A mai napra kiválasztottuk a könnyebb programot, Visegrádra buszoztunk át. A másik verzió Pilismarót-Dobogókő lett volna, de az előző napból kiindulva a hideg és csúszkálás miatt nem vállaltuk be (amúgy is eléggé hibernált állapotban voltunk, szokni kell a téli túrázást).

Nem volt most se kőbe vésett program, városnézést és Ördögmalom-vízesést, esetleg Kaán-forrást terveztük be, jutunk, amíg jutunk és amíg ránk nem sötétedik.

Facebook
Google+

A mai napot azért rendesen sikerült megszívnom, a szálláson bundás kenyér volt, amit ezer éve nem ettem, meg úgy általában nem is ehetnék a glutén miatt (ennyitől azért nem szokott bajom lenni), viszont az olaj nem hiányzott, hiába nem éreztem rajta. Legközelebb tuti viszek laposüvegben valami jóféle keserű likőrt magammal, este az rakott helyre...
Reggel még nem éreztem, hogy bajom lenne tőle, elindultunk a szokásos úton Pilismarót központja felé, most nem sütött a nap és mindent zúzmara borított. Közben megállt mellettünk egy városi terepjáró, egy nagyon aranyos nő megkérdezte, hogy bevigyen-e minket, mindig meg szokta kérdezni, ha lát valakit gyalogolni. Így spóroltunk néhány kilométert.
Mivel a buszra még várni kellett, szétnéztünk a környéken, benéztünk a Római katolikus templomba is.
Visegrádon még nagyobb köd volt, a révnél szálltunk le és nem láttuk a Fellegvárat, sőt a hegyet se. Nagymarost se a túloldalon. Viszont a zúzmarával borított fák gyönyörűek voltak. Ahogy elindultunk a központ felé, időnként kisütött a nap, lassan a Fellegvár is láthatóvá vált. Oda nem mentünk fel, csak a Salamon-toronyig, illetve onnan a Sibrik-dombon álló Ispáni palotáig sétáltunk el (igazából most jöttem rá, hogy múltkor mennyire sikerült megszívatnom magam az óriási kerülővel, akkor még nem láttam át, hogy mi merre van). Onnan viszont hihetetlenül gyönyörű volt az egész kilátás szemben Nagymarosra, illetve a környező hegyekre és Fellegvárra a ködös, napsütötte és dérrel vastagon borított tájon. Egész nap képes lettem volna ott bámészkodni.
Sőt, elmentünk amellett az elhagyatott szálloda mellett is, amit kerestem, de be van az egész kerítve és eléggé új is a kerítés, oda nem sikerült bejutni.
Itt már éreztem a gyomromat elég rendesen, de még ez sem volt vészes.
A Mátyás király utca felé vettük az irányt, beugrottunk az egyik kis késdobálóba mosdóba, ahol egy fillért se kértek, de mindenki köszönt és vigyorgott ránk (nem véletlenül szeretem a Dunakanyart, kellemetlen élményem még sose volt, sőt sokkal kedvesebbek az emberek, mint otthon).
Végül elindultunk Visegrád "hátsó kijáratához", hogy megnézzük az Ördögmalom-vízesést. Gyönyörű fények és jég fogadott minket.
Itt lényegesen hidegebb volt, rendesen átfagytunk, ahogy megálltunk fotózni, közben a gyomrom is kínlódott, ettem egy szendvicset is a Telgráthy-réten, hátha jobb lesz. Nem lett.
Innen vissza is indultunk, átbuszoztunk Pilismarótra, ahol ledőltünk kicsit, én is jobban lettem,  a Szilveszter kimondottan jól sikerült (megkínáltak Jégerrel, utána mintha kicserélték volna a gyomromat... kell laposüveg és kész).