A lengyel-szlovák utunk első és utolsó napján is átutaztunk Szlovákián, ahová mindkét napra szerveztek programot. Odafelé Besztercebányán álltunk meg egy városnézésre, majd Árva várát néztük meg, ami egykor a történelmi Magyarország északi részén állt. Visszafelé a Donovaly síparadicsomnál álltunk meg, hó nélkül.
Besztercebánya (ahogy a neve is mutatja) egykor bányászváros volt, főleg a főterét jártuk körbe. Igazán hangulatos a szépen rendben tartott régi épületekkel, szökőkúttal, tágas térrel, kávézókkal, éttermekkel, körbevéve hegyekkel.
Árva vára egy gyönyörű, nagyon jó állapotban lévő, az Árva folyó melletti sziklaszirtre épült három szintes vár, sok toronnyal és sok lépcsővel. Egykor favárként kezdte, ami a tatárjárás során kevésnek bizonyult, a kővárat valószínűleg templomos lovagok építették. Volt IV. Béla, Csák Máté, Károly Róbert, Komorowski Péter rablólovag tulajdonában, akitől Mátyás király szerezte vissza. Corvin János és a Szapolyaiak után a Thurzók emelték fel reneszánsz pompájába. Utánuk a vár hanyatlásnak indult, egy tűzvész az 1800-as években használhatatlanná tette. 1920-ig lakták, utolsó tulajdonosai az Erdődy és a Pálffy család. 1920 után állami tulajdonba került, ekkor kezdődött el a felújítása. Elég komor hangulata van, érdekességként egy preparált kétfejű boci is szerepel a kiállítási tárgyak között.
Donovaly nagyon kihalt volt így a síszezonon kívül, nem csak borús, hideg idő volt, a szél is nagyon fújt. Sétáltunk egy kört, majd inkább bementünk egy étterembe melegedni. Utána már indultunk hazafelé.
Megjegyzés küldése