Az elhagyott tanya után Krisztiánnal még elkanyarodtunk egy régi, használaton kívüli TSZ benzinkúthoz is. Bár a főút mellett van, a növényzet miatt szinte nem is látni. Igazi, fantasztikus hangulatú időkapszula, amihez senki nem nyúlt a bezárása óta, szerencsére nem is rongálták meg.
Krisztiánnal folytattuk az elhagyott alföldi tanyák felderítését, egy általa már ismert tanyához vergődtünk be az elburjánzott növényzet között. Reménykedtünk benne, hogy talán őzeket is látunk, mert szoktak lenni a közelben, de nem volt szerencsénk. Helyette az egyik melléképületben egy nagy bundát találtam, mint kiderült, a gazdája, egy megtermett birka is benne volt, szerencsétlen állat ott pusztult el.
Az Újmassai őskohót a Szentléleki pálos kolostorrom után látogattuk meg, még mielőtt sötétedni kezdett volna. Az egykori vaskohászatból megmaradt ipari műemlék igazán impozáns, elég sok időt töltöttünk itt.
Ráadásul működőképes, évente egyszer, a szeptemberi Fazola-napok keretén belül jelképes csapolást hajtanak végre.
Végtelen pusztaság, a télből alig ébredező természet, hol határtalan csend, hol a szél süvítése, régi életekről mesélő magányos, elhagyott tanyák, épületek, régi temetődomb, kiszáradt tómeder... mindez egy négykerék-meghajtású terepjáróval, majdnem sárban elakadással, tanyából kirohanó kutyák elől pánikszerű visszaugrálással, kerekek elé kirohanó kamikaze gyöngytyúkokkal...
Mivel már nagyon kilométer-hiányunk volt és szerettünk volna végre havat látni, ezért egy meglehetősen hideg, borongós napon Anikóval és Lilivel elindultunk a hegyekbe. Egy viszonylag rövid és könnyen járható (na jó, fagyban annyira nem) úticélt választottunk: az Ilona-völgyi vízesést Parádon. Reméltük, hogy a tömeg úgyse itt fog tolongani, hanem a Kékesen és Galyatetőn. Ezt annyira jól gondoltuk, hogy a Kékestető parkolója megtelt, rendőrök irányították a forgalmat, lépésben tudtunk csak jó darabon haladni. Ahogy Parádra értünk, az összes ember elfogyott.
Bejegyzések
Megjegyzések
Szakács-Kovács Réka Éva vagyok, hivatásos fotós, kevésbé hivatásos túrázó, kalandor, urbexes.
2011-ben született meg ez a blog, hogy a fotóimon és leírásaimon keresztül mások is átélhessék a kalandjaimat, túrákat, felfedezéseket, megismerkedhessenek az urbex világával, bejárhassanak elhagyott helyeket, épületeket, roncsokat és romokat, valamint régi temetőket, láthassák, mennyi gyönyörű és érdekes hely van mind kis hazánkban, mind külföldön.
