Kápolnák útja Hetényig, avagy koponya- és sártúra
Miután volt egy szabad vasárnapon és egész tűrhető időt jósoltak, úgy döntöttem, hogy elindulok megint Hetény felé a Kápolnák útján és megnézem végre közelebbről is az egyik elhagyatott tanyát, amivel már régóta szemeztem.
Valószínűleg ez lett az eddigi legszürreálisabb és leghorrorisztikusabb fotósorozatom koponyákkal kísérve, bár lehet, hogy inkább csak az utóbbi időszak nyomta rá a bélyegét.
Valószínűleg ez lett az eddigi legszürreálisabb és leghorrorisztikusabb fotósorozatom koponyákkal kísérve, bár lehet, hogy inkább csak az utóbbi időszak nyomta rá a bélyegét.
Google+
Viszonylag korán sikerült elindulnom és nem is siettem túlságosan, vittem fejlámpát is, bár gyanítottam, hogy nem fog rám sötétedni (egyszer jártam úgy, lámpa nélkül, az orromig se láttam, viszont volt egyfajta hangulata, mintha a semmiben gyalogoltam volna, csak a tanyák ablakaiban látszott némi fény).
Kellemes, napsütéses időt sikerült kifognom, de azért még hideg volt.
Kecskeméti Arborétum a Mária-kápolnával.
Ez még egész tűrhető sár volt.
Az arborétum mögött.
Reggel még elég fagyos volt az idő.
Sorminta.
Szokásos hulladéklerakat... hiába tüntetik el, újra meg újra szeméttelepnek használják az egész utat.
Itt már egyértelmű volt, milyen lesz az egész utam (és ez még legalább fagyos volt).
Tanyák.
Kedvenc tanyám. Erről nagyon jó képeket lehet csinálni nyáron a búzatáblák között...
Csontvázfák.
Tányér az út szélén.
Itt már legalább egy kis zöldet is lehetett látni.
Itt már kezdett kiengedni a föld...
Vadászles. Szépen karban van tartva és kis ösvény is vezet hozzá.
A vadászles közelében találtam az út mellett, itt járhatóbb volt a föld... Ez volt az első koponya.
Megtermett lábnyom.
Kis belvíz.
Az M5-ös autópálya itt már látszik (sőt néha már az arborétum mellől is).
Na ez a sár gyilkos volt. Jobban csúszott, mint egy jégpálya.
Még egy utat csinálnak... az őrrel beszélgettem is, valószínűleg nagyon unta magát. Elmondása szerint Kalocsán egyszer kivezetett a laktanyából egy amúgy is elszabadult tankot, ami fel is robbant, ő megúszta.
Bár nem nagyon látszik, középtájt, kicsit jobbra egy búbos pacsirta pózol. Más (élő) állatot nem is láttam.
Itt is, balra, jó terepszínű.
Itt már párban... (sajnos nem lett éles)
Itt már szilárdabb volt a talaj (de nem lettem volna a sofőr helyében, aki ezeket az árkokat elkövette).
Alien.
Átjáró az M5-ös felett.
M5 teljes szélességében.
Itt nem olvadt fel a jég és úgy nézett ki, mintha fólia lett volna.
Romos tanya, de engem most nem ez érdekelt.
Ez volt a célpont... Azért megfordult a fejemben, hogy kóbor kutyától kezdve sok minden lehet ott, de nem volt különösebben rossz érzésem.
Talán tyúkol?
Etetőtálka?
Ebből nem sok maradt.
A főépület. Kissé huzatos.
Pottyantós.
Nem sok berendezés maradt.
Már régen beomlott az egyik oldal.
Erről a lógó kalapácsszerű valami elmehetne horrorfilmbe díszletnek...
Ennyi berendezés van a házban.
A tetőből nem sok maradt.
Konzervdobozok (talán). A rozsdát elnézve egyik sem mai darab.
Ezt is ott találtam. A második koponya.
Itt már elindultam az Árpád-kori templomrom felé.
A kép közepétől balra a messzi távolban a facsoport a cél.
Közeledek.
Őznyomok és lábnyomok. Őzet egyet se láttam, pedig mindenhol voltak patanyomok.
Elég extrém látvány: messze hátul a kecskeméti Széchenyi-város paneljai, középen Vízmű-domb, elől M5-ös kamionnal, jobbra Árpád-kori templomrom.
Szerény ebédem délután 3 körül. Nem volt meleg.
Visszafelé.
Ez már Hetény széle. A jobb oldali erdős sávtól valamiért mindig a frász kerülget. Anno itt lett masszív fejfájásom is.
Móricz-fa, egyre rosszabb állapotban.
Nagynyír, a sínek túloldalán a Nyíri-erdő.
Az egyenesek a végtelenben találkoznak.
Nyíri-erdő mellett. Általában ez a legunalmasabb szakasz, főleg fáradtan, nem sok látnivaló van, viszont most kimondottan jól esett.
Naplemente Hetényben. Hetényből már busszal mentem haza.
0 Hozzászólás