Békéscsabától nem messze, Pósteleken, egy hatalmas őspark közepén található a még romként is impozáns kastély, melynek eredeti pompáját már csak elképzelni tudjuk Falai óriási csontvázként terpeszkednek az öreg fák között. Szinte hihetetlen, hogy egykor 72 helységet alakítottak ki a historizáló neobarokk stílusú épületben, melyekből semmi sem maradt. A szobák elhelyezkedését is csak régi leírásokból tudhatjuk, a felső szint és tető gyakorlatilag megszűnt létezni Több helyen figyelmeztető táblákat helyeztek ki az omlásveszély miatt, de minket nem tántorított el attól, hogy bejárjuk...

Google+

Anitával és Miklóssal az Andy Warhol kiállításon jártunk Békéscsabán, és mivel muszáj volt újratölteni energiaszintünket kávéval, beültünk a zseniális Peron Presszóba, amit egy régi vonatban alakítottak ki. A kalauz, bocsánat, pincér még útba is igazított minket, hogy jutunk el a kastélyhoz. 

 

A birtokot Wenckheim Krisztina kapta a családtól hozományként Széchényi Antallal kötött házasságáért. Krisztina 1905-ben kezdte el tervezni a historizáló neobarokk kastélyt.

  A kastély egy régi képeslapon.

A földszinten egy reprezentatív fogadóhelység, egy hall és 28 lakószoba volt a hozzájuk tartozó mellékhelységekkel. Az emeleten egy felülvilágítós hallt és 12 lakószobát építettek. A kastély az áramot és a vizet egy közelben található gépházból kapta. A melegvíz-ellátást és a reprezentatív helységek légfűtését az alagsorban elhelyezett kazán biztosította. A lakószobák fűtése cserépkályhákkal volt megoldva. A kastélyban gáz- és villanyvilágítást használtak. Az előcsarnokból lépcsősor vezetett a megemelt járószintre, balról csatlakozott bele a főlépcsőház. A falakat agancsok, trófeák díszítették. Az előcsarnokból három boltíves nyílás a nagyszalonba vezetett. A lakosztályokat plüsstapéta borította, a tapétával megegyezett a kályha színe. A szobák a tapéta színéről kapták a nevüket.
A 14 hektáros parkot az 1920-as években alakították ki, ritka és értékes fákat is költöztettek ide, valamint 600 rózsafaj 40.000 rózsatövét ültették el. A csónakázótavat és úszómedencét artézi kút vizével táplálták. A park egy részét a mai napig gondozzák.

A család 1944 őszén a család az Egyesült Államokba emigrált, ezután a kastélyt nem lakták és pusztulásnak indult.
A helyiek az ablakokat, ajtókat, kandallókat, csempét, parkettát és minden mozdíthatót elhordtak, a tapétákat letépték, abból varrtak ruhát maguknak, amit nem tudtak elvinni, összetörték.
A II. világháború után a kastélyt államosították, hogy ne romoljon tovább az állapota, a
gyulai Gyógypedagógiai Leánynevelő Intézet kapta volta meg külsős telephelyként, amiből nem lett semmi. 
A 60-as években a Földműves Szövetkezet nagy hordókban zsírt tárolt az alagsorban, majd azt azt követő esztendőkben a kastélyparkot a honvédség tisztjei számára pihenőparkként használták.
1970-ben a megyei tanács kezelésébe és felügyelete alá, majd a rendszerváltás során önkormányzati tulajdonba került.
1983-ban polgárvédelmi gyakorlat feladatává tették, hogy az épületet robbantsák fel és hordják el, a kastély nagy része ekkor megsemmisült.

Az önkormányzat részéről már szóba került a felújítás is, de ezt a mérhetetlen pusztulást látva kérdés, hogy bele mernek-e valaha vágni, vagy már késő lesz...

forrás (adatok+képek): Elherdált örökségünk, BékésWiki, Wenckheim.hu

Az egész kastély alatt húzódó alagsorban a kiszolgáláshoz szükséges helységek, konyha, raktárak, illetve a cselédség szobái kaptak helyet, amelyek az Alföldön gyakori talajvíz ellenére szárazak voltak.

A kastélyt borostyánnal futtatták be, ez megmaradt változatlanul...

Nem tudtuk megállapítani, hogy ez mi lehetett, talán lépcsősort építettek már újonnan a romhoz, ami szétesett.

A felső szint és a tető teljes egészében hiányzik. El sem lehet képzelni, hogy itt végig szobák és lakosztályok voltak...

A hallba vezető boltívek... itt sincs már se kandalló, se gyönyörű berendezés, se trófeák, csak szabadon növő bokrok és fák.

A kastély régen, még teljes pompájában...

Már a biztonsági célokat szolgáló kerítés nagyja is ledőlt.

Még látszik az egykori járólap mintázata.

Szomorú látni, hogy egy ilyen gyönyörű épületből mi lett, de még a többszörös pusztítás ellenére is állva maradt. Jó lenne, ha ez még így is maradna sokáig... a legjobb lenne, ha vissza lehetne eredeti állapotába állítani.