A balatoni hosszú hétvége utolsó napján Tapolcára autóztunk, hogy megnézzük a Malom-tavat és környékét. A reggel elég felhős, hűvös és szeles volt, reménykedtünk benne, hogy nem szakad ránk az ég. A Tapolcai-tavasbarlang közelében parkoltunk le, oda idő hiányában nem mentünk be, főleg, hogy mindig hosszú sor kígyózik előtte (és ez még milyen szépen rímel is).

Google+ 

1. nap - Naplementés murvabánya autóronccsal és Festetics-kilátó Gyenesdiásnál
2. nap - Szigligeti vár
2. nap - Helikon Kastélymúzeum, avagy Festetics-kastély Keszthelyen 
3. nap - Badacsonyi kilátások és a kényszermunkatábor romjai 
4. nap - Csobánc

A parkolótól pár perces séta a tó, amit a rómaiak idejében a Tapolca-patak duzzasztásával hoztak létre, és összeköttetésben van a tavasbarlanggal is. Érdekessége, hogy 18 fokon tör fel a barlangrendszerből, így télen sosem fagy be. Tapolca önmagában is nagyon hangulatos a kis utcáival, a tó környéke a vízimalommal, éttermekkel pedig egyedi és különleges.

A tó felé sétálva kifejezetten meglepő volt, hogy Marton László Kiskirálylány szobrába belebotlottunk, főleg, hogy Budapesten, a Duna-korzón láttam többször is. Mivel a Munkácsy- és Kossuth-díjas művész Tapolcán született, így ide is került egy másolat a szoborból (sőt, még Japánban is található egy). Az ihletője a szobrász első házasságából született 5 éves lánya, Évike volt, aki sokszor játszott királylányosat fürdőköpenyben és papírkoronával a fején.

A Malom-tó környéke már 7000 éve lakott, a malom a 13-14. században épülhetett, de már az Árpád-korban is működött az elődje. A körben lévő házak is középkori eredetűek. Az elvonuló esőfelhőkkel gyönyörű látványt nyújtott. Itt a Felső-tóban koi pontyok is vannak, emlékszem rá, hogy 2014-ben meglehetősen nagy példányokat is sikerült látni, most nem mutatták meg magukat.

A patakot követve elindultunk az Alsó-tó felé, szépen kiépített út vezet mindkét oldalon. Az országos kék jelzés is itt megy végig.

Az Alsó-tó tóhoz tartozó malom romos állapotban van, egy tábla hirdeti, hogy felújítják.

Szuperzöld növényzet.

Idáig sétáltunk el, innen pedig visszafordultunk és elindultunk a patak másik partján.

Egy leégett tetejű, romos ház a közelben.

A két partot kis hidak kötik össze.

Az Alsómalom is impozáns, még ilyen állapotban is.

Az Alsó-tó aranyhalakkal.

Kosfejes ivókút, Raffay Béla alkotása. Az ivókútjaiból több is megtalálható a városban, bár mindegyik mást ábrázol, stílusukban nagyon hasonlóak.

A zseniális Halas Lépcső, Varjas Judit képző- és iparművész 2016-os alkotása, a Felső-Tóban úszkáló koi pontyokat ábrázolja. A minta felrajzolása 1 napig tartott, a 27 lépcsőfokot 4-5 réteg festék fedi, 17 napon keresztül készült napi 12-13 óra munkával.

A számomra nagy kedvenc Négy Évszak szoborcsoport, a Kiskirálylányhoz hasonlóan Marton László alkotása.

Tapolcára ennyi programot terveztünk. Nagy izgalmakat nem tartogat a tó közvetlen környéke, de kifejezetten látványos és szép, egy könnyű, kellemes sétával körbe lehet járni, ha valaki megéhezik, több étterembe is be tud térni (panoráma kilátással), kisgyerekkel is tökéletes, és persze ott a közelben a Tavasbarlang is, ami nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is remek szórakozás. Egyetlen hibája, hogy pont annyira van távol a Balatontól, hogy már kis kitérőt kell tenni.

A séta közben pedig kitaláltuk, hogy a hosszú hétvége utolsó programjaként megmásszuk a Csobáncot, hiába vagyunk fáradtak, egy hegyes-romos túra még pont kell lezárásként.