Anikóval egy olyan túrát terveztünk, amit 2017 májusában már Tamással végigjártam (link), mondván, hogy tömegközlekedéssel 1 nap simán teljesíthető, nem is nehéz, elég változatos és az őszi erdő úgyis szép lesz... és persze már ismerem az útvonalat, úgyse tévedünk el (háháhá).
Kecskemétről a Nyugatiig vonatoztunk, onnan átmentünk a Szentendre irányába vivő HÉV-re, Pomázunk leszálltunk és rögtön el is indultunk a zöld jelzésen, ami az állomástól indul. Innen nyílegyenesen haladtunk János-forrás felé, onnan tovább a zöldön a Petőfi-pihenőhöz ahol megszemléltük a fantasztikus Kő-hegyi panorámát a Gomba-sziklával. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, nem sütött ki a nap, de az egyre sárgább színben pompázó erdő kárpótolt minket. Innen a nézelődés után tovább is haladtunk a Czibulka János Kőhegyi Menedékházhoz, amit most belülről is szemrevételeztünk és betoltunk 2-2 palacsintát. Innen a sárga jelzésen haladtunk tovább a Vasas-szakadékhoz, ahol most is sötét is hideg volt, de most meztelencsigával nem találkoztunk.
És ezután kezdődtek a problémák. Az eredeti terv szerint innen elmentünk volna addig, ahol a sárga T becsatlakozik a zöldbe, majd innen visszafelé a sárga T+zöld jelzésen a sárga jelzésig, majd innen Kőhegyi-úton értünk volna Szentendrére. Nos, ez a terv ott meghiúsult, hogy nem találtuk sárga T és zöld csomópontot, csak egy kétfelé vivő utat, ahol semmilyen jelzést nem láttunk egyik irányban sem, de valahogy gyanúsan nem jól mutatta a GPS a telefonon a mi irányunkat sem, mintha nem jó helyen lennénk. Innen a mai napig nem tudom, milyen úton jutottunk el végül az Annavölgy felé, valószínűleg a zöld jelzés lehetett, de még az erdőben, a fák között láttunk egy katonai objektumot (értsd: kis ház az erdő mélyén), Anikó meg úgy döntött, hogy ő becsönget, és megkérdezi, hogy innen hogy jutunk vissza a civilizációba. Kis idő után az ablakban megjelent egy kopasz fej (a szúnyoghálótól sokat nem láttunk belőle), aki morcosan csak annyit mondott, hogy menjünk tovább, majd el is tűnt. Innen igazából pár lépés után kijutottunk az Annavölgyi útra, ahonnan egy kemény menetelés kezdődött az aszfalton még kilométereken keresztül.
Beérve a központ még muszáj volt a kedvenc lángosozónkat meglátogatni (a Duna korzón van a Görög Kancsó Étterem mellett, délre). Innen újult erővel vergődtünk haza HÉV-vel majd vonattal.
Bejegyzések
Megjegyzés küldése