Miután a Lepusnyik völgyéből megmenekültünk és a kisbuszos srác egyben
visszajuttatott minket a Scorota-völgy bejáratához a kocsikhoz, úgy
döntöttünk, hogy megnézzük pihenésként a Zsil völgyét, ami tele van
régi, használaton kívüli hidakkal és egy zseniális vasúttal, ami fent, a
hegyek között tekerek hol alagutakban, hol viaduktokon.
Előző részek:
Ráadásul Miklóssal még hétfőn láttunk egy hatalmas orosz kommunista jelet az egyik állomás oldalán, ezt meg akartuk keresni (mondjuk azt se tudtuk akkor hirtelen elsuhanóban, hogy állomás, felőlünk lehetett volna bánya vagy akármi is).
Először elugrottunk Lupénybe egy normális ebédet enni. Nem, ez nem az az étterem, de valaki nagyon elengedte a fantáziáját néhány épületnél.
A Mamma Mia étterembe mentünk, ahol Miklós és Ricsi bevállalták a brutális adag barbecue-s oldalast, mi lányok maradtunk az angus marhás burgernél. Utána még jól teleettük magunkat papanasi-val, ami román túrófánk tejföllel és gyümölcsszósszal-gyümölcsökkel leöntve. A kiszolgálás nem volt gyors, de minden isteni finom volt.
Miután már egy falattal nem fért több belénk, elindultunk a Zsil völgyébe (Petrozsény-Zsilvásárhely közötti szakasz), ami a 90-es évekbeli bányászjárásokról híresült el, illetve 2001-ben és 2002-ben is történt robbanás az egyik bányában, több halálos áldozatot követelve. Jelenleg itt már alig működik bánya, ami a környékbeli bányászvárosok életére, gazdasági helyzetére is rányomta a bélyegét. Közben megint ránk szakadt az ég, alig lehetett kilátni a kocsiból, attól tartottunk, hogy az eső megint felülírja a terveinket, de mire a völgyhöz értünk, már csak pár csepp esett.
Erről az útról tudni kell, hogy a folyó melletti szurdokban megy végig, főút, tehát elég szép forgalom van rajta, viszont helyzetéből adódóan elég szűk és tele van beláthatatlan kanyarral (a sofőrök stílusát hagyjuk is). Sok helyen nem is lehet megállni, néhány szélesebb rész van, ahol néhány percre le mertünk parkolni. Legnagyobb döbbenetünkre végig láttunk turistajelzést, csak éppen értelmezni nem sikerült (az úton menni öngyilkosság, ennyi erővel autópályán is lehetne sétálni, egyéb ösvények pedig vagy nincsenek, vagy ahol a régi hidak-bányák-alagutak között láttunk is valamit, járhatatlan). Ja, és tele van az egész kóbor kutyákkal.
Egy majdnem elkészült szálloda (legalábbis annak tűnik).
Megérkeztünk az első használaton kívüli hídhoz, le tudtunk parkolni mellette. Először nem vettünk részre semmi furcsaságot, maximum annyit, hogy finoman szólva sincs jó állapotban a betonszerkezet, aztán elég gyorsan lejöttünk róla, amikor leesett, hogy egy részénél vaspántokkal van összefogatva és kissé szét van csúszva.
Itt gyönyörűen látszanak a vaspántok.
Az útnak középtájt van egy szép nagy kiöblösödése, itt található a Lainici kolostor, melyről nem sok információt lehet találni. Ortodox, szépen díszített és van egy finom vizű kútja, ahová többen is érkeztek nagy kannákkal. A bejáratnál kifejezetten sokan parkoltak, bent is nagy forgalom volt (és nem szerzetesek jöttek-mentek). Itt a hátsó részénél csend volt és nyugalom.
Végig azon agyaltunk, hogy vajon a vasúton jár-e vonat, annyira réginek
és elhagyatottnak tűnt, végül pont a kolostornál láttunk egy
tehervonatot a hegy oldalában elhaladni.
A második, talán egy fokkal jobb állapotban lévő híd, itt csak a korlátok hiányoztak pár helyen.
Itt is ért minket egy szürreális élmény... egy öreg bácsi tűnt fel a semmiből, megállt mellettünk, valamit magyarázott románul, a kezében lévő sarlóval egy jelet karcolt a kőbe, mutogatott felfelé a hegy tetejére, aztán fogta magát és eltűnt a túloldalon a sűrű növényzetbe. Utána esett le, hogy a hegyen van fent egy kereszt, ezt próbálta magyarázni, csak hát a sarlóval nem volt éppen bizalomgerjesztő. Aztán előkerült két kutya is.
Találtunk még egy kiépített forrást, itt is sokan megálltak. Brutális szarszag terjengett közelében a bokroknál, a szemétből és egyéb nyomokból ítélve wc-nek használják.
A bányászat nyomai, nem néztük meg közelebbről, a hídon 3 kutya mászkált és beljebb őrbódé is volt.
Az utolsó használaton kívüli híd, ahol megálltunk, ez kifejezetten strapabírónak tűnt.
A kommunista jelképet próbáltuk volna még levadászni, de mint kiderült, csak az egyik irányból lehet látni (a többiek már azt hitték, Miklóssal csak képzelődtünk). Sajnos megállni nem tudtunk a közelében, legnagyobb sajnálatunkra a vasúti állomásokhoz, alagutakhoz sem lehet feljutni az útról. Így maradt a kocsiból való fotózás.
Még egy régi híd, sajnos itt sem tudtunk megállni.
Egy jó nagy kiszélesedő részen találtuk meg meg az egyik leglátványosabb alagutat. Jobbra még vízesés is látszik egy kicsit.
Lupényban még megálltunk nézelődni visszafele. Hegyek, felhők, lerobbant épületek.
Egy nagyon extrém templom. Vagy valami olyasmi.
Kicsit megmacskásodtunk.
Ezt a hihetetlenül magas kéményt szinte mindenhonnan lehet látni.
A régi, elhagyatott gyárépületek, bányák éles kontrasztban állnak a színes, vidám parkkal.
Ez a kémény már egy ideje használaton kívül lehet. Az oldalán lévő létrából és fémszegélyekből több darab hiányzik.
Átlagos lakóház.
Elmaradhatatlan bölcsesség az egyik falon.
Némileg elpilledve autókáztunk vissza a Scorota-völgy bejáratához, hogy utoljára még egyszer ott aludjunk.
0 Hozzászólás