Pilis-tető, egykori légvédelmi bázis

 

A Pilisnek (vagy másnéven Pilis-tetőnek) délután fél 4-kor vágtunk neki Pilisszentkeresztről, miután délelőtt megjártuk a Holdvilág-árkot, úgyhogy igazán frissek voltunk és üdék... És még sötétedés előtt le szerettünk volna érni a hegyről.

Facebook

A Pilis gyönyörű, ez tény. Mivel az út cikk-cakk alakban visz felfelé, végig csodálatos a kilátás. Sőt, nekem út közben jobban tetszett, mint a Boldog Özséb-kilátóról. Még egy előnye volt, hogy elég későn indultunk el: a fények. 

A tél nem kímélte a vidéket. A hegy egyik oldalán, főleg az alacsonyabban fekvő részeken rengeteg kettétört fát láttunk. Találkoztunk nagy fakopánccsal, vörösbeggyel, az egyik sziklás kiszögellésnél szibériai nőszirom is nőtt. Egy kidőlt fán megtekinthettük egy művészi hajlamú szú alkotását.
Az időjárás elég cseles volt, ahol sütött  a nap, ott majd' megsültünk, árnyékban kimondottan hűvös volt és ahogy egyre feljebb jutottunk, egyre jobban fújt a szél. Nem kicsit. Dupla kapucniban, pulóverben, softshell dzsekiben majdnem megfagytam és nem éreztem se az orrom, se az ujjaim.  A Boldog Özséb-kilátón kegyetlen volt, begörcsölt a hátam, úgy vacogtam. 

A Pilis-tetőn található 11/2. honi légvédelmi rakétaosztály az egykori, Budapestet védő 13 légvédelmi bázis legmagasabban, 756 méteren fekvő tagja. 1995-ös bezárása óta a magányos, pusztuló, graffitikkel telefirkált és szeméttel teledobált betonmonstrumok érdekes kontrasztot alkotnak a 2014-ben épült, 17 méter magas Boldog Özséb-kilátóval, amelyet egy geodéziai torony átépítésével hoztak létre.  

Már ment le a nap, mire elindultunk lefelé, szerencsére még sötétedés előtt sikerült leérni.  

 

A felfelé vezető út a hegyre: 

És felértünk... az első, amit látunk, a légvédelmi rakétabázis maradványai a Pilis-tetőn: