Google+

Facebook

Kiválasztottam egy csirkehúsos csorbalevest, ami isteni finom volt, annak ellenére, hogy nem igazán vagyok levespárti. Furcsa volt, hogy ennyire olajos-fűszeres, savanykás, gyakorlatilag minden, amit levesnél nem szeretek, de simán ettem volna még egy adagot, ha lett volna rá idő. (Engem amúgy kilóra megvettek az erdélyi konyhával... minden ízlett, amit itthon nem szeretek vagy nem szoktam megenni, valószínűleg a fűszerezés miatt.)
Lassan mindenki megebédelt, kávézott, csöpögő esőben elindultunk Bánffyhunyadra, a református templomba. A 13. században építették, Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére szentelték (bár a 12. században már előtte is állt itt templom), azóta bővítették, átépítették több soron, sőt a kazettás famennyezetet is már cserélni kellett.
Bánffyhunyad után Kalotaszentkirályra indultunk, az ottani református templomot megnézni, vacsorázni és egy kisebb múzeumot is megtekinteni a Püspök Panzióban.

Élesden a Bonavilla étterme.

Csirkés csorbaleves. A színe elég extrém, de isteni finom.

Anikó a saját levesével.

Bánffyhunyadi református templom és eső.

A felirat: "Szülőföldjét hősiesen védő többezer bánffyhunyadi magyar emlékére: 1241, 1600, 1661. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? 2003.IX.28."

A szószéket eredetileg Drág falujába készítették, végül ide került.

A református lelkész tartott bemutatót. Nem szereti, ha fényképezik...

Kazettás famennyezet, a harmadik változat. Az elsőt egy átépítésnél bontották le, a második jóval gyengébb minőségű lett, beomlott, utána készült a mostani verzió. Elvileg minden motívumnak van jelentése, bár többnyire már feledésbe merült.

A kazetták (és az egész templom) nincs valami jó állapotban.

Megtaláltam a kedvencemet.

Énekeskönyv.

Az összes kézimunkát a helyiek készítették a saját konfirmációjuk emlékére, illetve készítik is még a mai napig, bár a fiatalok már inkább az idősebbeket bízzák meg ezzel a feladattal. Rengeteg van a templomban, mindegyik névvel és évszámmal.

Kossuth Lajos temetésére készült ez a koszorú, a mai napig őrzik.