Google+

Facebook

Innen Székelyszentlélekre utaztunk vacsorázni a Becsali Panzióba, volt egy újabb szálláshely-szétosztás, mi Anikóval Bogárfalvára kerültünk. Még volt időnk egy kis sétára is, meg nekem egy kisebb szívrohamra is. Történt ugyanis, hogy a buszon mögöttünk ülő két úriember (Bandi és Tóni) is sétára indult, én még mentem velük tovább, Anikó viszont elindult vissza a szállásra. Csakhogy amikor visszaértem, konstatáltam, hogy hiába dörömbölök az ajtón, senki sincs bent... Próbáltam hívni, semmi. Mentem egy kört, nem látta senki. Megint hívtam, semmi.... aztán fél óra után Anikó beviharzott, mint kiderült, behívták az egyik házba, ő meg elvolt a a háziakkal és a bocival. Én meg már azon agyaltam, hogy vajon vannak-e medvék a közelben...

Korond felé.

Korond. Meseszép dolgaik vannak. Kell önuralom, hogy a fél boltot ne vásárolja fel az ember...

Nem aprózzák el. Minket meg a szívroham kerülgetett, hogy ne verjünk le semmit és ne lépjünk semmire.

Farkaslaka felé.

Tamási Áron síremléke Farkaslakán.

„Törzsében székely volt, fia Hunniának
Hűséges szolgája bomlott századának.”

Trianoni emlékmű.

Itt volt a vacsora.

Szokásos, remek színvonalú leves kaporral...

...és gombás szószos husi.

Kilátás a szállásról.

Kis esti séta. Megsétáltattuk a maradék parajdi kürtöskalácsot is.

Gyönyörű épületek.

És gyönyörű székelykapuk.

Bár nem látszik, a kőből a Nagy-Magyarország van kirakva.

Bociveszély.

Bandi, Tóni és Anikó.

A Jézus szíve kilátó felé. Nagyon szerettem volna megnézni, de csak oda kb. 9 km az út, ráadásul már nagyon sötétedett. Sajnos később se lett rá időnk.

 Bandi a helyi fiatalokkal.