Az Alföld állandóan változó tájai, aranyló búzatáblák, az égővörös
pipacsok, a hihetetlenül kék ég, a megbúvó tanyák egyszerre tűnnek
mesebeli tájnak és adnak egyfajta szabadság-érzést, ugyanakkor
kiszolgáltatottnak és elveszettnek is érzi magát az ember.
A Kápolnák útja túraútvonal Kecskemétről, az Arborétumtól (pontosabban
Mária-kápolnától) indul és egészen Ócsáig tart, 90 km hosszan.
Az eredeti cél Kecskemét-Lajosmizse lett volna, de köszönhetően a
túrajelzések hiányának, a melegnek és a mániákus fényképezésnek, végül
Hetényegyházáig, a Nyíri-erdőig jutottunk.
Az eredeti leírásban az Arborétumtól Méntelekig 16 km van megadva (mi ugye odáig nem mentünk el), Google Maps normális úton olyan 9-9,5 km-t ír, ami nem a túraútvonal és gyanúsan többnek is tűnt (mondjuk abban a kitérők nincsenek benne) és persze a jelzések hiányosságából fakadó kóválygást sem számolja.
Persze ez nem az egyedüli eset volt, hogy többször azt se tudtuk, merre kell tovább menni, jó irányban haladunk-e, és nézhettük a telefonon is, hogy hol lehetünk és merre tovább, amikor a GPS se találta meg a helyet. Ez elég vicces tud lenni a puszta kellős közepén. Néha nem tudom, hogy direkt szeretnek-e a túrázókkal kiszúrni, de találkoztunk már olyannal is, hogy a jelzés pont az ellenkező irányba mutatott, vagy úgy nagyjából egy búzatábla közé. Mindegy, szeretjük a kihívásokat. Találtunk egy jurtát is, ami nem volt benne a leírásban, plusz az Árpád-kori templomromot keresvén valószínűleg valakinek az udvarára tévedtünk, ahol nem volt kerítés, de halastó igen. A rom keresésével is elég sok idő elment, sehol nem találtunk egyértelmű jelzést, csak úgy meg nem lehet keresztülvágni mindenen. Annyira nem is érte meg a fáradozást, a templom alapja van meg egy facsoport mellett, néhány padot odaraktak még pihenőnek, illetve egy pléh Krisztus van a szomszédságában. A Móricz-fát is megnéztük, amiből nem sok maradt meg. A túra végefelé eredetileg a Nyíri-erdőbe mentünk volna be, de már nem volt lelkierőnk odáig
elgyalogolni. Kb. 1 km-rel a bejárat előtt beestünk a Potyka
Pihenőparkba. Határozottan jó hely. Belógattuk a lábunkat a vízbe és
nagyjából megpróbáltuk lemosni a kilónyi port, több-kevesebb sikerrel.
Üdítő volt... a halak talán nem haltak ki. Végül a hetényi buszmegálló volt a túra vége, ahonnan hazabuszoztunk.
Ilyen apróságok ellenére érdemes végigjárni a túrát.
Bejegyzések
Megjegyzés küldése