Google+

Facebook

A bánya egy részéig fél óránként busszal viszik le az embereket (ami a feliratok alapján valaha francia volt), és mivel mindenki a három buszba próbál egyszerre bezsúfolódni, tömegiszonyosnak vagy klausztrofóbiásnak már ez egy jó próbatétel. Plusz adtak még egy pofont a környezetnek, mivel ezek nem elektromos buszok, hanem hagyományos üzemanyaggal működnek, olyan füstöt eregetnek, hogy ihaj.
Aztán a megállóhelytől még jó néhány lépcsőfokon kell lemenni a bányába, ami lefelé nem gond, de felfelé már elég fárasztó lehet annak, aki nincs hozzászokva (amúgy van egy lista, hogy kiknek nem ajánlott a bánya). De ez teljesen korrekt. Leérve pedig az embert fejbe csapja az óriási tér, ami önmagában izgalmas, de elég gyorsan kiderül, hogy igazából egy csili-vili várost építettek a föld alá. És nekem itt tűnt el a varázsa az egésznek. Nem fogom szépíteni a dolgokat, Google Maps-re ezt írtam véleménynek (és hozzáteszem, 5 csillagból 4-et adtam): "Maga a bánya érdekes és szép, de az egész olyan, mint egy földalatti zsibvásár és szabadidő park egyvelege, zajos, tele van rohangáló gyerekekkel és felnőttekkel, alig lehet mozdulni. Inkább a gyógyulni vágyóknak jó, látványosságnak azért kevés (még lassú tempóban se kellett hozzá 1 óra, hogy végigjárjuk). A buszokon tömegnyomor van, ráadásul a környezetet is szennyezik rendesen."
Van egyébként itt minden, kalandpark, ugrálóvár, kávézó, étterem, boltok, egy kis kápolna is, ami érdekes, nekem inkább az a része tetszett, ahol van egy kis kiállítás a bányászati eszközökről.  
Szóval aki gyógyulni szeretne (mert arra egyértelműen tökéletes) és itt tölt el egy csomó időt, annak nagyon jó, mert el tudja magát foglalni, mindegy, hogy gyerek, vagy felnőtt, de csak úgy turistának nem biztos, hogy megéri, főleg, hogy nem is olcsó (felnőttnek 30 lej, gyereknek 20 lej).
Ráadásul a csapatból négyen lekésték a buszokat, mi meg azt se tudtuk, hogy hova lettek (lehet, hogy nem kellett volna a reggelt pálinkával és sörrel indítaniuk, akkor talán rosszul se lettek volna), így jócskán késéssel indultunk tovább.
Amúgy azt nem hagyhattam ki, hogy megnyaljam a falat... tényleg sós.

Parajd felé.

Tordai-szakadék.

Hétköznapi látvány Erdélyben.

Épülőfélben lévő, kissé visszafogott cigánypalota.

Romok mindenhol.

Lent a bányában, buszból való kiszállás után.

A belmagasság nem kicsi.

Kalandpark a föld alatt.

Csak nekem tűnik ijesztőnek?

Tényleg só. Leteszteltem.

Játszótér.

Játszótér és turisták minden mennyiségben.

Elvan a gyerek...

Kápolna.

 

 

Szent Borbála, többek között a bányászok védőszentje.

Itt látszik, hogy a talaj nem egyenletes, néha elveszti az ember az egyensúlyérzékét. Viszont simára van kopva.

Bányászati eszközök.

A felsőbb szinten, a kijárat (buszok) felé.

Szent Borbála még egyszer.

Francia busz. Vicces volt, amikor felfedeztük.