gombamód szaporodó ortodox templomoknak, nagyjából arra lehet a nevét fordítani, hogy "Feltámadás". Magyarul gyakorlatilag semmilyen információt nem találtam róla. Valamikor a közelmúltban készült el.


Csodálatos lakótelep.


Erről a templomról végképp nem találtam semmit.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése