TÚRA

URBEX

TEMETŐ

TEMPLOM

KASTÉLY / VÁR

ARBORÉTUM / FÜVÉSZKERT

Románia #2 - Vaskapu

by - május 27, 2019


A Néra-völgyi kempingtől a Kis-Retyezátig a Vaskapu román oldalán autóztunk Szörényvárig, onnan kanyarodtunk fel a Kárpátok lábáig. A hegyekkel, szorosokkal, kisvárosokkal tarkított út a Duna mellett a borongós, esős idő ellenére is gyönyörű látvány.
Azért néhányszor megálltunk a nevezetességeknél, sőt a Kazán-szorosnál még kicsit hegyet is másztunk (na jó, igazából csak egy kis meredekebb kaptató volt), de a látványért bőven megérte.



Google+

Előző rész:
Románia #1 - Néra völgye

Igyekeztünk azért sietni, Zsanival és Ricsivel kora délutánra beszélték meg Anitáék a találkozót Lupény környékén.

Tipikus román táj.



Valahol Lászlóváránál a Duna-parton, bal oldalon szemben Galambóc.


Bal oldalon középen a kalandos történetű Galambóc vára. (Ha érdekel valakit a története: Wikipédia)


Sajnos a várat közelebbről most nem tudtuk megnézni, pedig festői látványt nyújt (és valószínűleg a kilátás sem rossz róla). 


A Babakáj-szikla  (Baba Caia), melyhez egy szomorú legenda is kapcsolódik, Miléna és Dömötör története.


 Mintha nem is a Duna, hanem tenger lenne...




A következő képeket az autóból fotóztam, valószínűleg a nem túl vidám időjárás,  a fenséges Duna, a vizet szegélyező sziklák, kis falvak miatt is úgy tűnt, mintha valahol a skandináv országokban utaztunk volna. De voltak még romok, bányák, gyárak, ezek egykori csontvázépületei,  és szezon előtti téli álmukat alvó üdülők is.















A Kazán-szoroshoz vezető túraút szerencsére nem hosszú, kicsit meredek kaptató, de a látvány bőven kárpótol bennünket.






 


A Duna döbbenetes mérete az egyik öbölben, Dunatölgyesnél.





Decebal, dák főparancsnok, majd király szobra, aki többször összetűzésbe került a rómaiakkal, végül kardjába dőlve és fejetlenül végezte.



A bányászvárosokról (Petrozsény, Vulkán, Lupény) nem csináltam képeket a kocsiból, majd ezekről lesz még szó később, a retyezáti (túlélő)túra után, bőven kultúrsokkot okoztak már így első ránézésre is. Zsanihoz és Ricsihez kb. 2 órás késéssel sikerült odaérni köszönhetően a remek forgalomnak, eltereléseknek, rendőröknek köszönhetően.
Közben elkezdett szakadni az eső is, így vágtunk neki az utolsó szakasznak az esti táborhelyig a 66A-s úton (Herkulesfürdő felé), Zsil folyó völgyében (igen, van 666-os út is).
A Scorota-völgy leágazását alig láttuk meg, szakadt az eső, elég rendesen sötétedett a hegyek között, nem volt túl szívderítő. Szemben felfedeztünk egy barlangot is, végül inkább a völgy bejáratánál vertünk sátrat Miklósal és Anitával, Zsani és Ricsi a kocsiban aludtak. Közben reménykedtünk, hogy legalább másnapra eláll az eső.

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

0 Hozzászólás