Csillaghegytől hegyeken és völgyeken át Békásmegyerig: Rókahegy, Ezüsthegyi kőbánya, Ezüst-Kevély, Kristály-barlang és Ősbuda nyomában


Ismét egy gyönyörű és hosszú túrát sikerült összehozni, amely szerintem Budapest környékének legérdekesebb sziklás hegycsúcsán, régi kőbányán és erdő mélyi eldugott tisztásokon vitt keresztül, változatos tájakkal és gyönyörű kilátásokkal fűszerezve.


https://www.endomondo.com/users/26842741/workouts/1311075284

Google+


Ez a túra nagyjából arról szólt, hogy fogalmam sincs, hova megyünk és mit fogunk látni, de a "hegy" és "bánya" szerepeltek benne, szóval úgy voltam vele, hogy rossz már nem lehet. Budapestről HÉV-vel átmentünk Csillaghegyig, az Ürömi úttól már csak egy kis betonos kaptató után be is vetettük magunkat az erdőbe.


Az út mellett végig gyíkok napoztak. Némelyik rögtön elmenekült előlünk, de akadt néhány lustább vagy kíváncsi példány.



Az első úti célt gyorsan megláttuk.


Eltéveszteni sem lehet.


A "Balesetveszélyes terület" táblára némi szemöldökfelvonással reagáltunk. Azért ez az útvonal néhány magyarországi túraúthoz képest nagyon messze van a balesetveszélyestől, főleg, hogy elég jól ki van építve...








Nyugodt kis útszakasz...


...szép kilátással.





Felfelé szinte végig ilyen kiépített lépcsők visznek, egyedüli nehézséget a kövek okozhatnak.




Érdemes hátrafelé is nézni.


A Megyeri híd is látszik.


Az utolsó szakasz. Itt annyira nem érdemes a korlátba kapaszkodni...



Elénk tárult a Róka-hegy teljes pompájában. Mintha nem is kis hazánkban lennénk...


A sziklás hegyoldalon sokan másztak.





Fogalmunk nincs, mi ez a teraszos épület, ami valószínűleg építés alatt áll, de zseniális helyen van.


Az ösvény szépen levisz minket a fennsíkra, hogy aztán körbejárjuk az egész hegycsúcsot.







A szikla melletti ösvény volt az egyedüli csúszós rész.







Kis barlang.




A legneccesebb csúszós rész a barlang közelében... de zseniálisan hangulatos ezzel a vöröses-sárgás kőzettel-homokkal.




Innen belátni az egész sziklakaréjt.














Elindultunk lefelé az Ezüsthegyi kőbánya felé, a kevésbé lakott szakaszon.


Nem sikerült beazonosítanunk, hogy ez mi lehet, de a túratérkép szerint ez is lőszerfülke, mint a Hármashatár-hegynél (mi valami elapadt forrásfélére gondoltunk, de az kialakításából adódóan nem stimmel).




Itt következett egy szép hosszú füves-betonos szakasz lovakkal. Nem voltak túlságosan társaságkedvelőek.



Egy látványos és hangulatos pont.


Még egy napozó gyík színesebb kiadásban. Ő nem nagyon zavartatta magát.





Megérkeztünk a már nem üzemelő Ezüsthegyi kőbányához. Egyes források szerint már a római korban is bányásztak ezen a környéken.
















A kövek között látványosabb ásványi erekkel rendelkezőket is találtunk, párat el is hoztam.




Miután jól szétnéztünk, elfogyasztottuk májkrémes ebédünket és megnéztük a fentebbi, már benőtt szakaszát is.


Úgy néz ki, mintha betonnal kiöntötték volna a helyet, amit aztán elkezdett visszavenni a növényzet.


Néhány maradvány még az aktív bányászat idejéből.



A Papp Ferenc-barlang sokáig a Pilis leghosszabb és legmélyebb barlangja volt.











A másik barlangot érhető okok miatt nem néztük meg... Valakik beköltöztek.


Kissé fáradtan indultunk neki az utolsó emelkedős szakasznak, az Ezüst-Kevélynek.



Gyászcincér.


Egy kis oldalsó úton találtuk meg ezt a jó kilátópontot. Elöl valószínűleg szintén egy kisebb bánya volt.



A kilátópont környékén nagyon dimbes-dombos a talaj furcsa, göcsörtös törzsű fákkal.




Véletlenül találtunk egy geoládát... pontosabban geopalackot.




Mint egy erdei szörny...







Érdekes sziklák és gyökerek.







Valószínűleg ezek a fémek is a bányászat hőskorából maradhattak itt.






Mozdulatlan ent. Nem túl barátságos.



Érdemes figyelni a gps-t, könnyű elkavarodni. Az Ezüst-Kevély után mi visszakanyarodtunk, nem mentünk tovább a Nagy-Kevély felé.



Kristály-barlang, a fa felett kicsit jobbra.



Bár egyetlen porcikám nem kívánta, de muszáj volt felmennem a barlangig (éljen a kíváncsiság). Jó csúszós, morzsalékos a talaj, ami felfelé még nem is probléma, lefelé már annál inkább.


Nos, a barlangból nem sokat lehet látni "civilként".



Bár a naplementétől még viszonylag messze voltunk, a fák között már pont olyan aranyszínű volt a fény.


Kis tisztás a fák között... Itt állítólag régészeti ásatás is folyt.


Szörnymalac. Ja nem, csak egy faág...





Már megint ezek a kövek, mintha emberkéz alkotta falmaradvány volna. Egy csomó helyen lehet hasonlót látni a Budai- és Visegrádi-hegységben.


Van valami furcsa szentélyféle kisugárzása a helynek.




Bakacsin-erdő... a végére határozottan olyan érzésem volt, mintha a Gyűrűk Urába csöppentünk volna időnként.





Budakalász felé.


Állítólag ezen a területen fekhetett valamerre Ősbuda. Sajnos a nyomát nem találtuk, de szerencsére a vaddisznókat sem, amik a bokrokban tanyázhatnak.






Valószínűleg ő is kirándulni volt.


Találtunk valami furcsa, elhagyatottnak tűnő helyet, ahol volt egy kút, fémlemezekből készült épület maradványa, mintha itató lett volna, saras-mocsaras volt a közelében minden.  Ráadásul egyik pillanatról a másikra elkezdett a nyakunkba hullani a fáról a víz, eléggé szürreális volt (eső nem esett, csak a fa leveleiről potyogott).










Punk szajkó.


Szerintem örök életre el lettünk átkozva.


Hangulatos házikó Budakalászon.




Fáradtan indultunk vissza Budapestre a HÉV-vel, de talán az egyik legjobb, legérdekesebb, legsokszínűbb túra volt az elmúlt évek alatt, ráadásul az útvonal tényleg közel van a fővároshoz. Ha nem csak 24 órából állna a nap, valószínűleg még mászkáltunk volna, mert sok felfedeznivaló akad még a környéken.

Megjegyzések