2017. április 29., szombat

Erdély #1 - Kalotaszentkirály


Bánffyhunyad után, szakadó esőben indultunk el Kalotaszentkirályra, a Püspök Panzióba, ahol olyan pogácsával fogadtak minket, ami azonnal függőséget okozott. Aztán szétosztottak minket magánszállásokra, persze voltak, akiknek bele kellett kötni a beosztásba. Egy éjszakáról volt szó, nem is értettük a hisztit, mindenesetre mi jól jártunk. Aztán még vacsora előtt megnéztük a helyi református templomot, illetve a Panzió kis múzeumát.



Gondolom minden szervezett úton vannak az olyan "semmi se jó" típusú emberek, itt meg nem is egy volt, hanem egy kisebb csapatnyi (és általában pont ők késnek, miattuk nem lehet haladni, stb. stb.), nálunk már akkor kezdték kiverni a biztosítékot, amikor azt tárgyalták Élesden, hogy visszaküldik a kávét, mert a tej és kávé nem különül el szépen a pohárban. Vagy valami ilyesmi. Mondjuk én kávét általában azért szoktam inni, hogy ne aludjak el, de ezek szerint nem vagyok elég igényes (főleg, ha kirándulok). Na mindegy.
A Püspök Panzió egy tipikus, autentikusan berendezett fogadó, nagyon jó hangulattal. A gerendáról csizmák lógnak, a falakon tányérok, képek, használaton kívüli régi tárgyak, házi áldás, ahogy kell. A pogácsa mellé persze járt áfonyapálinka is. És megint úgy jártam, hogy nem szeretem a pogácsát (nem is ehetnék), de ez mennyei volt. Vagy három körben hoztak még ki, úgy fogyott.
Miután jól bepunnyadt mindenki (ráadásul a kinti hideg után bent kellemes meleg volt), azért csak átnéztünk a kis múzeumba is, ami egy régi tornácos ház berendezve szintén autentikusan, népi stílusban. Itt kialakult egy kisebb forgalmi dugó, ahogy mindenki megrohamozta egyszerre.
Aztán átsétáltunk a szomszédba, a református templomba. Építészetben, stílusban szinte teljesen egyezik a bánffyhunyadi templommal, annyi különbséggel, hogy jóval később kazettásították és alig van benne terítő.
Utána visszasorjáztunk a panzióba és elfogyasztottuk a bőséges és megint isteni vacsorát. Miután már megmozdulni alig bírtunk, mindenki mehetett a saját szállására, mi Rácz Kati nénihez kerültünk, összesen négyen, aki nagyon aranyos volt és nagyon jó helyünk volt, ritka jót aludtam.

Püspök Panzió.

Menő piros csizma.












Fejdíszek.


A nagyszüleimnél voltak ilyen  bögrék.






Anikó az esőben.



A református templom udvarának bejárata.

"Jöjjetek hozzám mindnyájan"




Itt a kazetták viszonylag újak.



Jobbra az a szőrös izé (mindenkinek ez jutott eszébe) búzából van fonva.








A vacsora.

Sima főtt hús volt zöldséges rizzsel és ecetes paprikával, nem is gondoltam volna, hogy erdélyi fűszerekkel ennyire finom tud lenni.


Kapros-túrós pite. Mennyei volt.

Népviseleti bemutató.

A kissrác még népdalt is énekelt.




Péter és a szűr.











A református templom este.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése