Kilátás a kompról Szántódról Tihany felé.

Megérkeztünk.

Némi útbaigazítás után derült ki, hogy a túraútvonal (zöld sáv) a Club Tihany Hotel területén indul, egy kapun keresztül, jó kis dzsumbujos emelkedővel.

Az Újlaki templomrom, mely a XII-XIII. században épült az itt lévő Újlak révészfalu templomaként. Maga a rom nem túl érdekes, de gyönyörű a kilátás a Balatonra.

Jó hosszan kellett gyalogolni a szűk ösvényen, nem bántam, hogy előtte vettem túracipőt. Többnyire elég könnyen járható, de később voltak elég meredek, csúszós részek, kidőlt fák is.

Egy tisztást elleptek a lepkék.

Sok helyen láttunk talán falmaradványokat az erdőben, talán ezek is az Óvár részei lehettek (a korai vaskorszakban alakították ki), bár elég messze vannak tőle.

Az Apátság felé, bár nem ez volt az elsődleges úticél.

A "Négy torony." Gyűrűk Ura rajongóként valahogy nem erre számítottam...

A Belső tó kis részlete.

A távolban már látszik az Apátság.

A Cser-hegy hegy, Kerek-hegy és Kopasz-hegy után a túraútvonal jobbra ment volna, közelebb a parthoz, de mi inkább a Kossuth utcán mentünk tovább, hogy időt spóroljunk meg. Láttunk néhány meseszép palotát, nyaralót...

A zöld turistajelzésnél elfordultunk jobbra, a part felé, a Fürdőtelephez. Tovább is tudtunk volna menni az Apátsághoz egyenesen, de egy szép nagy kerülővel így meg tudtuk nézni a Ciprián-forrást és a Barátlakásokat. A Fürdőtelepnél pihentünk egy kicsit, hamburgereztünk és gyönyörködtünk a Balatonban Itt egy egész más arcát mutatja, mint a strandra kiépített részeken... Főleg csak horgászokat láttunk a part menti sétányon. 

Egy valószínűleg nagyon olcsó étterem.

Igen, ez festve van.

Ilyet se látok minden nap (bár nem is vízparton élek). Nem csináltam volna utána.

Eredeti Mustang. Igaz, hogy szegény rendesen küszködött az indulással.

Valaki humoros kedvében volt.

A Ciprián-forráshoz és Barátlakásokhoz jó kis kaptató vezetett, egy fa rádőlt a nagyon keskeny és meredek, csúszós ösvényre, élmény volt felvonszolni magunkat. Pár tinédzser fürdőruhában (!) és papucsban jött velünk szemben... nem tudom, hogy jutottak le. De szenvedtek és röhögtek kegyetlenül.

A Cipirán-forrás szégyenlős volt, nem mutatta magát (pedig állítólag kristálytiszta a vize). 

A tihanyi barátlakások a X-XI. század környékén keletkeztek, bizánci rítusú szerzetesek lakták azokat a XIV. századig. Feltehetően I. András királyunk (1046-1060) telepítette ide őket a Kijevi Nagyfejedelemség területéről, ahol ő maga is élt. Bél Mátyás, 1737 körül még 10 remetelakásról beszélt, Dornyai Béla az 1942-es ásatás során 9 cellát és 8 kisebb  fülkét említett. 1983-ban Eszterhás István az úgynevezett Leánylakásokkal együtt 7 üreget azonosított, ezek szintén a remetelakhoz tartoztak.
Ma 3 barátlakás maradt meg csupán épségbe, és még kettőnek a nyomai kivehetők. Homoktufitba vájták az üregeket, némelyikük több helyiséget is magában foglalt. De a telepen akadt kápolnaként és ebédlőként használt üreg is. Az 1984-es feltárások során emberi csontvázak is kerültek elő a cellákból.
(Forrás: http://balatoniromok.blogspot.hu/2013/07/tihanyi-baratlakasok-tihanyi-felsziget.html)

A szerzetesek tudtak élni... nem rossz a kilátás.

Talán az egyik beomlott remetelak.

Közeledtünk Óvár felé. Ez talán Gödrös település.

Megint lepkék. Volt egy pár.

Ez már Óvár. Innen se rossz a kilátás.

A Külső-tó.

Hangulatos kis ösvény.

Kilátás az Óvárról.

Irány az Apátság.

Hangulatos házak, szőlők, birtokok, ez Felsővári.

Az Apátság tornyai és a hangulatos kis utcák.

I. András és Anasztázia szobra. 

Az Apátság belülről. Mindenféle jegyet vettünk, hogy végig tudjuk járni, régészeti leletek is ki vannak állítva.

Kedves.

I. András síremléke.

Az Apátság környékén minden kis utcában árulnak valamit. De legalább hangulatosan csinálják.

Kilátás a Pisky sétányról.

A kötelező kisvonat.

A sárga kereszt jelzést nehezen találtuk meg, a Belső-tó mellett indultunk el a gejzírkúpok felé. Innen is gyönyörű a kilátás.

Aranyház gejzírkúp.

A Gejzír-mezőt nem néztük meg, valahogy vissza kellett Siófokra jutni és nagyon kevés időnk maradt, hogy visszakompozzunk és elérjük a vonatot. Egyetlen jelzés se mutatta, hogy a komphoz merre lehet eljutni. Térkép alapján a sárga jelzést kerestük, de úgy nézett ki, hogy ellenkező irányba visz, mint ahogy mi tudtuk. Aztán megláttuk, hogy néhány fán le van festve a régi jelzés, megpróbáltuk ezt követni. Végül egy tisztásra értünk, ami úgy tűnt, hogy a semmi közepén van és se közel, se távol semmilyen jelzést és semmit nem találtunk, de még ösvényt se (egy darabig valamit láttunk, de már rendesen visszanőtt a növényzet). Végül a fák sora között rábukkantunk a régi jelzésre és a régi csapásra, itt már eléggé szedtük a lábunkat. Az ösvény pedig szépen visszavitt a Cser-hegy felé, ahonnan jöttünk, de először ott se találtunk vissza, egy kedves hölgy segített (bár utána még egyszer elmentünk a jelzés mellett). Hulla fáradtan estünk vissza a komphoz.

Kötelező sirályos kép.

Visszaértünk Szántódra. A vonathoz is egy csomót kellett volna gyalogolni, de mázlinkra pont jött egy busz, amivel vissza tudtunk vergődni Siófokra. Kemény egy nap volt.