A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, vélhetően ekkor készült el az asszonyház is.

Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaőrző hely volt 1529-ig, majd a 1490-től a koronaőrők kezén volt. A török időkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ez után felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután katonai célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult, újranépesedése hosszú időt vett igénybe. A vár helyreállítására az első törekvések az 1870-es évek elején történtek, s még napjainkban is tartanak (forrás: http://www.visegrad.hu/).

A belépő elég borsos (1700 Ft, panoptikum nélkül 1400 Ft). Ehhez jön még a parkolás, ami gépkocsi esetében 1 órára 300 Ft, szóval 1 óra alatt érdemes végigjárni (hivatalosan még idegenvezetéssel is teljesíthető 1 óra alatt, mi ezt nem vettük igénybe, de reálisnak tűnik.) Önmagában a kiállítások nem hatottak meg (panoptikum, életképek a vár életéből, fegyverek, páncélok, szokásos kitömött állatok vadászat témakörben, stb.), de a hangulata nagyon megfogott. Ismét fizetés ellenében lehetőség van íjászkodni (akár számszeríjjal), fegyvereket ki lehet próbálni és van néhány ló is. Területét tekintve nem nagy, de mivel magaslatra épült (és a Duna partján), a kilátás csodaszép. Sőt, inkább ezzel telt az idő, nem a kiállítások megtekintésével. A tetején lévő falmaradványnak pedig így a borús, sötét időben volt egyfajta kísérteties hangulata.

Ez még Dobogókő felé készült.

Ugyanez közelebbről.

Kilátás a Fellegvárból. A borús idő ellenére sem rossz.

Fellegvár belülről.

A Fellegvár és Salamon-torony makettje.

A Szent Korona és koronázási ékszerek másolata.

Minden vár elmaradhatatlan tartozéka: a kaloda. De itt legalább friss a levegő.

Mária-kápolna a Duna partján.

Falmaradvány kalodával.

Nem kevés lépcső.

Felújítás alatt.

Innen se rossz a kilátás.

Ez volt a kedvenc részem, a Fellegvár legmagasabb pontja.

A Fellegvár bejárata felőle oldal a parkolóval. Távolabb a Hotel Silvanus.