TÚRA

URBEX

TEMETŐ

TEMPLOM

KASTÉLY / VÁR

ARBORÉTUM / FÜVÉSZKERT

Kecskemét-Homokbánya, volt orosz laktanya

by - június 01, 2014


 
Óvatosan lépdelve haladsz előre az üres, elhagyatott, kifosztott épületben, kerülgetve a mindenfelé szétvert és szétszórt üveg-, wc-, mosdókagyló darabokat, téglákat, fadaraboktól kiálló szögeket és a síri csendben a saját szívverésed és légzésed hallgatod. Aztán hirtelen a közelben valami megnyikordul... Lehet, hogy csak a huzat zörgeti a nyitva lévő ablaktáblákat vagy egy pont megmaradt ajtót, de nem tudod, amíg oda nem érsz és nem látod.
 

Szabadon bejárható terület, de nem veszélytelen. A kollégium miatt őrző-védő szolgálat van, de ebből mi nem sokat tapasztaltunk.

Facebook-összes kép
Google+
Panoramio


Ledermedsz, hallgatózol, próbálod beazonosítani a zaj forrását, aztán elindulsz tovább.
Beleszagolsz a levegőbe, hátha a szag elárulja, hogy hajléktalan tanyázik a következő forduló után és megnyugodva tapasztalod, hogy a matrac, félig teli befőttesüveg, évtizedekkel ezelőtti vagy éppen csak néhány éves üvegek tulajdonosa egy ideje nem tartózkodik a közelben...
Próbálsz minél kevesebb zajt csapni, mert nem tudhatod, hogy nem futsz-e bele esetleg egy drogosba vagy éppen üzletelőkbe és a legtöbb épületben nincs menekülési útvonal, csak szűk folyosók és egy lépcső. (Persze az sem sokkal jobb, ha egy lesötétített autó köröz egy ideje, végül néhány méternyire áll meg melletted és tudod, hogy valószínűleg rossz helyen vagy...)
A padlón lévő lyukon lelátsz az alattad levő emeletre, máshol pedig a fejed felett az imádság tart egy méretes betontömböt és benéz a tetőre nőtt fa.
Az egykori lakóépületekben szinte látod magad előtt, kik laktak valamikor itt. Valaki már harmadik színűre festette a falat, de a pörgő vakolat láthatóvá tette az összes réteget... egy régi orosz magazin oldala ott fekszik a szoba közepén, máshol egy gyerekkönyv lapjai. Valaki képet festett a falra, így próbálta otthonosabbá tenni a lakást. A szétvert kályha maradványai között a hamuban megszenesedett orosz újság darabjai...
Az ajtók egykori termékekről levakart matricákkal borítva, mintha fanatikusan rajongtak volna értük... ugyanez néhány fürdőszobában. Maggi reklámokkal kitapétázott konyhák...

Gyerekkoromtól kezdve vonzottak a város szélén álló üresen ásítozó, ablaktalan, növényekkel benőtt romos épületek. Tipikusan az a kép, amit az ember egy poszt-apokaliptikus világban elképzel. Bár egy részét felújították és laknak benne, valamint a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola Kollégiuma, a Lestár Péter Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakiskola és a Kecskeméti Főiskola Tudósháza is itt kapott helyett az egykori orosz laktanya 1-1 épületében, mégis mintha mindenki minél távolabb akarna kerülni az egész laktanyától. Valóban olyan érzés, mintha vak szemeikkel ugrásra kész ragadozóként bámulnának... Persze lehet, hogy csak a mulandóság érzése lengi be az egészet... És persze az a tény is, hogy hajléktalanokba és kétes alakokba is könnyedén bele lehet futni (ez az ára annak, hogy a városhoz ennyire közel van). 2012-ben a kollégium őre hazafelé tartva még egy mumifikálódott holttestet is talált egy villanyoszlopra felakasztva, egy 60 év körüli férfi lett öngyilkos, hónapok óta ott lógott (cikk).

A laktanya történetéről itt található információ.



Emlék a múltból.



Életbölcsességek minden mennyiségben. A közelben találtunk bugyit és egyéb dolgokat is... pedig nem egy romantikus környék.



Kandalló - csöves verzió. A mellékhelyiség is ugyanitt, néhány lépésnyire (még jó, hogy észrevettük, mielőtt beleléptünk volna).

Töménytelen mennyiségű papír az egyik teremben, minden évből. Tervrajzok, számlák, szerződések...


Nem másztunk fel, pedig nagy volt a kísértés.





Felújítás alatt.







Csendélet mosdókagylókkal.


Mindenhol széttört mosdókagylók, ajtók, wc-maradványok, cserép- és üvegdarabok.

Régi és új. A folyosó végéről úgy tűnt, mintha lámpa égne a szobában, de csak a szemben lévő ház fala tükröződik vissza.


Beletelt egy kis időbe, mire rájöttünk, hogy a homok hogy került ide... a padló parkettával volt lerakva, ami szőrén-szálán eltűnt. A többi lakásnál is.

A természet utat tör...







Ajtók, keretek és kábelek kitépve a falból.

Kész csoda, hogy ezek mind megvoltak.

Még hogy a mai fiatalok nem kreatívak...

Enyészet és vandalizmus.






Keréknyomok.




Az ott egy szép nagy lyuk, a törmeléktől még látni sem lehet, hol kezdődik. Rejtély, hogy mi lehetett itt, de nem is mentünk közelebb... nem lett volna szerencsés beleesni. A kijutás komoly problémákba ütközött volna.



Vajon mik lehettek a falon?

Még működő hőközpont, valószínűleg a felújított lakásokat szolgálja ki.


Ide nem mentünk fel. Valószínűleg ez a legrosszabb állapotban lévő épület, de látszik a következő képen is.


Fotel. Tuti nem az eredeti berendezés része.

A legrosszabb állapotban lévő épület kívülről. Az egész esik szét, valószínűleg folyamatosan átázik. Amennyire lentről meg lehet állapítani, a tető több helyen hiányos.

Nem tudjuk, hogy a többi épületnél is volt-e ilyen lépcső, de ha volt is, csak ennél az egynél maradt meg.



Szemétlerakó.

Benéz a fa.

Érdemes felfelé is nézni... Pont egy méretes faldarab alatt álltam meg, mely a tetőről lógott le és csak az imádság tartotta, vagy tartja még mindig.





A lakások.



Tudja valaki, mit jelent?





A kályha maradványai.


 










Kíváncsi lennék, mi a története...


Valaki gondosan begyűjtötte az összes ajtót. De hogy miért a legfelső szinten vannak betárazva és miért vannak még itt...








Mintha valaki az összes haragját itt vezette volna le.

Az egykori tulaj szerette a Sümegi sonkát. Nagyon.

Szoba kilátással.














Kissé huzatos.

Akkora és olyan sűrű a növényzet, hogy elakadtunk benne, kénytelenek voltunk visszafordulni. A csatornafedők ráadásul mindenhonnan hiányoznak, érdemes figyelni.







Erre a szeméthalomra nincs magyarázat. Több helyen láttunk bugyit, melltartót, hálóinget, pizsamafélét... inkább nem akarunk belegondolni.





A padló az első emeleten. Ugrálni nem jó ötlet.


EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

0 Hozzászólás